Besztercei Híradó, 1999 (3. évfolyam, 3-8. szám)

1999-01-01 / 3. szám

Már hat hónapja múlt, hogy váratlanul távozott körünkből dr. Péter Ferenc, kiváló gyermekgyógyász, közismert szakorvos, aki rendkívüli tudását, tehetségét embertársai szolgálatába állította, nemzetiségre való tekintet nélkül. Nem vagyok besztercei, de bátorkodom kegyelettel emlékezni kedves barátomra és kezelőorvosomra. Ki volt dr.Péter Ferenc? Talán nem is kellene kitérnem erre, hisz harminc éves áldásos besztercei tevékenységét mindenki ismeri. Az 1990-es évek előtt uralkodó rendszer a kitűnő felkészültségű, már hatodévben dolgozó Péter Ferenc egyetemistát, a kolozsvári orvosi és gyógyszerészeti egyetem végzősét az akkori törvények szerint tanulmányi eredménytől függetlenül felura irányította. Besztercére versenyvizsgával került A szülővárosában, Kolozsváron megnyert orvosi állást egy ...escu foglalta el. Halálának szomorú híre sok-sok szívet megrendített, elszomorított, mert úgy érezzük mindazok, akikkel jót tett, hogy pótolhatatlan a maga nemében. Talán nincs is olyan család Besztercén, ahol beteg gyermeket vagy családtagot ne kezelt volna. Mert mindenki orvosa volt, mindenki gyógyítója, jó tanácsadója. Sokszor, nagyon sokszor a halál torkából hozta vissza kis pácienseit. Önzetlen, önfeláldozó munkájával, fáradságot nem ismerve orvosolta embertársai testi-lelki fájdalmait. Tavaly húsvétkor harminc órás szolgálatot teljesített megszakítás nélkül. Mint jó pedagógus, hosszú éveken keresztül, a kórházi munkája mellett, mint előadótanár is dolgozott a besztercei egészségügyi líceumban. Dr.Péter Ferenc a XX. századvég egyik rettenetesen elterjedt vírusának - Hepatitisz C - tragikus áldozata lett. Leverte lábáról az élni akró EMBERT, minden gyermek barátját , nem volt mumus, nem volt fehérköpenyes injekciós doki. A gyermekek bácsija, játszótársa volt. Pillanatok alatt közvetlen kapcsolatot tudott teremteni velük, határtalan türelemmel és lelkiismerettel viszonyult hozzájuk. Testeste lelkestől orvos volt, mesterségének élt. Ez volt itt a Földön a hivatása. Családja erről többet mondhatna. Dr.Péter Ferenc - a tökéletes, tévedhetetlen diagnoszta - csodás eredményeket ért el munkájában, nemcsak gyermekeknél, hanem felnőtteknél is. Jómagam betegségét Feri barátom fedezte fel. Diagnosztizálta szívproblémámat és kezelt kisunokámat ő mentette meg, a mások által előírt rossz és téves kezelés következményeitől. Felejethetetlen Barátomnak köszönhetem, hogy most ezeket a sorokat leírhatom, neki köszönhetem: Élek! Véghetetlen hálámat fejezem ki ezúton, magam és családom nevében, annak az Embernek, aki kilométereket tett meg naponta, eljött betegágyam mellé. Minden szívhezszóló tanácsát elfogadtam, meghallgattam. És még élek! Hát ez nagy szó! Akkor énekelte el nekem Feri barátom a Doktor úr című dalbetétet Huszka Jenő Szabadságszerelem című operettjéből. Csodálatosan tudott énekelni, finom fenolja mindig nyugtatólag hatott. A szakkönyvek olvasása és az éneklés volt számára a kikapcsolódás. Sajnos, annak idején nem jelenhettek meg tudományos dolgozatai, egyrészt mert párton kívüli volt, másrészt magyarsága miatt. Egész életén keresztül konokul megtartotta anyanyelvét és