Beton, 1999 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

VII. évf. 1. szám BETON 1999. január Cementtechnológia A HCM Rt. által gyártott trassz- és kompozit portlandcementek néhány jellemző tulajdonsága * A HCM Rt. jelenlegi termékskáláját áttekintve látható, hogy öt féle heterogén cementet (СЕМ II. típus) hoznak forgalomba, többet, mint bármelyik másik gyár. Ha megtekintjük a gyártott mennyiségeket is, látható, hogy a transzportlandcementek alig több mint négy éve elkezdett gyártása dinamikusan fejlődött, és ma már a gyár cement­értékesítésé­nek több mint felét teszi ki. 1. ábra: Cementértékesítés cementfajtánként (HCM Rt. 1998.1.-X. hó) Figyelmesebben is megnézve az ábrát látható, hogy egyelőre ugyan nem túl jelentős mennyiség­ben, de megjelent egy új termék is a gyártmány­palettán, ez a kompozit portlandcement. Számí­tásba véve, hogy a trasszportlandcement pálya­futása is így kezdődött, nem árt, ha kissé nagyobb figyelmet szentelünk ennek a cementfajtának is. A trasszportlandcementek Mindig el szokás mondani, hogy már a régi rómaiak is alkalmaztak mész és trassz (puccolán) alapú kötőanyagokat, többek közt a mai Magyar­­ország területén is, és ezek időállóságát — szem­ben a mai portlandcementekével — évezredek igazolták. Legyen most elég erről ennyi. Azonban mégis érdemes elgondolkozni arról, nincs-e valami való­ságalapja azoknak a gúnyos megjegyzéseknek, hogy a római kori építményekből biztos nem ma­radt volna semmi, ha valami csoda folytán ezek­hez kötőanyagként a mai cementeket használták volna. Van okunk ugyanis feltételezni, hogy az ókori kötőanyagok kisebb szilárdságuk ellenére tartósságban felveszik a versenyt a modern cementekkel. Ezt helyenként eléggé meggyőzően alátá­masztja néhány olyan ókori építmény állapota, amelyeken a mai cementekkel végzett toldozgatá­­sok néhány év alatt „ledolgozták” az évezredes lemaradást. Tehát talán mégsem tekinthető csupán olcsó reklámfogásnak, ha az egyik gázszilikát gyártó cég azzal hirdeti termékeit, hogy azok kötőanyaga azonos a római Pantheonéval, következésképp tartóssága is olyan lesz? A kérdések megválaszolása előtt ismerkedjünk meg a puccolánosság fogalmával. Már kötőanyag kémiai tanulmányaink első fejezeteiben megtanultuk, hogy vannak hidrauli­kus és nem hidraulikus kötőanyagok. Ezek között az a különbség, hogy az előbbiek víz alatt is képe­sek megszilárdulni, az utóbbiak pedig csak leve­gőn. Ennek az az oka, hogy a hidraulikus kötő­anyagok megszilárdulásakor zömmel vízben oldhatatlan vegyületek keletkeznek, ezzel szem­ben a nem hidraulikus kötőanyagokból létrejövő képződmények vízben oldódnak. Például a gipsz kötőanyag megkötésekor keletkező kalcium­­szulfát-dihidrát (CaSO4-2H20) vagy a mész oltá­sakor képződő kalcium-hidroxid (Ca(OH)2) vízben elég jól oldódik, így ha az ezekből készített anyagokat víz alá helyezzük, feloldódnak és el­vesztik szilárdságukat. Ezzel szemben a cemen­tek, vagy a mész és a puccolános anyagok keveré­kének szilárdulásakor keletkező vegyületek je­lentős hányadát kitevő kalcium-szilikát-hidrátok gyakorlatilag nem oldódnak vízben, így víz alatt is képesek megszilárdulni. A két utóbbi esetben a fő komponensekre vo­natkozóan a kémiai folyamatokat leegyszerűsített formában a 2. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat: A HCM Rt. által forgalomba hozott cementek H Homogén pc 0 Kohósalak pc Ц Trassz pc Щ Kompozit pc 2. táblázat: Hidratációs és puccolános reakciók *A Miskolcon 1998. november 19-20-án rendezett „Cement szimpóziumon” elhangzott előadás alapján 3

Next