Bihari Napló, 1970

1970-12-01

BIHARI NAPLÓ 601 990 Bihar megyét és 601 990 lakosát keresem Románia Szocialista Köztársaság 1970-es Statisztikai Évkönyvében. Hétszázhatvanhárom oldal táblázataiban, grafikonjaiban vagyunk jelen, aktív részeseiként pártvezette, szorgalmas és tehetséges népünk eredményeinek. Először néhány országos adat: a 707. oldal 27 ország ipari termelésének ütemét szemlélteti. Vonatkoztatási esztendő 1960. Románia Szocialista Köztársaság 1968-ig 269 százalékos szintet ért el, az évi ütem: 13,2 százalék 1961-1968 között. Második hely Japán után, megelőztük ebben a tekintetben az Amerikai Egyesült Államokat, Franciaországot, Kanadát, Németország Szövetségi Köztársaságát és több más iparilag fejlett országot. A 709 oldal számadatai szerint, az elektromos és hőenergia termelésének ütemében 21 — ugyancsak fejlett - ország között (1966—1968) első helyre emelkedtünk 18,7 százalékos évi átlaggal. Előkelő helyezést vívtunk ki a szerszámgépgyártás, vegyipar, textilipar, élelmiszeripar, ,stb., fejlesztésében. Jelen vagyunk valamennyi számadatban. Románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek, bihariak, prahovaiak, bánátiak, vranceaiak valamennyien együttesen. Mit mond rólunk a ró? Bihariakról külön. Mi'' ’ a közös eredményekhez Az Aszagkisurlok* (1969-ben' 3 százalékát a területek 3,2 százaléka. . mezőgazdasági területének 3,2 százalékát műveljük, az ipari össztermelés 2,5 százalékát biztosítjuk ... Egyetlen 20 000 lakásnál nagyobb municípiumunk van: Nagyvárad. A hozzátartozó községekkel együtt 145 097-en lakják, kimondottan váradinak 135.361 lakos vallja magát. Igazi nagyvárosi forgalom jellemzi megyeközpontunkat, zsúfoltak autóbuszaink, villamosaink. 1960-ban naponta átlag 4 autóbusz közlekedett Nagyvárad utcáin, s abban az esztendőben összesen 659 000 utast szállítottak. Tavaly már 59 autóbusz száguldozott naponta, miközben az utasok száma 21 963 000-re emelkedett. Nőtt a gépkocsipark, az utasok száma azonban magasabb arányban növekedett. Nőtt a forgalom, nőtt a város, fejlődött az ipar. Megyénkben 1969-ben 147.671 alkalmazott dolgozott. Első helyre a gépgyártó- és fémmegmunkáló ipar kerül: 61 621 ipari alkalmazottból 10 559 dolgozik a gépgyártó iparban, 8 616 a faiparban, 7 865 a bőr- és cipőiparban, 6 200 az élelmiszeriparban. Vállalatainkra jellemző az intenzív műszaki fejlődés: egy munkásra 1969-ben 6 490 kilowattóra elektromos energiafelhasználást számoltak az 1965 évi 2 598 KWh-val szemben. A mezőgazdaságban az elmúlt évben 3163 fizikai traktor dolgozott, 377 066 tonna gabonát termeltünk. Gyümölcstermesztésben érdekesség: csökken a szilva, nő az alma, cseresznye, meggy mennyisége. Aki pedig a szőlőtermesztés hanyatlásáról beszél, annak megnyugtatásul: valóban csökken a szőlőterület, de kimondottan a hibridek rovására: növekszik ezzel szemben az oltott szőlő területe és még inkább hektárhozama. S hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés tovább növekedjen, hogy kulturális, művészeti életünk is gazdagabbá, egészségvédelmünk eredményesebbé legyen, évenként nagy beruházásokat eszközölnek. 1969-ben az 1 633 198 000 lejt kitevő beruházásból az ipar 836 794 000, a mezőgazdaság 471 940 000; a szállítás 66 785 000; a tanügy 28 707 000; az egészségügy pedig 46 022 000 lejt kapott. Egészségügyi számadatok: míg országos átlagban 1 000 lakosra 8,2, Bihar megyében 10,7 kórházi ágy jutott. Számadat, ami külön is figyelmet érdemel: 1969-ben a bihari gyermekek 94,8 százaléka szülőotthonban, gondos orvosi fogadtatás közepette született, örök téma: a vásárlás. Elöljáróban: 1950-hez viszonyítva az alkalmazottak átlagbére 355 százalékra növekedett. A bihariak tavaly 2 709 millió lejt költöttek el a kiskereskedelmi egységeknél. Mit vásároltak? A vásárolt árufélék zömét — 1 442 millió lej értékben — ipari cikkek képezték. 