Bihari Napló, 1970

1970-12-01

A függetlenségért és igazságért évszázadokon át hősiesen, áldozatosan harcoló népünk viha­ros történetének utolsó negyed évszázada, emlékezetes pillanatokat örökít meg az emberhez méltó élet kialakításáért, a fejlődésért kibontakozó óriási építőmunkában. A nemzet sorsát jelző mérföld­kövek, a megvalósított célok egytől-egyig a társadal­mi-, politikai- és gazdasági átalakulások széles arc­vonalának győzelmeit tanúsítják. Felszabadulásunk a fasizmus igájából, az ország demokratikus fejlődésé­nek hömpölygő áradata, természetszerűleg vonta maga után azt a tényt, hogy hazánk munkásosztálya kivívta a maradéktalan politikai hatalmat, amit a társadalmi viszonyok gyökeres átalakulása követett. Megkezdőd­hetett az új társadalom építésének merész, de a való­ságban gyökerező építése, elérhetővé a cél, amiért a Román Kommunista Párt, a dolgozók élcsapata, meg­alakulása óta küzdött. Új történelmünk aranybetűkkel jegyezte fel nemzeti létünk érvényrejutásának és a földkerekség nemzetei sorába egyenlő jogokkal való beilleszkedésünk mozzanatait. Ma, alig 26 esztendővel az igazságtalan társada­lom alapjainak szétzúzása után, azzal az elégtétellel tekintünk vissza a megtett útra, hogy saját szemünkkel mérhetjük fel, mit jelent a valóságban a bölcs politi­ka, a tudományos program, a céltudatos munka, a gondolat­ és a cselekvés találkozása. Mindenekelőtt az erőteljes iparra támaszkodó korszerű, virágzó gaz­daság méreteit kellett megállapítanunk, hogy gyárak, üzemek sűrű hálózatát alakítsuk ki az országban, óriási építőteleppé változtatva minden részét, hogy a szántóföldek gazdagon teremjenek, hogy jólétet te­remtsünk a magunk számára. Nem volt könnyű, nem volt egyszerű; a kiindulópontot ma lényegét, szerkeze­tét és nagyságrendjét illetően, pusztán tanulságos összehasonlításokra használjuk. Húsz esztendővel ezelőtt gazdasági erőforrásainkat néhány jellemző érték fejezte ki: 5 millió tonna szén, 5 millió tonna nyersolaj, fél millió tonna acél, mint­egy 300 000 tonna nyersvas, 2,5 milliárd kilowattóra villanyáram, néhány száz iparvállalat, kisbirtokokra tö­redezett mezőgazdaság. Ám népünk alkotóereje bá­mulatra méltó s az ötéves tervekben megjelölt célok megvalósítása során érvényesült. Minden esetben, minden szakaszban,­­ mert minden program végre­hajtása egy-egy szakaszt jelent — mérleget készítet­tünk és mindenkor többet, jobbat tűztünk magunk elé. S mint máskor, úgy a jelenlegi ötéves terv végén is, tényeket idézünk emlékezetünkbe, számba vesszük az eredményeket, összevetjük lehetőségeinkkel és adott­ságainkkal, távlati mérföldköveket jelölünk ki a ma­gunk számára. „A román csodat­ — amint világszerte említik — mély valóság, amelynek tartalmát a munka, a terem­tő erő alkotja és az a szilárd szándék, hogy egy aka­rattal követjük pártunk tisztánlátó, tudományos, politi­káját. Az ország gazdasági teherbíróképességéről szól­va, említsünk csak annyit, hogy az elmúlt húsz eszten­dő alatt a nemzeti jövedelem mintegy hatszorosára, az ipar teljesítőképessége tízszeresére emelkedett. Ipari termelésünk növekedésének üteme az elmúlt két évtizedben a leggyorsabbak egyike az egész világon; egyes iparágak, - mint az energetika, a fémfeldolgo­zás, a gépgyártás, a vegyipar - merőben látványos, ugrásszerű fejlődést mutatnak. A múlt esztendőben például több mint húsz millió tonna