vallását Erős kőszikla volt! Hatalmas tudásával összhangot tudott teremteni az emberek és lelki titkaik között. Ezer és ezer embernek adta vissza egészségét, életét őt senki és semmi nem tudta meggyógyítani. Idézem Szabó Zoltán írót, Osztálykönyv című visszaemlékezéseiből: Arca atyáskodó és szelíd. Ahogy felém hajol vizsgálás közben, orrán előbbre csúszik a szemüveg. Borzasztóan lelkiismeretes és alapos. Módszeresség jellemezte már a középiskolában is. Ő volt a „professzor’, aki kötelességének tartotta, hogy mindent tudjon... Gáz-vízszerelői technikum elvégzése után kerül orvosi egyetemre. Pénzes állását felrúgja, mert ő a szívére hallgatott, gyermekkora óta orvos akart lenni... Aki Kolozsváron jár, az Európa szerte híres Házsongárdi temetőben, ne feledje, ott nyugszik dr.Péter Ferenc is. Egy szál virágot tegyenek sírjára. Megérdemli. 1999. januárjában A VERSOffZONE - beszélgetés Fazekas István költővel1998 tavaszán jelentkezett Fazekas István ALKONY ELŐTT című első verseskötetével, melynek minden sora hozzánk, a szórványmagyarság lelkéhez szól. Ez a könyv a kanadai Magyar Irodalompártolók Klubja támogatásával a marosvásárhelyi LYRA kiadó nyomtatásában jelent meg, és hamarosan gazdára lelt minden kötet. Múlt év szeptemberében már kezünkbe vehettük az újabb kötetet, mely ezúttal gyermekverseket tartalmaz. A versgyűjtemény címe NAHÁT, az illusztrációkat Fazekas Erika Ildikó, a költő felsége készítette, kiadó a Beszterce Művelődési Alapítvány. Szerencsés ember az - mondja beszélgetés közben Fazekas István -, aki közölni valóját, gondolatait, érzéseit, élményeit le tudja írni prózában vagy versben. Minden embernek van mondanivalója, de kevesen tudják formába önteni. Örömet szerez, megnyugvást is, ha közölhetjük embertársainkkal mindazt, ami bennünk feszül, kavarog. Ez a készség késztetés arra, hogy a költő mondjon el mindent, amivel - talán - hasznára is lehet valakinek, amivel örömöt is szerezhet. Fazekas István 1936. október 27-én született Kutyfalva és Radnót között, a Szénafüvek nevű tanyán. Nagy könyvtára van, rengeteget olvas, érdeklődése mindenre kiterjed. Versei kiadására az adta az indíttatást, hogy 1995-ben részt vett a Kárpátmedencei Költészeti Pályázaton. Nyolc országból jelentkeztek. A Pomogáts Béla vezette zsűri I. Kiemelt Díját nyerte el. A verselés spontánul jött - vallja a költő. - Lírai alkat vagyok, néha elfogult, de igazat írok, amit átélek, gondolok. Semmilyen stílust nem követek, azt vetem papírra, amit érzek, és úgy, hogy más is megértse. Nem szakembereknek írok, hanem a verskedvelőknek, s ha száz közül egy megszereti verseimet megérte. Az ember, amíg él, mindig tervez, jövőbe néz, és talán a következő évek sem fognak úgy eltelni, hogy mondanivalóm ne akadjon mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek. Dolgozom, és megpróbálok lehetőségeim, tehetségem szerint írni, amíg ez megadatott nekem. APRÓHIRDETÉS Eladó jó állapotban lévő, faragott díszítésű LUXOR ebédlőbútor. Tel.063-217372 TEXPLAST RANG Kft Beszterce, Panait Cérna 27, tel.063-224422 - cégtulajdonos Szabó András - Termékajánlat: műanyagnyelű drótkefék, korongdrótkefék, cipőiparnak korongkefék gumi befogással, korongkefék kézi csiszológépeknek, tengelyes korongkefék kézi fúrógépeknek ‘TCendegett: tyatcyi *héH&e ITT A HÁZIORVOS ! Rovatunkban egészségügyi tanácsokkal szeretnénk szolgálni kedves olvasóinknak. Szívesen várjuk leveleiket, kérdéseiket a következő címre: Besztercei Híradó, str.Gh.