952 milliót élelemre, 315 millió lejt a közétkeztetésben költöttek el. (Érdekes az 1960- as adatokkal való összehasonlítás: 1969-ben élelemre 203 százalékkal, közétkeztetésre 219 százalékkal, ipari cikkekre 189 százalékkal költöttünk többet). Hétszázhatvanhárom oldalból gyűjtöttem ki az adatokat. Sikerült az olvasót leginkább érdeklőket kiválogatni? Ha nem, a Statisztikai Évkönyv bárkinek hozzáférhető. Számadatai mögött ott sorakozik mindaz, amit 1969 végéig létrehoztunk, s az is, amit elmulasztottunk. Egyik adat a jól végzett munka érzését kelti, a másik újabb tettekre serkent. Újabb tettekre, hogy idei statisztikánk gazdagabbá legyen a tavalyinál, a jövő és azt követő éveké pedig minden eddiginél. KISS SÁNDOR INDULÁSKOR A telepvezető asztalnyi vázlatot készített az épülő gyárról. Gondosan berajzolgatta a raktárhelyiségeket, szállítóberendezéseket, őrlőmalmokat, forgókemencéket, így áttekinthetőbb az egész telep, pontosan tudja mikor, minél, meddig jutottak, hol kell sürgősen közbelépni, hova kell elküldeni a tizedik sürgető táviratot. Ilyen szemléltetőeszköz birtokában a munkálat irányítója magában megkezdheti a visszaszámolást. , 1972 végén el kell érni a cementvonalak tervezett kapacitását. A kesztegi kombinátot évi két millió tonna cement, 200 000 tonna égetettmész és 8 000 000 négyzetméter azbesztcementlap előállítására tervezték. 1971 végére, évi 1 000 000 tonnáscement kapacitást kell megvalósítaniuk. Ehhez jövő év márciusának közepéig be kell indítaniuk a cementörő malmokat. A malmok etetéséhez március 1- ig 10 000—12 000 tonna klinker tartalék szükséges, február közepén tehát működésbe helyezik a klinker kemencéket. Tíz, kilenc, nyolc, hét... Ez év decemberének végén 12 000—15 000 tonna szárított agyagot és 30 000—40 000 tonna őrölt mészkövet kell tartalékolni a készáru raktárban. November 30-ra tűzték ki a mészkőörlő beindítását, december 10-re az agyagörlét. Ha valahol késnek, ha a „visszaszámolást“ valami félbeszakítja, a tervezett napon, a tervezett ponton nem jelenik meg az első cement. Virág József mérnök szerint nem lehet késni, hiszen a kesztegi cementet már betervezték az ország jövőbeni építkezéseibe, ezektől pedig a következő ötéves terv jónéhány objektuma függ. Nem késhetnek — erősködik Crn Iosif telepvezető — a gazdasági szempontok egyenrangú társa az adott szó. Késve kezdték a munkát, megküzdöttek esővel, faggyal. Hatvanhat méter magas egy-egy liszttorony, gép kellett a beton felemeléséhez, ember, aki a magasban biztonságosan mozogjon. A tornyok közé átlag negyven méteres magasságban szállítóhidakat építettek: öt híd, egyenként 50 tonnás terhet jelent, mikor az emelő horgot először akasztották a láncokba, mindenkinek gyorsabban vert a szíve, felébe maradt a szó, minden gondolat abban az egyetlen pontban találkozott, ahol a horog a láncba akaszkodott... Helyükre emelkedtek a hidak. Négy, három, kettő... Az egyik üzem még nem szállította le a gőzkazánt. Már itt kellene lennie, már szerelni kellene ... — Ezek szerint? — A visszaszámlálást folytatjuk — válaszolta a telepvezető. — Nem ez az első akadály. MÉRNÖKLAKÁS A GÁT MELLETT Épül a jádvölgyi gát, jő az iram, kedvezően alakulnak a gazdasági mutatók. Nehéz gépjárművek dübörögnek az utakon, hordják a követ a gát testébe, 835 000 köbméternyit kell a két part közé halmozni, pontosan meghatározott granulometrikus görbe szerint. Letisztították a hegyoldalakat, most a régi meder kiszikkasztott fenekét kapirgálják apró szerszámokkal: nincs-e valahol rejtett hasadék, ahol a 26 millió köbméter hasznos térfogatú mesterséges tó átszivároghatna. A behordott anyagot vibrátoros henger tömöríti, ez a terület egyben kísérleti laboratórium: tanulmányozzák milyen módszerrel lehet tökéletesebb tömörítést elérni. A sziklák között kigyúlnak a villanyfények, sejtelmes árnyékok lapulnak a repedésekben, lent motorosszivattyú vijjog, pneumatikus fúrógép alakítja a gátpajzs ágyát. A Jád-patak már hónapok óta új medrében csobog, embervágta a kemény sziklába, ha majd készen lesz a gát, ezen a nyíláson másodpercenként 3,37 köbméter víz állandósítja a Körös szintjét, 9100 hektárnyi mezőgazdasági terület öntözését, 2600 hektárnyi halastó táplálását szolgálja. Este van, két kísérőmnek jó ideje letelt a munkanapja. Mihez kezdenek később nyúló estéikkel? A legközelebbi falu Remec — 8 kilométer — nincs színház, vendéglő, hétkor már koromsötétbe komorodik a táj. — Meghívhatjuk egy kávéra? Az előszobában lehúzzák a gumicsizmát, ezt teszi a vendég