Bihari Napló, 1978

1978-06-01

BIHARI NAPLÓ 5. OLDAL — Nemrégiben, a néptanácsi el­nökök országos konferenciája átfogó demokratikus fórumán megvitatták az államhatalom helyi szervei te­vékenységének időszerű kérdéseit. Véleménye szerint, milyen mérték­ben és milyen arányban hoznak az ott elfogadott határozatok minőségi változást a néptanácsok munkájá­ban? — A néptanácsi elnökök országos konferenciáján megvitatták és meg­állapították azokat az időszerű fel­adatokat, amelyeknek célja pártunk programja, a XI. pártkongresszus és az RKP tavaly decemberi Or­szágos Konferenciája által kijelölt célkitűzések maradéktalan meg­valósítása. A néptanácsi munka minőségi változásainak forrását te­hát a pártdokumentumokban fog­lalt irányelvekben kell keresnünk. Ezek a változások leginkább a gya­korlatra, a gyakorlati kivitelezésre utalnak, céljuk következetesen nö­velni a néptanácsok hatáskörét, érettségét. A konferencián mondott beszédében pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs utalt közéleti demokráciánk további el­mélyítésének szükségességére, pár­huzamosan a néptanácsok felelőssé­gének növelésével mindazért, ami a hatáskörükbe tartozó adminisztra­tív területen történik. A néptanácsi munka minőségi változását jelzi az a megnövekedett szerep, amely a jövőben az önálló vezetés és gaz­dálkodás terén az egyes néptaná­csokra hárul. Mindannyiunk szá­mára világos, hogy Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatása, miszerint a néptanácsoknak meg kell találniuk az önellátás és önfinanszírozás le­hetőségeit is, ne várjanak az állami költségvetésből jövő dotációra , mindnyájunkat mozgósító felada­tok elé állít az új jövedelmi forrá­sok felkutatásában. A néptanácsi elnökök konferen­ciájának határozatai, de ezt meg­előzően, az 1968-as területi admi­nisztratív átszervezést követő ál­talános fellendülés biztosítéka — úgy gondolom — annak, hogy a néptanácsok általában, és ezen be­lül Bihar megye néptanácsai eleget tonyorzott­ak­ m­il'iinilm„ — Következő kérdésünk kettős: az említett dokumentumok és hatá­rozatok szellemében milyen új fel­adatok várnak a helyi állami ad­minisztrációra, továbbá, de ehhez kapcsolódva: melyek azok a for­malista, bürokratikus jelenségek, a­­m­elyekre a konferencia, és beszé­dében Nicolae Ceaușescu elvtárs széleskörűen utalt, és amelyek el­len harcolni kell a néptanácsi mun­kában? —■ A helyi állami adminisztráció legidőszerűbb feladata elősegíteni a néptanácsok kompetenciájának nö­velését. A növekvő feladatok mi­nőségi megoldásának, a hatékony­ságának alapvető követelménye a dolgozó tömegek bevonása a köz­ügyekbe. Törvényhozásunk javítá­sa biztosítja ehhez a keretet: pél­dának az intézményesített állam­­polgári gyűléseket hoznám fel, a­­melyeknek szerepe­ közösen meg­vitatni a helységfejlesztés gazdasá­gi-társadalmi kérdéseit. A néptaná­csoknak lehetőséget kell teremte­niük a néptömegek alkotó szelle­me, kezdeményező képessége érvé­nyesítéséhez. Ez különben az egyik módja a kérdésben felvetett forma­lista és bürokratikus ügyintézési megnyilvánulások felszámolásának is. A rendelkezésünkre álló esz- említeném meg: a dolgozók javas­latainak, észrevételeinek, panaszai­nak és kérdéseinek megoldására vonatkozó törvényt. A néptanácsi fogadóórák állandósítása biztosít­ja a hatóságok és az állampolgárok közötti állandó, közvetlen, a való­ságban gyökerező kapcsolatot. A bürokráciáról szólva, nem ér­tek egyet azzal a véleménnyel, mely szerint a bürokrácia feltétle­nül a papírmunkához