Şincai nr.16, 4400 Bistriţa. A borítékra írják rá: Itt a háziorvos. Mindenkinek válaszolunk, óhaja szerint: levélben, személyesen, illetve közérdekű téma esetében az újság hasábjain. Minden szerdán du.4-6 óra között találkozhatunk az RMDSZ-székházban, ahol készletünk függvényében ingyenes gyógyszereket is lehet igényelni. dr.Sztankovszky Z. László A történelmi nevezetességű BARNARD CASTLE nevű helységbe kerültem, amely Anglia északi részén, Durham megyében, Darlingtontól 20 km-re van. Barnard Castle középkori kereskedelmi központ volt, most kb.8000 lakója van. A városkában nincsenek ipari, csak szolgáltatási egységek, ezért a felnőtt lakosság nagy része a környékre jár dolgozni. Az iskola a város egyik szélén van. Nagyhírű, hagyományosan angol iskolaközpont, a legjobbnak minősített ezen a vidéken. Kívülről nemcsak a helybeliek járnak be, hanem jönnek a környék nagyobb településeiről, városaiból is. Bentlakó diák 130 van, köztük 40 licista. Nagyrészt külföldi kiküldetésben lévő diplomaták, katonatisztek gyerekei, és jócskán vannak kínaiak Hong- Kongból. Az iskolából a bentlakóknak nem szabad csak egyenruhában lejárni a városba. Az egyenruha fekete zakó, nadrág és cipő, hozzá bármilyen, de egyszínű ing és iskolanyakkendő. A helybeliek nem szeretik a bentlakókat, nemcsak a kínaiakat, hanem az angolokat sem, mivel ezek nagyon gazdag emberek gyerekei. Tőlem is kérdezték, hogy te is nagyon gazdag vagy? Mondtam, hogy jól élek Romániában, de nagyon szegény vagyok hozzájuk képest, és még szegényebb a többi bentlakóhoz képest. Azzal a pénzzel, ami nekünk itt Romániában van, ott semmihez se tudnék kezdeni, még megélni se. A bentlakók elszállásolása szigorúan szabályozott. A hetedikesek 20-an laknak egy szobában, úgy, hogy mindeniknek saját korpusza van, azaz egy bútortestben íróasztal, polcok, szekrény, ágy. Minden szobában van mosdókagyló is. A fürdő közös. A nyolcadikosok is ugyanúgy. A kilencedikesek már csak hárman vannak egy szobában, a tizedikesek ketten, s a tizenegyedikeseknek is így kéne lakniuk, de most nekik is egyes szobáik vannak, mint a licistáknak, mert kevesebb a bentlakó. Kezdetben együtt laktam egy lengyel fiúval, s amikor elment, engem is különszobába költöztettek. Ebben az iskolában nincsenek itthoni értelemben vett osztályok. Osztályterme a tanároknak van, és minden tantárgynak külön épülete vagy épületszárnya. A régi épületbe a bentlakást helyezték el. Ez a főépület amit sportpályák vesznek körül, s a modern épületek. Az oktatás laborrendszerben folyik, nemcsak az olyan tantárgyaknál, mint például a kémia, hanem a nyelvek, művészetek esetében is. A diákoknak kell - az órarend szerint - egyik laborból a másikba menniük. Nincsenek itthoni értelemben vett osztálytársaim sem, mert a velem egy évfolyamon lévők mindenike a maga választotta tantárgyak szerint jár órákra. Angliában 13 év az iskolaidőszak. Az utolsó óvodai év már az első iskolai évnek számít Ami