szenet hoztak felszínre a föld mélyéből, az acél- és hengereltáru ter­melése 11-szeresére, a villanyáramé 13-szorosára, a gépgyártásé 23-szorosára, a vegyiparé 43-szorosára emelkedett. S az összetevők sora nem ér itt véget. A most záruló ötéves terv adatai szerint, az ipari termelés évi növekedésének átlagos üteme 11,7, a me­zőgazdaságé 24 százalék. Ebben az időszakban ha­zánk térképén mintegy 1500 új objektum- és termelő­­kapacitás kezdte meg az üzemelést a sok ezer ré­gebbi mellett, kiegészítve az előrehaladásunk szem­pontjából rendkívüli jelentőségű ipari tájképet. Szilár­dan követve mélyen tudományos politikáját, a Román Kommunista Párt a nemzet minden erejét, energiáját és képességét mozgósította, hogy korszerű, erőteljes gazdaságot alakítson ki, hogy értékesítse felbecsülhe­tetlen kincseinket, hogy tovább fejlessze a szocialista társadalom építését. Az egész országban érezhető az építés érvelése, az alkotómunka lüktetése, amivel né­pünk egyre nagyobb elismerést vált ki a világban. Bihar fejlődésében lépést tart hazánk többi megyéi­vel. Az elmúlt öt esztendő — amelynek eredményeire most tekintünk vissza —, a lakosság testvéri egyetér­tésben végzett céltudatos munkájáról vall. Megyénk termelőerejét ma több mint hatvan iparvállalat össze­síti, amelyekben az ország egész termelésének 2,5 szá­zalékát állítják elő; ezenkívül 11 állami mezőgazdasá­gi vállalat, kilenc mezőgazdasági gépesítési vállalat, 175 mezőgazdasági termelőszövetkezet támasztja alá gazdaságunk harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődését. Az iparosítási politika egyenes következményeként, az elmúlt 5 esztendő alatt a beruházások értéke Bihar megyében meghaladta a 8 milliárd lejt, ennek több mint felét az alapvető iparágak: a gépgyártóipar, a színesfémkohászat, a vegyipar, a fafeldolgozóipar, az építőanyagipar fejlesztésére és korszerűsítésére for­dították. Bihar megye ipari térképén, az ország terme­lésében jelentős részarányt képviselő új üzemek és gyárak jelentek meg, mint a Timföld üzem, a Hőerő­mű, a Crișana kőolajfinomító, az Alfa bútorgyár, a Cukorgyár, a Sinteza üzem részlegei, az élelmiszer- és könnyűipar egységei, a helyi ipar részlegei és mű­helyei. Az országban gyártott fémforgácsoló gépek, több mint egynegyede az Infra­ti­rea üzem védjegyével hir­deti hazánkban és mintegy 45 országban gépgyártóink hozzáértését és szorgos munkáját; a Timföld üzem a most záruló ötéves tervben a fiatal román alumínium­­ipar egyik fő láncszemévé vált, cipőgyáraink ma az ország egész termelésének 10 százalékát állítják elő és a többi iparágak is dinamikus fejlődésről vallanak. Elegendő megemlíteni például, hogy villanyáramter­melésünk a jelenlegi ötéves terv során nyolcszorosára emelkedett, míg a színesfémkohászat termelése meg­hatszorozódott.­­ Megerősödött a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapja is. Az ötéves terv utolsó esztendejében Bihar megye szocialista mezőgazdasága, több mint 3100 traktorral, 800-nál több kultivátorral, 1544 gabonakom­­bájnnal és sok más mezőgazdasági géppel rendelke­zik. A több mint 200 000­ hektárnyi mezőgazdasági területről a múlt esztendőben mintegy 380 000 tonna gabonát, 139 000 tonna búzát, csaknem 203 000 tonna kukoricát és más termékeket takarítottak be, lényege­sen többet, mint 1965-ben. Az ötéves terv nagyszerű céljai ösztönzőek és