Beton, 1999 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
VII. évf. 1. szám BETON 1999. január Cementtechnológia A HCM Rt. által gyártott trassz- és kompozit portlandcementek néhány jellemző tulajdonsága * A HCM Rt. jelenlegi termékskáláját áttekintve látható, hogy öt féle heterogén cementet (СЕМ II. típus) hoznak forgalomba, többet, mint bármelyik másik gyár. Ha megtekintjük a gyártott mennyiségeket is, látható, hogy a transzportlandcementek alig több mint négy éve elkezdett gyártása dinamikusan fejlődött, és ma már a gyár cementértékesítésének több mint felét teszi ki. 1. ábra: Cementértékesítés cementfajtánként (HCM Rt. 1998.1.-X. hó) Figyelmesebben is megnézve az ábrát látható, hogy egyelőre ugyan nem túl jelentős mennyiségben, de megjelent egy új termék is a gyártmánypalettán, ez a kompozit portlandcement. Számításba véve, hogy a trasszportlandcement pályafutása is így kezdődött, nem árt, ha kissé nagyobb figyelmet szentelünk ennek a cementfajtának is. A trasszportlandcementek Mindig el szokás mondani, hogy már a régi rómaiak is alkalmaztak mész és trassz (puccolán) alapú kötőanyagokat, többek közt a mai Magyarország területén is, és ezek időállóságát — szemben a mai portlandcementekével — évezredek igazolták. Legyen most elég erről ennyi. Azonban mégis érdemes elgondolkozni arról, nincs-e valami valóságalapja azoknak a gúnyos megjegyzéseknek, hogy a római kori építményekből biztos nem maradt volna semmi, ha valami csoda folytán ezekhez kötőanyagként a mai cementeket használták volna. Van okunk ugyanis feltételezni, hogy az ókori kötőanyagok kisebb szilárdságuk ellenére tartósságban felveszik a versenyt a modern cementekkel. Ezt helyenként eléggé meggyőzően alátámasztja néhány olyan ókori építmény állapota, amelyeken a mai cementekkel végzett toldozgatások néhány év alatt „ledolgozták” az évezredes lemaradást. Tehát talán mégsem tekinthető csupán olcsó reklámfogásnak, ha az egyik gázszilikát gyártó cég azzal hirdeti termékeit, hogy azok kötőanyaga azonos a római Pantheonéval, következésképp tartóssága is olyan lesz? A kérdések megválaszolása előtt ismerkedjünk meg a puccolánosság fogalmával. Már kötőanyag kémiai tanulmányaink első fejezeteiben megtanultuk, hogy vannak hidraulikus és nem hidraulikus kötőanyagok. Ezek között az a különbség, hogy az előbbiek víz alatt is képesek megszilárdulni, az utóbbiak pedig csak levegőn. Ennek az az oka, hogy a hidraulikus kötőanyagok megszilárdulásakor zömmel vízben oldhatatlan vegyületek keletkeznek, ezzel szemben a nem hidraulikus kötőanyagokból létrejövő képződmények vízben oldódnak. Például a gipsz kötőanyag megkötésekor keletkező kalciumszulfát-dihidrát (CaSO4-2H20) vagy a mész oltásakor képződő kalcium-hidroxid (Ca(OH)2) vízben elég jól oldódik, így ha az ezekből készített anyagokat víz alá helyezzük, feloldódnak és elvesztik szilárdságukat. Ezzel szemben a cementek, vagy a mész és a puccolános anyagok keverékének szilárdulásakor keletkező vegyületek jelentős hányadát kitevő kalcium-szilikát-hidrátok gyakorlatilag nem oldódnak vízben, így víz alatt is képesek megszilárdulni. A két utóbbi esetben a fő komponensekre vonatkozóan a kémiai folyamatokat leegyszerűsített formában a 2. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat: A HCM Rt. által forgalomba hozott cementek H Homogén pc 0 Kohósalak pc Ц Trassz pc Щ Kompozit pc 2. táblázat: Hidratációs és puccolános reakciók *A Miskolcon 1998. november 19-20-án rendezett „Cement szimpóziumon” elhangzott előadás alapján 3