is. Rácz Gyula technikus — a társbérlők egyike — a kávéfőzéssel bíbelődik, Lintner Béla mérnök a szobába invitál. Két ember lakik itt. Egy mérnök, s egy technikus. Kaerlő fotelek, hosszúkás asztalka, két falat ötletesen takaró könyvespolc, másik asztalka a rádiónak, harmadik a magnónak... az asztalkán váza két páfránylevéllel, ovális műanyagtálcákon homok, kavicsdarabok között kisujjnyi kaktuszok ágaskodnak. A dohányzóasztal fölött függőlámpa, a falakon igényes grafikák — Lintner mama ajándékai — az ágyak vaslábait nem tartották stílszerűeknek, kicserélték fenyőtönkökre. A szobát betölti a kávé illata, a magnó modern könnyűzene-számokkal szórakoztat. — Nem unatkozunk — ezt Lintner Béla mondja — a városból ide irányított fiatal mérnök. A lakás berendezése temérdek munkát igényelt már eddig is, hiszen a bútorzat teljes egészében közös tervező és kivitelező munkájuk eredménye. S mi mindenre van még szükségük! A kávéillat közben újabb vendéget szerzett: Péter Sándor gyakorló mérnököt — váradi szintén és ez az első kapcsolata a szakma gyakorlati részével. Három szakember, kész a vitaklub. Téma? Szakma, zene, irodalom, műszaki világszenzációk, lakberendezés ... Lintner mérnök beiratkozott a kolozsvári egyetem közgazdasági fakultására, készül szorgalmasan a vizsgákra, Rácz Gyula folyóirataival dicsekszik, Péter Sándor egy új könyvet szerzett, de milyen könyvet!... Azt mondják: soha nem unatkoznak. Miközben elköszönőben kabátomat keresem, megpillantom az előszoba falára akasztott „petróleumlámpát“. Villanyégőt szereltek bele, a lámpaüveget mesterségesen kormozták be. Hogy stilszeril legyen. A VÖRÖSHEGY LÁBÁNÁL — Az az én házam ott, túl az ülepítő tavakon. A karmozdulat tőlünk kilométernyire, a Lazánban háza felé mutat, negyedórányira ide a mosóhoz. — Ott lakott apám és nagyapám is évtizedekkel ezelőtt. Most az én házam. Az öregek kukoricát, néha búzát termesztettek, de napszámba is eljártak. Máskor, ha beköszöntött az idény, elindultak a hegyekbe fát dönteni. A vörös hegy lábánál állunk, éppen annyira a domboldalon, hogy szemünk elé táruljon a falu, vagy mai megfogalmazásban az ipari központ. Ott, ahol a dobresti bauxitmosó és a rakodó oszlopai emelkednek ki a vörös talajból. A hely, ahol állunk, a szemünkkel átfogott vidék. Dobresti és környéke, éppen öt évvel ezelőtt gazdagodott egy új forgalommal: bauxit. A kopár hegyhátakon, domboldalakon feltárt kitermelések, az autóúttá szélesített hegyiösvények, ülepítők, tárolók azóta kölcsönözték a hegy és környékének jellegzetes vörös színét. Akkor kezdett Lázárban építeni. Nemcsak a saját házát, mást is. Dumea Flóriánnál, Buhusi Dumitruval, Stubea Petruval és a többi falubelivel. Egyfajta értelmezéssel az ő kezük munkájától terebélyesedett a kitermelés, nőtt a bauxitmosó kapacitása. 1965-ben megindult az utolsó bauxitmosó vonal, s 1966 januárjától rendszeresen teljesülnek a tervmutatók. Fent az irodában jegyeztem le a termelés, termelékenység fokozatos növekedésének adatait. Öt év alatt évenként 3,5 százalékkal nőtt a termelés, a sertések termelékenysége 13 százalékkal, ötéves tervüket már július 31-én teljesítették, s ez lehetővé teszi, hogy év végéig az össz- és árutermelésben még 39 milliós értéket valósítsanak meg. De a legsokatmondóbb az eredmények közül az, hogy fennállásuk óta 1 208 000 tonna mosott és szárított bauxitot szállítottak a nagyváradi Timföld üzemnek. Ezt adták Lázárék a nemzetgazdaságnak. Amit kaptak, arra innen a domboldalról hívja fel a figyelmet. Az első blokkot 1965-ben emelték Dobrestin. Azóta évenként szaporodott számuk. Mellettük jobbra klub és kantin épült, kereskedelmi komplexum, iskola és az idei legújabb létesítmény: a kenyérgyár. A bauxitmosó egyes számú vonalának indulása, zakatoló sziták, dübörgő hengerek vetnek véget szótlanságunknak. Lázárban ezen a vonalon dolgozik immár öt éve, s a kérdésre, hány tonna mosott bauxit részese, hosszas számolgatás után 300 000 tonnával válaszol. Majd minden átmenet nélkül, rövid tőmondattal summázza az új ipari központról alkotott véleményét: „Szeretek itt dolgozni, meg néha-néha innen a domboldalról elnézelődni! KOVÁCS LAJOS Címoldalunkon MOTTL ROMÁN rajza 2.