jelentőségteljesek minden bihari ember számára. Az iparban foglalkoztatott sokezer dolgozó a pártszervek­ és szervezetek vezetésével, fo­kozottabb erőfeszítéseket fejtettek és fejtenek ki és minden alkotó erejüket arra összpontosítják, hogy be­csülettel teljesítsék feladataikat. Indokolt büszkeség­gel jelentettük október közepén pártunk és államunk vezetőségének, hogy határidő előtt teljesítettük az ötéves tervben megjelölt össztermelési mutatószámot. „Úgy véljük, - hangzott az RKP Központi Bizottságá­hoz, Nicolae Ceaușescu elvtárshoz intézett táviratunk-, hogy e sikerünk ismételt bizonyítéka pártunk realista, tudományos politikájának, a gazdaság vezetésének tökéletesítésére irányuló intézkedések hatékonyságának, annak a lendületnek, amivel megyénk kommunistái, összes dolgozói e politika ér­vényre juttatásáért küzdenek". Jóllehet a most záruló esz­tendőben, súlyos természeti megpróbáltatások érték az or­szágot, népünk elismerést ér­demlő emberi szolidaritással és hazafisággal tízszerezte meg erőit és példamutató áldozat­­készséggel küzdötte le a ne­hézségeket, hogy sikerrel foly­tassa mindennapi munkáját és elérje a maga elé tűzött célo­kat. Megvalósítások, eredmé­nyek gazdag éve volt 1970, döntő pillanat a fejlődés, a gazdasági, társadalmi és poli­tikai élet megszilárdításának folyamatában, de ugyanakkor számvetés esztendeje is, amikor az 1971—1975 közötti ötéves terv kiindulásának körvo­nalai bontakoztak ki előttünk. Fő irányait az RKP X. kongresszusa jelölte meg: „A soron következő ötéves terv egyik legfontosabb jellegzetessége - mutatott rá Nicolae Ceausescu elvtárs az RKP KB Végrehajtó Bi­zottsága és a kormány november 25-én tartott ülésén előterjesztett­ jelentésében - a gazdaság magas nö­vekedési ütemének további biztosítása. Ez fejezi ki szocialista gazdaságunk erőteljes dinamizmusát, óriási erőforrásait, biztosítja az egész gazdaság magasabb szintre emelésének gyorsított folyamatát, amit a jelen­kori műszaki-tudományos forradalom igényei követel­nek meg. Az elkövetkezendő ötéves terv a fokozottabb hatékonyság felé vezérli a gazdaságot a nemzeti jö­vedelem növelése érdekében, ami kedvező hatást gya­korol a lakosság életszínvonalának emelkedésére". A két ötéves terv találkozópontján, amikor elkészít­jük népünk vívmányainak mérlegét, amikor számot vetünk az elvégzett munka eredményeiről, amikor Ro­mánia szerepe a nemzetek sorában egyre elismerteb­bé válik, derűlátóan és teljes bizalommal tekintünk a jövőbe, a verőfényes távlatok felé, amelyeket pártunk programja nyit mindannyiunk előtt. Az RKP X. kong­resszusa rendkívüli, történelmi jelentőségű eseményként maradt fent a kommunisták, az egész nép életében, mert tudományos eszközökkel határozta meg hazánk fejlődésének irányait. Bihar megye kommunistái, összes dolgozói, egész népünkkel együtt készen állnak arra, hogy kivegyék részüket e jelentős mű megvalósításából. Példa nél­kül álló távlatok nyílnak meg előttünk, bihariak előtt, és a magunk elé tűzött célok valóra váltása egyre szebbé, egyre gazdagabbá teszik ősrégi tájainkat. Hozzáértő, szorgalmas lakosságunk erőfeszítései — a kommunisták vezetésével — elsősorban természetesen a gazdaság műszaki-anyagi alapjának megerősítésére összpontosulnak majd. A következő öt esztendő távla­tában a beruházások méretei, a gyárak, üzemek, fej­lesztése és korszerűsítése, új ipari egységek