kapcsolódik. A papírmunka még nem azonos a Iratok, szervek... és minőségi változások Kérdéseinkre EMIL COTOI elvtárs, a Bihar megyei néptanács végrehajtó bizottságának titkára válaszol bürokráciával. A mi nemzedékünk napjaink történelmének alkotója, mindannyian többé-kevésbé része­sei vagyunk az új társadalom fel­építésének. A jövő számára mi bi­zonyítja a megtett utat? Úgy vélem, hogy az adminisztrációnak jelentős szerepe van a jelenlegi fejlettségi állapot jellegzetességeinek megőrzé­sében, írásbeli rögzítésében. Ezért felelősséggel tartoznak a néptanácsi szervek. Jó példa arra, hogy a pa­pírmunka nem jelent feltétlenül bürokráciát, a megyei néptanács egyik jelenlegi foglalatossága, a­­melynek során rendezni igyekszünk azoknak az állami tulajdonú telkek­nek a sorsát, amelyekre az évek során magánházakat építettek, min­denféle kiutalási forma nélkül. Ez esetben tehát éppen a papír hiá­nya okoz nehézségeket a jogi hely­zet tisztázásában. De tovább men­ve: bürokráciának és formalizmus­nak a realitástól, a mindennapi élet szellemétől elszakadt tevékenységet tartom. Ilyen jelenségek valóban tapasztalhatók a néptanácsi munká­ban, többnyire olyan esetekben, a­­mikor egyes néptanácsok formális, kizárólag papíron, jelentéseken és­­ tájékoztatókon alapuló döntéseket hoznak, és nem keresik a lakosság véleményét. Nem az adminisztratív akták száma, hanem azok milyen­sége dönti el a néptanácsi munka minőségét. J­ön immár 28 esztendeje titká­ra a tartományi, majd a megyei néptanács végrehajtó bizottságának. Országos szinten egyike azoknak, akik legrégebben töltik be ezt a felelősségteljes tisztséget. Tapasz­talatára alapozva kérdezzük: mi a véleménye, milyen intézkedése­ket lenne szükséges foganatosítani az adminisztrációs munka további ésszerűsítése, a bürokratikus túl­terhelés elkerülése, az ügyek ope­ratívabb megoldása érdekében? — Gondolom, ismeretesek a me­gyei néptanács azon kezdeményezé­sei, amelyek az adminisztráció, az ügymenetek ésszerűsítését céloz­zák. Meggyőződésem szerint, ha az állampolgárok előre pontosan tud­ják, milyen iratokkal, milyen for­mában, milyen szervhez fordulja­nak ügyük megoldása érdekében — ezáltal sok felesleges járkálást, fe­lesleges útbaigazítást lehet elke­rülni. Ezt a célt szolgálják a román és magyar nyelven a helyi újsá­gokban, valamint brosúra formájá­ban is megjelent, plakátokon is ki­függesztett állampolgári eligazítók, amelyek igen népszerűek a megye egész területén a lakosság körében. Éppen ezért e pillanatban dolgo­zunk az eligazítók kiegészítésén, s rövidesen a lakosság rendelkezésé­re bocsátjuk az új, javított változa­tokat. De ezen túlmenően is több értékesíthető lehetőség kínálkozik a formalizmus csökkentésére, az ügy­menetek gyorsítására. Egyetlen példát mondanék: e pillanatban mindenki — a városiak is — aki ingatlant akar eladni, be kell sze­reznie a környező mtsz-től egy iga­zolást, miszerint nem tagja az mtsz­­nek. Érdemes lenne tanulmányozni annak a lehetőségét, hogy ezt az utánajárást igénylő formaságot egy­szerű, de ugyanolyan értékű nyi­latkozattal helyettesítsék.