Besztercei Híradó, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

1996. március Magyar történelmi arcképcsarnok I. János 1487-1540 és I. Ferdinánd 1503-1564 A mohácsi csata jóvátehetetlen katasztrófa volt Magyarország számára. Tönkretéve erejét, megbénítva akaratában és feldúlva egyetértésében, a nemzet immár nem volt alkalmas arra, hogy a török előnyomulását feltartóztassa. Kiváló vezér, — akinek tehetségében a tervezés és hadviselés feltételei megvannak, kellett volna —, de ilyen nem volt. Magában véve a mohácsi vereség nem lett volna elviselhetetlen csapás az országra, ha a vezető férfiakat és a nemesi osztályokat kölcsönös egyetértés tartja össze. A nemesi hadsereg és a király odaveszett ugyan a csatában, de a török egy hónapi pusztítás után kivonult az országból, és sem az al­­­­k­o­t­m­á­n­y épségét, sem a nemzet m­e­g­m­a­­­­­radását nem veszélyez­tette. A király­­választás lett volna a leg­sürgősebb feladat. Ket­ten is pá­lyáztak a trónra, Zá­polya (Szapolyai) János erdélyi vajda és Ferdinánd, osztrák főherceg. A nemesség régi szokásához híven rögtön két pártra szakadt. Mária királyné, Lajos felesége, Ferdinándot támogatta, aki testvére volt. Zápolyát a nemesi rendek nagy többsége támogatta. A tokaji országgyűlésen Werbőczy István indítványára, a nemesség közfelkiáltással Zápolya Jánost választotta meg királynak. Még abban az évben, 1526. november 9-én Székesfehérváron megko­ronázták. Ferdinánd sem ült tétlenül. Pozsonyban or­szággyűlést hirdetett, ahol többszöri halasztás után, Báthori István nádor és pártja december 17-én Ferdinándot választotta meg királynak. A koronázás elmaradt, mivel a szent korona János birtokában volt. Az or­­szágnak két királya volt, de igazi had­­serege, amely meg­­védhette volna, egy sem. A két király küldöttei Srencsénben, majd Ol­­mützben tárgyaltak, de nem ju­ I. János tettak meg­egyezésre. János minden áron ki akarta kerülni a háborút, mivel az országnak békére volt szüksége. A háború mégis kitört. 1528. július 31- én Ferdinánd átlépte a határt, és rövidesen egész Nyugat-Magyarország a kezébe került. János király pártoskodó csekély hadával nem volt­ képes védekezni. Erdélybe vonult vissza, majd innen Lengyelországba menekült. Két királya volt az országnak, és mind a kettő külföldön élt. János király Lengyelországban ismerkedett meg Fráter Györggyel (Martinuzzi Utjeszenich György) egy pálos rendi baráttal, aki később jelentős szerepet játszott Erdély és Magyarország történelmében. Erdélybe való visszatérését is neki köszönheti. 1539-ben János király házasságra lépett a lengyel származású Izabellával, és a következő évben fia születik: János Zsigmond. A király ekkor Szászsebesen üdült, és itt vette az örömhírt, hogy Budán fia született. Az öröm annyira megviselte, hogy pár óra múlva ágynak folytatás­ai 3. oldalon­ ­. Ferdinánd Hilda látképe a XVI. században Leköszönő levél az Erdélyi Szépmíves Céh tagjaihoz Február elején körlevélben, amelyet segítőkész lapok is közöltek a Céh egyik alapító tagjaként intézői minőségben arra vállalkoztam, hogy fél esztendő alatt irodalompártoló szervezetünk kiépítését szorgalmazom. Most, amikor kilenc hónap után családi okokból megbízatásomat