építése jelentik majd a biztos utat a gazdasági teherbíróké­pesség szakadatlan megújhodásához. Gyors ütemben növekszik a villanyáram,­­ a fűtőanyag, a szerszám­gép­, az építőanyagipar, a tömegfogyasztási cikkek termelése; számos helységben és munkásközpontban gyarapodik érezhetően az üzemegységek termelőereje. Máshol pedig tető alá kerülnek a most épülő, nagy teljesítőképességű vállalatok. A következő ötéves terv­ben adják át rendeltetésének az élesdi építőanyag­ipari kombinátot, amelynek cementtermelése 2 millió tonna lesz évente. Nagyváradon egy marógép-gyár, egy timföldfeldolgozó részleg épül és tovább bővül a Sinteza üzem, a Dr. Petru Groza városi Bányagép üzem, a Crisana kőolajfinomító, az Épületlakatosárú gyár, a Ruhagyár, a cipőgyárak, a kötöttáru gyár és több más vállalat. Kiterjedt építő programot kell tehát végrehajtanunk, és nem kétséges, hogy a bihari munkások, mérnökök, technikusok és szakemberek becsülettel teljesítik a pártunk és államunk vezetőségének tett vállalásukat. A távlati fejlődés szélesebb értelmében a mezőgazda­ság és a többi gazdasági ág is példa nélkül álló mi­nőségi változást ismer meg. Az RKP X. kongresszusá­nak határozatai alapján, az RKP KB 1970. márciusá­ban tartott plenáris ülésén elfogadott országos prog­ramok alapján, messzemenő intézkedések történnek a mezőgazdaság korszerűsítésére, a növényi és állati hozam gyors ütemű növekedéséhez szükséges anyagi és pénzeszközök biztosítására. Az RKP KB-nál meg­tartott november 23-i munkaülésen, pártunk főtitkára az előterjesztett beszámolóban részletesen ismertette azokat az intézkedéseket és kezdeményezéseket, ame­lyeknek célja az Országos Konferencia és a X. kong­resszus határozatainak végrehajtása, a fogyatékossá­gok felszámolása, a szükséges feltételek biztosítása szocialista mezőgazdaságunk gyors ütemű előrehala­dásához. „Mindezek az intézkedések - hangsúlyozta Nicolae Ceaușescu elvtárs - ismételten bizonyítják pártunknak és kormányunknak a parasztság életkörül­ményei és munkája iránt tanúsított gondoskodását, a mezőgazdaság — a gazdasági élet e fontos ága — gyors előrehaladására, az egész nép szükségleteinek kielégítésére irányuló erőfeszítéseit. A megjelölt intéz­kedések kétségkívül hozzájárulnak majd a parasztság életszínvonalának emelkedéséhez, a falusi települések sokoldalú fejlődéséhez, magasabb szintre emeléséhez, a falusi lakosság létfeltételeinek, a városiakéhoz való fokozatos közelítéséhez." Most, amikor sikerrel zárjuk országunk életének egy fontos szakaszát, amikor fellapozzuk az óesztendő és a mögöttünk álló évtized naptárának lapjait, amikor erőfeszítéseinkkel és hozzáértésünkkel viszonylag rövid történelmi szakaszban annyit valósítottunk meg, mint amennyit előző nemzedékek egész sora sem érhetett el, azzal a szilárd, megingathatatlan elhatározással lépünk az új esztendőbe, hogy megsokszorozzuk erőin­ket a párt programjának valóra váltásáért. Az RKP Bihar megyei bizottságának szilárd meggyőződése, hogy a kommunistákkal az élen, az összes dolgozók — románok, magyarok és más nemzetiségűek — akik testvéri egyetértésben élnek és dolgoznak hazánk e tájain, erejüket, alkotókészségüket nem kímélve, újabb és újabb eredményeket mutatnak fel, hozzájárulnak azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyekkel egész népünk felsorakozik az új társadalom építéséért, a kommuniz­mus, az emberiség verőfényes jövője felé vezető úton. KÉT ÖTÉVES TERV TALÁLKOZÓPONTJÁN írta: VICTOR BOLOJAN, az RKP KB tagja, az RKP Bihar megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT MEGALAKULÁSÁNAK ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJA ELŐTT FÉL ÉVSZÁZAD A NÉP SZOLGÁLATÁBAN Az első világháború vége egyúttal az egységes román nemzeti állam megalakulását is jelenti. 