Állami Polgári Fiúiskola, Besztercebánya, 1917

igazgatói jelentés. A lefolyt tanévvel iskolánk fennállásának harmincötödik évét töltötte be. Már közel négy éve annak, hogy Európa egét nehéz vész­­fellegek borítják. Minél jobban terjednek és haladnak az em­ber és kultúra pusztító vihar­hullámai, annál jobban érzi annak káros hatását az iskola. Habár iskolánkat a világháború negye­dik évében közvetlenül nem érintett semmi zavaró körülmény, mégis a tanítás, a tanulás menete és eredménye nem volt olyan, amilyen a rendes iskolai években szokott lenni. A ta­nulók hozzátartozói közül sokan ott szenvednek a harcvonalak­ban, lelkük azokkal foglalkozik. Nem olyan élénk, nem olyan gondtalan most a tanulóifjúság, mint békeidőben. A megrázkódtatásokkal teljes esztendő fokozott mértékű, a nehéz viszonyokhoz alkalmazkodó gondos munkát követelt az iskolától. Hogy tantestületünk a lefolyt évben is mennyire iparkodott e nehéz időkben kötelességének megfelelni, az — sajnos — a minden téren előírt takarékosságból eredő hely­szűke miatt nem áll módomban bővebben kifejteni. Csak rö­viden akarom jelezni a tantestület ez évi főtörekvését. Különös gondoskodásunk tárgyát képezte, hogy a mai történelmi idők tanulságai mélyen bevésődjenek az ifjúság lel­kébe, hogy azokat a nemes tulajdonságokat és erényeket, amiket a háborútól felbuzdult hazafiság fejlesztett s tett hazánk­ban általánossá, a békés idők részére is megőrizzék. Szilárdít­sák meg és ápolják a magyar együvétartozás hitét, gyakorolják a részvétet és jótékonyságot, legyenek szerények az igények­ben, fáradhatatlanok a munkában, tiszteljék hőseinket, lelkesed­jenek a műveltségért és szeretett hazánkért.

Next