Szőcs Gézának visszaadom, kötelességemnek érzem, hogy számot adjak igyekezetemről, eredményeinkről és a további teedőkről is szóljak. Kilenc hónap alatt gyermek születik. A Céh újjászületéséhez sajnos ez az idő kevésnek bizonyult. Kitűzött legfőbb célomat, a Céh közgyűlésének összehívását nem értem el, mert azt kapcsolni kell egy-két valóban szép, értékes könyv megjelenítésének időpontjához. Eredményeink a következők: az újraalakult Erdélyi Szépmíves Céh első könyvsorozatának négy könyve nyomdába került. Harmadik könyvünk kötött példányai a napokban elkészülnek, megkezdhetjük eljuttatásukat a Céh tagságához. A Reményik, a Bánffy és az Emlékkönyvek a kolozsvári Gloria nyomdában nyomásra készen áll. A Céh működésének alapját a fiókszervezetek képezik. A felbecsült lehetséges fiókszervezeteknek csaknem a fele megalakult, hamarosan összeáll. Könyvadom­ányainkkal mindenütt egy-egy bővíthető kiskönyvtárat alakíthattak ki maguknak.­­ A fiókok megválasztották küldötteiket a közgyűlésre, folyamatos toborzó munkát folytatnak, és biztosítják számítógépes nyilvántartásunkhoz az adatokat. Felkutattuk és orvosoltuk a Céh tagjainak panasza­it. Névre szóló oklevélben biztosítottuk tagjainkat arról a jogukról, hogy a jövőben mindig ugyanazon számmal jelölt könyvpéldányt kapjanak. Megnyílt és működik a Céh központi, nem kis anyagi ráfordítást igényelt irodája, ahol minden érdeklődő folyamatos eligazítást kaphat a Céh ügyeiről. A második könyvsorozatot Lászlóffy Csaba költő, író és szerkesztő vezetésével négy tagú szerkesztőség készíti elő a megválasztandó szerkesztőbizottság jóváhagyására várva. Elkészült egyik új emblémánk, jelvényünk. Tartottunk néhány sikeres író-olvasó találkozót. Munkámban számosan segítettek. Igyekeztem mindenben nyilvánosságot biztosítani kezdeményezéseinknek. Ebben kevés kivétellel segítettek a hazai magyar sajtó, különösképpen­ a kolozsvári Szabadság, ahol az Erdélyi Szép­mi­íves Céh híreiből rovatunk rendszeresen megjelent és tájékoztatta öt megyében élő tagjainkat. Köszönet illeti az EMKF­-t, amely elfogadta és támogatja m­unkánkat. Külön köszönetet érdemelnek mindazok, akik velem együtt önkéntesen álltak a Céh mellé, dacolva évekig tartó mozdulatlanságból eredő rossz hírével: Erdélyi Etelka (Szentjobb), Vajda Györgyné és Molnár Kálmán (Szilágycseh), Szegedi László, Kolozsvári Zsuzsanna (Nagyvárad), Röser Ferenc, Takács Csaba, Bánffy István (Kolozsvár), Bendel Márta (Tasnád), Gazda József (Kovászna), Iillay Ödön, Páljános Mária (Sepsiszentgyörgy), Regéczi Éva (Arad), Boros Ernő (Nagykároly), Lendvay Éva, Ménesi Erna (Brassó), Papp Géza (Margitta), Máriás József (Szatmérnémeti), Csepel Mária, Sim­onfy Irén (L.Hab) és felsorolhatatlanul sokan mások. Olyanok, akik hisznek abban, hogy az Erdélyi Szépmíves Céh mindannyiunké és fontos erdélyi hagyományaink, amit elhanyagolnunk nem szabad, továbbéltetése mindenképpen érdemes és szükséges. Ez alkalommal mindok köszönetet közvetlen munkatársaimnak: Eszenyi Noéminek, aki a közgyűlés jóváhagyásával intézői munkakörömet ezután betölti; Sebestyén Zitának, aki a kolozsvári fiók titkári és Munkámban számosan segítettek. Igyekezzen Hyllth M­öhepilne m / 2. oldal

Next