Besztercei Híradó, 1997 (7. évfolyam, 1-7. szám)

1997-01-01 / 1-2. szám

BCSZfCftCCI [ 3 ff (fi [fi ® (°> VII. évfolyam, 1. és 2. szám Havonta megjelenő közéleti lap 1997. jatt., febr. Hetedik évfolyam Szóval a hetedik évfolyamot is megérte a Besztercei Híradó, és vele együtt olvasóink, munkatársaink és a szerkesztőség. A kedves olvasó lapunk hetedik évfolyamának első számát tartja kezében. Hetedik év...!! Talán a hét sovány esztendő utolsó éve lesz ez, pedig lehet, hogy a nadrágszíjat egy-két lyukkal még szorosabbra kell majd húznunk ebben az évben is, de jogosan remélhetjük, hogy jövőre nem kell a még megmaradt utolsó lyukat is igénybe venni. Szűkre szabott gazdasági és pénzügyi helyzetünk biztos, hogy még szőkébb lesz, de reméljük, hogy olvasóink segítségével újságunk valahogy átvészeli a nehéz időket, és még sok évfolyamot indíthatunk mind­nyájunk megelégedésére. Hisszük, hogy megyénk egyetlen magyar újsága nemcsak a kiadónak és a szerkesztőségnek, de megyénk magyarságának szív­ügye, és minden segítséget megkapunk, hogy az újság megmaradhasson. Tudjuk azt, hogy újságunk jobb is lehetne, de minden hiányosságával nemcsak a MIÉNK, hanem az ÖNÖKÉ is! Ahhoz, hogy az újság színvonalát növelhessük, sok levelet, cikket, vélemény­­nyilvánítást várunk olvasóinktól. Ilyenkor év elején, ha vissza-vissza tekintgetünk is, reménnyel, bizalommal kell előre néznünk, ter­veznünk. Éltünk át nehezebb időket is, aztán meg: "sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna!" Tervezgetünk, remélünk még akkor is, ha sok-sok év gyakorlata bizonyította, hogy legtöbbször terveink, álmaink álmok maradnak. Jobb, létbiztosabb időkben reménykedünk, pedig szellős pénztárcánk egyre légiesebbé válik. A benzin ára megduplázódott, az élelmiszerek, az utazás, a villanyáram, a közköltségek ára sem marad alul. Mégis adottak a politikai és talán a gazdasági lehetőségek, hogy a hét éven át tapasztalt gazdasági romlás megálljon, sőt hosszabb távon kissé javuljon a helyzet. Azt hiszem, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy az újság eladási ára nem fedezi az előállítás összegét, és állandó gondunk a hiányzó pénz előteremtése. Mégis vállaljuk a gon­dokat, hogy az írott magyar szó eljuson - lehetőleg olcsón - megyénk olvasóihoz. S­­a életünk politikai oldalát tekintjük, az 1996-os év számunkra egy politikai csata megnyerését hozta a választások eredményében, amelyhez megyei szinten, szerény képességei szerint újságunk is hozzájárult munkatársaink révén. Az, hogy megyénknek nincsen RMDSZ-képviselője a parlamentbe, nem a választó­pollárok hibája, csupán matematikai számítások eredménye. Az, ami ma a romániai magyarságra vár a többségi románokkal egyetemben, a gazdasági és népjóléti csaták megnyerése, mert a politikai hatalom nem lehet gazdasági alapok nélkül Újságunk nyitott mindenki számára, aki segítséget, tanácsot tud és a­ka­r adni ebben az irányban is, hiszen a lehetőségek adottak, csupán élni kell velük. Az elkövetkező, nehéznek ígérkező időszakban is bízunk olvasóink hűségében, akiket mindig mun­katársainknak is tekintettünk. Olvasóinknak egészséget és sikert kívánok ez évi munkájukhoz, szerkesztőségünknek pedig hűséges olvasókat és ötletekben gazdag, kitartó munkatársakat! Fazekas