­­ A néptanácsi elnökök konfe­­­renciája hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy véget kell vetni „a túlzott centralizmus és a népta­­­­nácsok erejével szembeni bizalmat­lanság megnyilvánulásainak..Ha­tározat született az összes közigaz­­gatási-terü­leti egységek önállósá­gának növelésére, önigazgatásának és önálló gazdasági-pénzügyi ügyvi­telének erősítésére. Hogyan fogal­mazhatnánk meg ezeknek a hatá­rozatoknak a jelentőségét és milyen konkrét új vetületeket jelentenek a néptanácsi munkában? — Mint már szó volt erről, hitem szerint a néptanácsok képesek si­kerrel megoldani megnövekedett feladataikat. A megyei állami ad­minisztratív szerv, hatáskörén be­lül, eddig is mindent megtett a centralizmus csökkentésére, szá­mos hatáskört a községi, városi és municípiumi néptanácsoknak u­­talt át. A konferencián tar­tott beszédében Nicolae Ceausescu elvi­árs körvonalazta a decentrali­záció, a hatáskörök lebontásának főbb jellemzőit, hangsúlyozta pár­tunk és államunk vezetőségének a néptanácsok erejébe vetett bizal­mát. Mindazonáltal túlságosan kevés idő telt még el a konferencia óta ahhoz, hogy megszülessenek a feltétlenül szükséges konkrét, országos irány­adó rendelkezések, amelyeket biza­lommal várunk. Lejegyezte: TŐKE CSABA MAGUNKRÓL -NÉHÁNY SZÓBAN Huszonöt év nem kevés idő, s már huszonöt éve lassan, hogy Mihály­­falva minden változásának tanúja vagyok. Ö, nem egyszerűen a külső változásokra, az utcákra, a házakra, az utakra, a fásításra, termelőegy­ségek elindítására, bővítésére gon­dolok. A változás valahol önma­gunkban is nyomon követhető. Úgy mondta volna erre az öreg Porsztner bácsi (a Koling-malom idejében volt villanyszerelő): ...terebélyesedik az élet fája! A két fia, Lajos és Béla, főiskolát végeztek. Az egyik állat­orvosként, a másik építészmérnök­ként itt a községben, az ámv-nél dolgozik. Igen, most csak egysze­rűen tudomásul vesszük, ilyen is van! Munkásszülők gyermeke, jelen­tős szerepet tölt be a városiasodás útjára lépő nagyközség életében. A példa alkalomszerűen kiragadott. Csak úgy hirtelen, hadd említsem meg Speth István gépészmérnököt, az édesapja asztalosmester; Rub­­letzky Tibor állatorvost egyben farm­vezetőt, az édesapja tisztviselő; Luczer János állatorvost, farmveze­tőt, az apja mesterember... Az új kor lehetőségeket biztosí­tott. A tehetséges fiatalok tovább tanulhattak. S tanultak is! Közülük nagyon sokan haza, a faluba jöttek. Az otthon vonzása, a tenni, megmu­tatni akarás volt az erősebb? Nem tudni! A község velük, ugyanúgy mint más végzett szakemberre), csak­nyerhetett. Az együvé tartozást itt a közvetlen feladat, a közös cél, nem pedig nemzeti, nemzetiségi krité­rium szabja meg. A megkülönböz­tetés egyedül a hozzájárulásban, a munkában lehet ésszerű. „Mi min­dent tehettem volna, s mit tet­tem ... ?“ A kiemelkedő eredmé­nyekre, egyének, munkaközösségek teljesítményeire büszkék vagyunk. Ösztönzésként — a maguk és a kí­vülállók számára — eredményeiket, kezdeményezéseiket népszerűsítjük. A jó munkának azonban ettől füg­getlenül híre megy. Ez a fajta mi­nősítés elkíséri az embert a falu nagyobb közösségébe is. Az ember elégtétellel jegyzi be a füzetébe, hogy a Bojangiu és a Venkli család, Csongrádi Imre, Ká­dái István, Horgos Dinu, Dersidaru Constantin a szűkös-kicsi lakást, az albérletet kényelmes-komfortos blokklakással cserélte fel. 1975 óta 74 család! S ebben az évben még 48-an költöznek új lakásba... Románul vagy magyarul szólja­nak: a megidézésnek, a számvétele­zésnek, természetesen még sok-sok szempontja lehet. Idősebb tanárok, népnevelők, mesteremberek, a fia­talabbak, a községbeliek: Horváth László, Bodnár István, Mandl Má­ria, Horje Petru, Mermeza Áron, Borz Augustin, akik sokat tettek és még tesznek a faluért, ha megkér­deznénk őket, talán másról is szól­nának. A hagyományról, a helyi művelődési életről, falubeli költőről, termelőegységekben