Besztercei Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-13. szám)
1993-03-01 / 1. szám
BESZTERCEI HÍRADÓ Az állatorvos elmondja, hogy mi A májmételykór A májmételykór v. fasciolosis okozója a Fasciola hepatica (közönséges májmétely), egy élősködő, amely a szívóférgek (Trematoda) osztályába tartozik. Hossza 20-30 mm, szélessége pedig 8-13 mm. Lapos, pikkelyszerű tüskékkel fedett, hímnős féreg. Testének elülső vége kúpszerű, széles, majd hosszmentén fokozatosan elkeskenyedő, mígnem tompa csúcsban végződik. Petéje tojásdad, vékony burkú, a kiürülés pillanatában nem barázdált. A májmételű házi és vadon élő kérődzők, ritkábban sertés, nyúl, kivételesen ló és ember epeutainak élősködője. Köztigazdája a törpe iszapcsiga, Limnea (Galba) truncatula. E csigafaj a kicsiny vizek lakója, tócsákban, rétek árkaiban, mélyebb állati lábnyomokban található. A nedves talajba fúródott csiga csak gondos keresés esetén vehető észre. Az ivarérett mételyek az epeutakban élősködnek, petéik az ürülékkel jutnak a külvilágba. Itt kedvező hőmérsékleti viszonyok és nedvesség esetén a peték barázdáidnak, s a peteburokban kifejlődik a miracidium. A miracidium kikelve a petéből a vízben úszkál, s ha rátalál a köztigazda csigára, abba behatol, s átalakul sporocisztává. Ha 48 óra alatt nem kapja meg a köztigazdát, elpusztul. A sporocisztában rédiának nevezett fejlődési alak képződik, ez utóbbiban cerkariák keletkeznek. A pete barázdálódásának kezdetétől a cerkariák kifejlődéséig 2 1/2 — 3 hónap szükséges. A cerkariák napos időben kirajzanak a csigából, gyors mozgású fejlődési alakok, megtapadnak fűszálakon, leveleken stb. A farkának lehullása után betokosodik, metacerkariává alakul. Ezeket a betokolt metacerkáriákat a legelésző állatok befalják, a gazdaállat emésztőcsövében burkuk feloldódik s a lárvák a bél falán áthatolva a májba, majd az epeerekbe fúrják magukat s ott megtelepszenek. Az április-májusban legelőre kihajtott, métellyel fertőzött állatok a petékkel, az ürüléken keresztül, befertőzik a legelőt. Ezek kb. három hónap után, augusztus-szeptemberben válnak ivaréretté. A téli hónapok alatt a közti csigák nagy része elpusztul, tehát a fertőzési lehetőség is minimális. A legelőn maradt metacerkáliák tavaszig, az alacsony hőmérséklet miatt, elpusztulnak. A fertőzési góc folytonosságát, ősztől tavaszig, az epeerekben tartózkodó ivarérett élősködők biztosítják. Fertőzés bekövetkezhetik télen is a betokoskodott metacerkáliákat tartalmazó széna etetésével. A klinikai tünetek október-novemberben jelentkeznek s eltartanak február-márciusig. Nyár végi vagy kora őszi hónapokban (késői legeltetés esetén télen is) a tömeges fertőződés után néhány héttel szokott előfordulni a mételykor heveny alakja, főleg juhok között. A heveny mételykor in vivo történő megállapítása körülményes, mert ilyenkor petetermelő mételyegyedek még nincsenek A fertőzött állatok a heveny májgyulladás tüneteit mutatják: bágyadtság, alacsony láz, májtájéki fájdalmak, májmegnagyobbodás, sárgaság jelei. Vemhes anyajuhok el is vetélhetnek idült mételykor. Ha az állat a cerkáriákkal nem tömegesen, nem egyszerre fertőződik hanem folyamatosan, fokozatosan, akkor a vándorlási időszak nem mutatkozik meg tünetekben. Ha a mételyek nagy számban telepedtek meg a májban, akkor az állatokban a következő tünetek mutatkoznak A juhok fokozatosan vérfogyottá válnak majd vizenyős duzzanatok támadnak a szemhéjon, torokjáratban valamint a mellkas és a has alján. A bélsár időnként puhább. Az állat soványodik a gyapjú hull. Szarvasmarha esetében ritkábbak a vizenyők (a lebernyeg legalján), viszont gyakoribb a hasmenés, mint a juhnál. A tejhozam csökken. E tünetek jelentkezése, főleg a téli hónapokban, felhívja a figyelmet a mételykórra. A májmétely-fertőzöttség megállapítására béllárvizsgálattal következtetni még a klinikai tünetek megjelenése előtt. A peték lerakása a fertőzés után két hónappal kezdődik a bélsárban legkorábban 70 nap múlva