István Hogyan tovább?! Sajnos egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy megyei szervezetünk felépítése komplikált, nehézkes; az embernek sokszor az az érzése, hogy egyszerűen működésképtelen. Az a felépítés, ami a 2,5 milliós romániai magyarság számára mondjuk megfelel, az a mi megyénk 20-25 ezres magyar lakossága számára túlszabályozott, bürokráciát hivatott kiváltani. A felismerés nem egészen kitaláció, hisz a tavalyi helyhatósági választások után a temesvári példa lett az ország nyilvánossága elé tárva, egyúttal meg­világítva azokat a hiányosságokat, amelyeknek mi is tanúi lehettünk. Egyszóval: az a szervezeti felépítés, ami a tömbben élő kisebbségnek megfelel, nem biztos, hogy alkalmazható a szórványban. Augusztus hónap folyamán írásba foglaltam néhány elgondolásomat, annak reményében, hogy a következő közgyűlésen alkalom nyílik majd - legalább egy szándéknyilatkozat erejéig - kimondani, hogy végeredményben akarunk-e vagy sem változtatni. A megyei küldöttgyűlés 1996 folyamán háromszor ült össze, de csak egy alkalommal volt igazán döntőképes, nevezetesen augusztus 31-én, amelynek megszervezése komoly erőfeszítések árán sikerült. A területi képviselők tanácsa (TKT) szintén döntéshozó testület a küldöttülések között, a múlt év folyamán mondhatni mindannyiszor döntésképtelen volt. Ide illik, hogy a TKT-nek van egy öttagú állandó bizottsága is, amely gondoskodik a testület konkrét tevékeny­ségének kibogozásáról. Ezt nem kívánom kommentálni, mert ugyebár ők a döntéshozók?! Mások pedig a végrehajtók. A megyei ügyvezető elnökség mint végrehajtó testület a jelenlegi felállításban 1996. március 23. óta működik. Arról pedig, hogy az akkori TKT ülés elnöke még csak arra sem volt hajlandó, hogy meghallgassa az elgondolásainkat, talán nem is érdemes beszélni, mert csak ismételném magam és pusztába kiáltott szó lenne. Őszinte szándékunk javítani a tevékenységen. A kilenc tagú ügyvezető elnökség egyetlen tagja - a megyei szervezet titkárságát biztosító alelnök - fizetett beosztású, a többi TÁRSADALMI MUNKÁBAN csinálja, AMIT LEHET Sajnálatos módon nem sokkal a beiktatás után SZÁNTÓ ÁRPÁD visszalépett, a megyei tanácsosjelölés körül történt rendellenességek miatt; ezt az űrt mai napig sem sikerült betölteni. Az ellenőrzés feladatát az öt-öt tagú MEGYEI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG és megyei ETIKAI BI­ZOTTSÁG hivatott ellátni. IOM ! . Ezenkívül a TERÜLETI ÖNKORMÁNYZATI KON­FERENCIA a helyhatósági választások után 1996. július 10-én tartott bethleni összejövetelén indult új fel­állításban. Továbbá... A MEGYEI OPERATÍV TANÁCS, amely a küldöt­­tülések és TKT ülések között hivatott DÖNTÉSEKET hozni, a megyei elnökből, a TKT állandó bi­zottságából, az ügyvezető elnökségből áll, ezenkívül konzultatív jelleggel üléseire meghívják az ellenőrző bizottságot, az etikai bizottságot és a társult szervezet elnökeit is. Dióhéjban tehát körülbelül ez a felépítés, anélkül, hogy részletekbe bocsátkozzam. Na most már, egy ilyen Megyei Operatív Tanácsülésre került sor 1997. január 14-én, ahol nem egy fogalomzavaros kijelentés hangzott el, bizonyítva, hogy a felépítés felsorolása körül sem vagyunk teljesen tisztában. De ugyan már, ne legyünk ilyen kishitűek. A testület