Római Katholikus Elemi Fiúiskola, Besztercebánya, 1911

I. Jelentés az 1911—1912. tanévről. Az 1911—1912. tanév szeptember 8-án ünnepies »Veni Sancte«-val kezdődött és folyt június hó 15-ig. Szeptember 4., 5., 6. és 7-én voltak a beiratások. Az összes beírt tanulók száma 266 volt, ezek közül a tanévet befejezte 232. Évközben tanulóink minden vasárnap és ünnepnapon reggeli 8 órakor, május hó 1 -től pedig hétköznapokon is részt vettek a 9/28 órakor tartott szentmisén, mely alatt orgonaszó mellett énekeltek. Az első szent gyónást és áldozást a IV. osztály, valamint a HI. osztály korosabb növendékei április 13, illetve 14-én végezték. Május hó 26-án pedig 55 IV. osztályú és 22 III. osztályú tanuló részesült a bérmálás szent­ségében. A hazafias szellem ápolása, Isten, király és haza iránti szeretet, tisz­telet és kegyelet érzelmeinek felébresztése és megerősödése czéljából tanuló­inkkal megtartottuk a nemzeti emléknapok ünnepélyeit. Így, október 4-én Ö Felsége neve napján részt vettünk a hálaadó istentiszteleten. November 19-én megünnepeltük felejthetetlen Erzsébet királynénk emlékét; április 11-én az 1848. törvények szentesítésének és június 8-án Ö Felsége meg­­koronáztatásának évfordulóját. Ezen ünnepélyeket istentisztelet, hazafias dalok és költemények s alkalmi beszédekkel tartottuk meg. Márczius 22-én megtartottuk az »Alkohol ellenes nap«-ot, június 8-án pedig a 111. és IV. osztály növendékeivel úgy az iskolában, mint a szabad­ban a »Madarak és Fák« napját. Egészségügyi viszonyaink e tanévben is kedvezőtlenek voltak. A múlt évi vörhenyjárvány ez évben november végefelé újból fellépett és azért hatósági intézkedés folytán deczember 15-től február 7-ig a tanítás e tanév­ben is szünetelt. Áldozatot is követelt a szörnyű betegség, u. i. Peterberger Elek, példás magaviseletű és szép tehetségű IV. osztályú tanulónk deczem­ber 13-án, hosszú és kínos szenvedés után örökké elhagyta bánatos szüleit és szerető tanulótársait. Kivüle még Tomik István, I. osztályú tanulót is őszintén gyászolja a mi iskolánk, ki április 11-én csak kétnapi szenvedés után, agyvelővérzés következtében bevégezte ifjú életét. Szomorú szívvel iktatjuk még ide, hogy iskolaszékünk sok évi, buzgó és lelkes tagja, Puschmann Vilmos úr, deczember 23-án Budapesten elhunyt és deczember 25-én kísértük öt utolsó útjára, a helybeli r. k. sírkertbe. Azonban a vörhenyjárvány megszűntével sem fordult egészen jóra az egészségi állapot, mert május hó második felében fellépett a rózsás küteg (rubicola) és a fültömirigyláb (mums), mely bár könnyű és gyors lefolyású

Next