jelennek meg. A gyógykezelés szinte teljes sikerrel jár, ha idejében és megbízhatóan végzik Két lehetőség adott, első esetben az állatban lévő ivarérett vagy fiatal mételyek elpusztítása, második esetben a közti csiga kiirtása. Megelőzés végett a juhoknál és szarvasmarháknál a legelőre való kihajtásuk előtt két héttel, ősszel (októberben vagy novemberben) és télután (februárban), a gyógykezelést megismételjük szem előtt tartva a szénával történő újrafertőződést. A rendszeres kezelésnek nincs értelme, eredménytelen és költséges is. A gyógyszerek közül megemlítjük a széntetrakloridot tartalmazó Fasdosan-t a juhok esetében és a Vitolin-t a szarvasmarháknál. Hasonló gyógyhatásúak a Hetol, a Zanil, a Ranid, a Rafoxanid, a Valbazen a Flukiver. A juhoknál használatos széntetrakloridot Fasciosan ovin néven forgalmazzák zselatin burok (kapszula) formájában. A fél évesnél idősebb állatnak adható kapszula, szájon keresztül. A kezelés előtt az állatot diétára fogjuk Három reggelen a takarmányozásánál az állat nem kap abrakot, törkölyt, seprőt és moslékot. A kapszulákat reggel adjuk be, utána három órán keresztül a juhokat zárva tartjuk takarmányozás nélkül. Az adagolás előtt a kapszulákat tegyük vízbe. Az edény aljára süllyedt vagy a vízben lebegő kapszulákat selejtezzük ki. Túladagolás esetén széntetraklorid-mérgezés léphet föl. Tünetei: láz, gyengülés, étvágytalanság, izomremegés. Kezelése: kálcium, intravénásan, illetve szájon adagolt tej A szarvasmarháknál alkalmazott széntetraklorid VTTOLIN elnevezés alatt kerül forgalomba Adagolása: izomba, 6,5 ml/100 kg testsúly dózisban. Maximális adagolása: a testsúlytól függetlenül, 32 ml. Nem adható a fél évnél fiatalabb illetve a vemhes állatoknak A ZANIL-t, a RANID-ot, a RAFOXANID-ot 5 liter szuszpenziót tartalmazó kannákban forgalmazzák A juhok esetében az adagolás szájon keresztül történik 5 ml/15 kg testsúly dózisban. Az utolsó másfél hónapjában lévő vemhes állatnak nem adható. A szarvasmarháknak 30 ml/100 kg testsúly dózisban adagoljuk A gyógyszerek beadása után a tej csak 72 óra után, a hús 28 nap után fogyasztható. A VALBAZEN-t egy, valamint két és fél literes 10% vagy 2,5% albendazolt tartalmazó kannákban forgalmazzák A 2,5%os oldatot juhoknál és kecskéknél szájon keresztül 3 ml/10 kg testsúly dózisban, a 10%-osat pedig 0,75 ml/10 kg testsúly dózisban adagoljuk Javallat: pulmonáris és gastro-intestinalis fonalférgesség, trematoda fertőzés. Szarvasmarhák esetén a 2,5% - os oldatot 40 ml/100 kg testsúly dózisban adagoljuk Terápiás dózisban a Valbazen nem toxikus, mellékhatása nincs. A tej 24 órán belül, a hús pedig 10 napig étkezési célokra nem használható. A FLUKTVER egy szintetikus szalicilanilid, mely hatásos a szarvasmarhák és juhok trematodái, haematofág nematodái és néhány arthopoda lárva stádiuma ellen. Adagolás: 1 ml/kg testsúly injekció formájában, bőr alá. Terápiás dózisban nem toxikus, mellékhatása nincs. Vemhes áll kezelése is megengedett. Tejelő állomány kezelése tilos. A közti gazda elleni védekezés. Kémiai, biológiai módszerekkel meg az életterük megváltoztatásával lehet közbelépni. Kis területen a 10%-os rézszulfát oldatot lehet igénybe venni április végén, május elején. Jó eredményeket lehet elérni kacsák és libák legeltetésével a fertőzött területeken vagy a mocsaras, lápos, ingoványos területek lecsapolásával. dr. Szántó Árpád Gloria Nyomda és Kiadóvállalat NYOMTATÁS, SZEDÉS, TÖRDELÉS, KÖNYV ÉS LAPKIADÁS A LEGMAGASABB SZÍNVONALON! "iu" _______________________________________) BESZTERCEI HÍRADÓ — a Beszterce-Naszód megyei szórványmagyarság kisebbségvédelmi, közművelődési időszakos kiadványa. Kiadja: a "BESZTERCE" MŰVELŐDÉSI ALAPÍTVÁNY A szerkesztő bizottság: BORSOS ILDIKÓ, FAZEKAS ISTVÁN, KOÓS ERZSÉBET, KÖBLÖS ERZSÉBET, MUZSI ANIKÓ, SÁRKÁNY PANNA (felelős szerkesztő) Szerkesztőségi postacím: Red. "Besztercei Híradó" 4400 Bistriţa, Str. Gh. Şincai 16 TeL: 990/21113 Készült a kolozsvári GLORIA nyomdában.