Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1880
BEYER HENRIK * 1821. — 1881. A tanítás terén fáradozók életének csekély a külsőő érdeke. A tér kicsiny volta: a tanszék, melyen mozognnak életekt feladata, elvonulttá teszi őket, elkerülik rendszerint a külső tekinteteket, mert fő törekvésük csak az ifjúság nevelésére van irányozva. ■■ E szűk téren fáradozott azon férfiú is, kinek emlékét e pár sor meg akarja örökíteni, minthogy ő azt valóban kiérdemelte, mert benne intézetünk egyik kiváló munkás tagját veszté el. De nem csak az intézet, a tanártestület és az ifjúság vesztett halálával, vesztett a haza is, hőn szerető polgárt, hazafit, mert a boldogult idegen születésű létére a magyar hazát igazán tudta szeretni, sőt érte áldozatra is kész volt, mit megbizonyított akkor, midőn a szabadságért küzdők soraiba lépett. A férfiú, kit intézetünk gyászol: Beyer Henrik. Született Gácsországnak Biala nevű helységében, a vadovici kerületben, 1821. július 21-én. Tanulmányait Magyarországban, Kassán kezdette meg s a gymnasium valamint a bölcseleti tanulmányok befejezése után hajlamát követve a reáltudományok felé fordult s a Selmecbányai akadémián kitöltvén a szabályszerű 4 évet 1844 -1848. közt bányamérnökké lön. A szabadságharc idejében a már egészen magyarrá vált ifjú, ki uj hazáját egészen magáénak vallotta, együtt érzett a magyar nemzettel és oda hagyván mérnöki állását, a honvédség sorai közé lépett és részt vett több csatában. Jelen volt Buda ostrománál, a kápolnai csatában s több helyt. A lezajlott harc után nem dísztelenül hagyta el honvédi állását, mert mint tüzér főhadnagy tért vissza félbe hagyott pályáját folytatni és 1851—57. kataszteri mérnökké lett.