nálunk I-IV, az náluk l-VII, s előkészítő iskolának nevezik. Ami pedig nálunk az V-VIII, annak a VIII-XI felel meg. Ezután következik még két év líceumi képzés. Tizenegyedik osztályban még tanulnak mindenféle tantárgyat, de messzemenően nem olyan mennyiségben és olyan szinten, mint nálunk. Eddig a szakaszig Angliában az általános műveltség megszerzésére, megalapozására fektetik a hangsúlyt Mindenből tanulnak, de keveset, s azt úgy, hogy a gyengébb képességű tanulók is elsajátítsák. Hozzájuk képest Romániában a kilencedik osztályosokat már egyetemi szintű tananyaggal nyomorítják. Angliában a tanulás alapja a gyakorlat, a labormunka. Nem úgy van, mint itt, hogy kiáll a tanár és magyaráz-magyaráz, és néha bemutat valamit gyakorlatilag is, s mi látjuk, hogy - éjfelit - megpirosodott de nem sokat értünk az egészből. Hanem úgy, hogy minden diáknak elő vannak készítve az eszközök, az anyagok, a munkalap, amire le van írva mit kell csinálni, s a kísérlet végzése közben ismerkedik az új leckével. És ott a megfigyelőlap, amire felvezeti a megfigyeléseit a következtetéseket Lépésről lépésre tudja, hogy most mit mivel és miért, s a végén nem bűvészmutatványként szemléli az eredményt hanem ok okozati összefüggésben érti, így másképp megy a tanulás. A sok meddő elmélet helyett, amivel aztán nem sokat tud kezdeni, a laborgyakorlatokon minden nagyobb erőfeszítés nélkül nemcsak megtanulja, hanem meg is érti a leckét Angliában a tizenegyedik osztály bevégzése után még két év következik. Itthon a tizenegyedikben lennék. Ott a tizenkettedikben vagyok, tulajdonképpen a líceum első évében. Ez az oktatási szakasz lényegesen különbözik a miénktől. Csupán három kötelező tantárgy van, s ezeket is a diák maga választhatja, tetszése szerint, és csak ezeket tanulja két éven át. Minden tantárgyból heti 8 óra van. Én a kémiát, matematikát és az informatikát választottam. Mivel még lehetett választani egy tantárgyat, a német mellett döntöttem. Mert azt mondtam, hogy ha már itthon úgyis sokkal több tantárgyat kellett volna tanulnom, akkor ne álljak meg a három kötelezőnél. Emellett még angolra is járok. Ritkaságszámba megy az angol diákok között, hogy idegen nyelvet válasszanak. Azt mondják, minek, angolok vagyunk, más nyelvre nincs szükségünk. Értetlenkedtek is, hogy a három kemény tantárgy és az angol nyelv mellett, mely nekem idegen nyelv, még a németet is választottam. Német nyelvre csak ketten járunk. Nagy hangsúlyt fektetnek a sportra. Első helyen áll a rögby, utána a futás, úszás, faltenisz. A nevelés szerves része a vallási élet. Minden reggel istentiszteletre megyünk. De az ottani diákoknak általában ez nem sokat jelent Mikor a templomban vagyok, érzem, hogy Isten ott van velem. Ő az egyedüli, aki ott van velem. De általában a többiek ezt nem érzik. Megpróbáltam erről elbeszélgetni velük. De azt mondják, éljél saját magaddal, senki más nem vigyáz rád, nem létezik olyasmi. Mikor látom, hogy elmennek templomba és alusznak és viccelnek és énekek közben összeordibálnak mindenfélét, akkor nincs kedvem templomba menni. Értelmetlen, ha úgy mennek templomba, hogy ez nekik belül nem jelent semmit, mintha nem is istentisztelet lenne, hanem csak egy szereplés.