feladata meghatározni az esedékes küldöttülés dátumát (ami végül is 1997. február 15-re tevődött), és megbeszélni annak napirendi folytatás­a 2. oldalon Újévi jókívánságunk: kilábalni mindenféle válságból Megszokottá vált, hogy év végén, év elején közeli hozzátartozónak, rokonnak, munkatársnak, barátnak, ismerősnek boldog, sikerekben gazdag, bőséges új esztendőt kvánjunk. Aztán évről évre tapasztaljuk, hogy mennyire illuzórikus jókívánságok ezek. Egy álalános újságban nagyon nehéz tisztességesen jókat kívánni, anélkül, hogy mindez ne hangozzék cinikusan. Az elmúlt 1996-os esztendő végét az RMDSZ mérsékelt elégedettséggel ünnepelte; jól szerepel­tünk a hely­ha­tósági választásokon, jó eredményt mondhattunk magunkénak az elnök- illetve a parlamenti választásokon. A győztes kormánykoalíció tagja vagyunk, minisztereink, pre­fektusaink, államtitkáraink vannak. Most azon munkál­kodunk, hogy igazgatókat, főfelügyelőket stb. neveztessünk ki, számarányunknak megfelelően a megyei decentralizált állami hivatalokba. Megyénk magyarsága egy emberként örvendett a közös sikernek, mindannyian azt mondtuk: az RMDSZ-nek vállalnia kell a kormányban való részvételt, ezt a történelmi lehetőséget nem szabad kihagynia. Remény­teljesek a koalíciós partnereink ígéretei, hajlandók az RMDSZ-program cékitűzései megvalósítását tá­mogatni, amennyiben érdekvédelmi szervezetünk türelmi időt hagy számukra. Tudniillik temérdek a megoldandó probléma. És itt jön a kijózanodás pillanata. A kor­mánykoalíció tagjai az új év első napjaiban szembesültek a megoldandó országos gondok sokaságaival. A válság teljes: politikai, gazdasági, társadalmi-erkölcsi szinten. Szerintem a legerősebb ellenfél, amivel a kormánynak (így nekünk is) meg kell küzdenünk: a növekvő elégedetlenség. Az örök politikai dilemma: engedni az elégedetlenkedőknek, s vissza a káoszba, vagy szembeszegülni velük, vállalva, hogy ez a tömeg elsöpör minden tisztességes próbálkozást s a hatalmat egy pofivilista diktátor kezébe adja. S ne gondoljuk, hogy az elégedetlenség (vagy inkább kilátástalanság?) nem hatalmaskodott el a szövetségünk tagjai körében is. Mindazok, akik felelősséget érzünk nemzeti közössé­günk tagjai iránt, türelemre, leleményességre, a hit meg­tartására,munkára kell buzdítanunk mindnyájukat. Már az év első napjaiban leltároznunk kell teendőinket, komolyan hozzá kell fognunk dolgozni. Nem meg­torpannunk kell a feltornyosult feladatok előtt, hanem szeletenként megoldanunk, céltudatosan, kellő elszánt­ság&lr­.j‘i'Am.ytxim e pizJoasIpvarBl' etpv ItwIj Megyei szervezetünknek föl kell készülnie az 1997-es év célkitűzéseinek megvalósítására, belső választások előkészítésére, az RMDSZ kongresszuson való részvételére, a megyei magyarság gazdasági gondjainak az enyhítésére, a szociális nehézségek áthidalásának megoldására stb. A feladatokkal négy-öt RMDSZ-alkalmazott egy­magában képtelen lesz megbirkózni. Ha nem ismerjük fel, hogy bajainkat csupán erős összefogással tudjuk majd orvosolni, akkor majd rövidesen­ elmondhatjuk, hogy megyei szervezetünk is válságban van. Az én kívánságom az új esztendőre­ adja a Mindenható, hogy lábaljunk már ki mindenféle válságból. Jakab Mihály -Ét eojffisgobi És IbM’jee­ j'ibe.Más?. A­ m­oi éttefanjm

Next