újítások alkal­mazásáról, munkatársi kapcsolat­ról — Mindez a mi hétköznapjain­kat jelenti: benne gyökeredzik a fejlődés, a gyarapodás ... SZABÓ MIHÁLY, Mihályfalva polgármestere vagy bírósági határozat a­­lapján állapították meg — a szüleivel és azok roko­naival fennálló kapcsola­taiban, ugyanazon törvé­nyes helyzete van, mint a házasságban született gyer­meknek. Ha a gyermek születé­sekor egyik szülő sincs tör­vényes házastársi helyzet­ben, a gyermek annak a szülőnek a nevét kapja, akivel szemben elsőnek ál­lapítják meg leszármazá­sát, rendszerint az anyáét. Ha később a leszármazást a másik szülővel szemben is megállapítják, a bíróság jóváhagyhatja, hogy a gyermek az utóbbi nevét viselje. Az eltartási kötelezett­ség mindkét szülőt terheli. Azt, hogy melyiknek mennyivel kell anyagilag hozzájárulnia, a bíróság állapítja meg, figyelem­be véve a felek keresetét és egyéb személyi körül­ményeit. Következik ebből, hogy bármelyik szülőnek jogában áll a bíróság útján kérni a tartásdíj megvál­toztatását (csökkentését vagy növelését) ahányszor változás következik be valamelyik szülő vagy a gyermek helyzetében. Bonyolultabb a helyzet, amikor a szülők valame­lyike vagy mindkettő olyan személlyel áll házassági kapcsolatban, aki nem szü­lője a gyermeknek. Az a­­nyát illetően a gyermek leszármazását a szülés té­nye bizonyítja. Az apa helyzetére vonatkozóan a családi törvénykönyv e­­gyik elve az apasági véde­lem. Eszerint a házasság idején született gyermek apja az anya házastársa. A házasság megszűnése e­­setén pedig az apa a volt házastárs, ha a gyermek fogamzása a házasság ide­jén történt és a szülés az­előtt következett be, mi­előtt az anya újabb házas­ságra lépett. Az apaság védelmét a­­paság tagadási keresettel lehet megdönteni, vagyis a férj által a bíróságnál in­dított perrel, amelynek ke­retében bizonyítania kell, hogy bármilyen oknál fogva nem lehet a gyer­mek apja. Az apaság meg­tagadását célzó pert a gyermek születésének tu­domásul vételétől számított hat hónapon belül indít­hatja meg a férj. Ameny­­nyiben az anya érdekelt az apaság megtagadásában, másképpen nem szoríthat­ja rá férjét a kereset meg­indítására, minthogy tar­tásdíjat kér a gyermek ré­szére. A házasságon kívül szü­letett gyermek esetében az apai leszármazás meg­állapítása elismeréssel vag, bírósági határozattal tör­ténik. Az apaság megálla­pítását célzó pert általában a gyermek születésétől szá­mított egy éven belül kel megindítani. A megállapí­tás a bíróság megítélése múlik, ami az összes bi­zonyítható feltételek fi­gyelembe vételével törté­ nt állami családi pótlékról A tizenhat éven aluli gyermekeknek nyújtott ál­lami családi pótlékkal kap­csolatban a legtöbb kérdés a rendkívüli helyzetekre vonatkozik. Köztudomású, hogy a pótlékot a gyer­mekek szüleinek munka­helyén fizetik az arra jo­gosult dolgozó jövedelmé­től és városi vagy falusi lakhelyétől függően, diffe­renciált összegben. Általá­ban a férjnek, de ha arra csak a feleség jogosult, neki folyósítják. A rende­zetlen családi körülmények esetében az általános elv, hogy a pótlékot a gyerme­ket gondozó szülő kapja, még akkor is, ha erre a másik szülő lenne jogosult. Ez utóbbi helyzetben a jo­gosult munkahelyén a gyermeket gondozó szülő­nek fizetik ki a pótlékot. Annak, hogy melyik szü­lő gondozza a gyermeket, bírósági határozatból kell kitűnnie — a házasságot felbontó vagy a gyermek elhelyezéséről intézkedő határozatból. A gyer­mek elhelyezésére vo­natkozó határozat alapján

Next