1918-tól 1920-ig állandóan fokozódik a munkás­­mozgalom intenzitása. Az a tény, hogy 1918-ban a Szociáldemokrata Párt Szocialista Pártra változ­tatja nevét, tagjai többségének óhaját fejezi kit­szakítani a régi európai szociáldemokrata pártok politikájával, amely elárulta a munkásmozgalom ügyét, opportunizmusba süllyedt és támogatta a vi­lágégést kirobbantó kormányokat. A fővárosi nyom­dászok 1918. december 13-i sztrájkjának vérbe­­fojtása nem félemlítette meg a munkásságot, újabb és újabb sztrájkok törtek ki, 1919-ben mintegy 250, a következő évben, januártól októberig pedig 345. S a munkásharcnak e formái általánosabb jel­­legűekké érnek — egy-egy gyárból kiindulva egész helységekre, iparágakra terjednek ki. Erdélyben, ahol az ország többi részeihez viszonyítva fejlet­tebb az ipar, szervezettebb és nagyobb tömegű a proletariátus, az 1918. januárjában és júniusában kitört sztrájkok célja túlnő a gazdasági követelé­seken, összefonódik a háború beszüntetését és a béke megkötését követelő politikai célokkal. A burzsoá­ földesúri rendszer törvényes alapo­kat keres a sztrájkmozgalom megfékezésére. Az 1920 szeptemberében megjelent Törvény a mun­kakonfliktusok szabályozására — Trancu-Iași tör­vény néven is ismeretes — biztosítja ugyan a sztrájk jogát, de a kötelező békéltető­ tárgyalások­kal és döntőbírósági eljárással meg is csorbítja azt. E törvény — a korabeli munkássajtó aljasnak nevezi — tiltakozást vált ki. Egyre jobban érző­dik egy, Románia egész munkásságát átfogó álta­lános sztrájk szükségessége. 1920. októberében, a kormánnyal való sikertelen tárgyalások után, a Szocialista Párt Főtanácsa és a Szakszervezetek Általános Bizottsága, általános sztrájkra szólítja fel az egész munkásságot. Október 20-án kitör a legnagyobb romániai sztrájk, amelyben az egész ország területéről mintegy félmillió munkás vesz részt. Nagyvárad a vasúti­ műhelyek és más válla­latok munkásainak akcióival csatlakozik hozzá. A prefektus a következőket táviratozza a belügymi­niszternek: „Jelentem, hogy ma, október 21-én reg­gel kimondották az általános sztrájkot a város­ban ...“ A megyeház október 25-i keltezésű je­lentése szerint „... a szakszervezeteknek minden műhelyben, raktárban, üzemben megvannak a ki­nevezett bizalmi emberei... öt-hat tagú mun­káscsoportok járták be a várost, nyomtatványokat osztogattak, amelyekben a munka beszüntetésére szólították fel a dolgozókat... Először fordult elő, hogy a banktisztviselők is szolidaritást vállaltak a szocialista megmozdulásokkal“. A jobboldali ve­zetők rendelkezései, hogy a sztrájkolók mondjanak le az utcai tüntetésekről, a gyülekezésről és ott­hon várják be az események lefolyását, kudarcba fullasztotta a sztrájkot. A munkásosztály élenjárói tisztán látták e kudarc közvetlen okait. Egy 1920 végén kiadott kiáltvány kimondja: „A gyenge állásokat meg kell erősíteni, a fegyvereket pedig megjavítani. A Szocialista Pártot erős Kommunista (Folytatása a 4. oldalon)

Next