Bihari Napló, 1979
1979-11-01
Milliomosok elnöke Keménykötésű, de még a harmincon inneni fiatalember markáns vonásait igyekszik megörökíteni a grafikus. Lapunk vasárnapi számában ilyen aláírással jelent meg a ceruzarajz: Teodor Maghiar, a madarászi kollektíva elnöke. Akkor, ’49 szeptemberében még senki sem gondolt arra, hogy a név és a tisztség évtizedekre kötődött egymáshoz, s az egyszerű megszólítás: „elnök elvtárs“ ma, harminc év elteltével még melegebben cseng, mint bármikor, s tartalmát az a szilárd kötődés adja, ami az mtsz-tagok s vezetőjük között az évek hosszú során kialakult. Teodor Maghiar életútja s az általa vezetett termelőszövetkezet fejlődése mint csepp a tengert tükrözi pártunknak a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló politikáját. Szívesen emlékszik vissza a megtett útra, mert amint mondja, kemény, egész embert követelő évek voltak ezek, de a továbblépés, a fejlődés töretlensége mindig új erőt adott a lankadó akaratnak. — Mert hát honnan indultunk? — kezdi visszaemlékezését a madarásziak elnöke. Harminc éve 249 család 730 ha földdel, 172 000 lej értékű állóalappal kezdte a közös gazdálkodást. Szegények voltunk, de a legnagyobb akadályt a magántulajdonhoz való erős kötődés jelentette, ezt kellett mindenekelőtt legyőzni. Amikor pedig már megértek a közös gazdálkodás első gyümölcsei, az újért, a földművelés évszázados hagyományának felváltásáért kellett megküzdeni. Emlékszem, amikor felvetettük az üvegház építésének tervét, szinte mindenki ellene volt: legfeljebb csak virágot lehet nevelni az üvegek alatt, de a paradicsom ott meg nem terem — mondogatták. Ma pedig ez az egyik legfőbb jövedelemforrásunk. Vagy ott van a műtrágya, az első szállítmány kiszórására senki sem akart vállalkozni, mert az a fehér por csak árthat a földnek. Ha ezt valaki felemlegeti, maguk a történet „hősei“ is szinte hitetlenkedve mosolyognak rajta. Akkor viszont harcot, kemény küzdelmet jelentett megtörni a maradiságot. Mozgalmas élet volt a Teodor Maghiaré, hiszen a szegény sorból indult fiatalembernek napról napra önmagát is le kellett győznie, hogy új, szocialista emberré formálódjék, aki képes vezetni most már az egész falut jelentő közös gazdaságot. Ebben az átalakulásban segítette a párt, amelynek 1946 óta tagja. Sok álmatlan éjszakája ment rá az önmarcangolásra, hogy vajon jól cselekszik-e egy-egy döntés meghozatalánál, hiszen azok eredménye néha csak évek múlva mutatkozott meg. Teodor Maghiar vezetői rátermettségét aztán az élet igazolta: a madarászi misz ma már országos hírű szövetkezeti gazdaság, amely számos érdemrend mellett a legmagasabb kitüntetést, a Szocialista Munka Hőse címet is kiérdemelte. A Szocialista Munka Hőse és a Sarló és Kalapács érdemrend kitüntetettje maga az elnök is. Emberi, vezetői kvalitásai tették méltóvá e magas elismerésre. Szinte a zéró pontról indulva emelkedett a többszörösen milliomos gazdaságok sorába ez az mtsz, a félholdas szegényparaszt fiúból pedig agrármérnök lett, a milliomos madarászlak elnöke, hiszen összvagyonuk értéke már közel járt a 60 millió lejhez. A milliomos gazdaság a falu arculatát is megváltoztatta. Új, vagy újjáépített házak sorjáznak az aszfaltút két oldalán. A régi portákból még mutatóban sem maradt. Tízosztályos iskola, színháznak is beillő művelődési otthon, városias kereskedelmi és szolgáltatási egységek — mind egyegy gránitköve a szocialista civilizáció térhódításának Madarászon. A jövő, amelynek arányait a XII. kongresszus dokumentum-tervezetei határolják be, minden eddiginél gyorsabb fejlődést ígér a madarásziaknak. Csak egy példa: itt épül fel az ország egyik legmodernebb baromfitenyésztő telepe, s közös vagyonuk értéke 1985-ben már 140 millió lej lesz. A szövetkezeti gazdálkodás életerejének újabb bizonyítéka ez, s annak a töretlen előrehaladásnak a jele, amelynek útjára 30 évvel ezelőtt léptek a madarásziak. PETŐ PÁL TEODOR MAGHIAR Az újért mindig meg kellett küzdeni. Életünk, a falu életének megváltozása azonban megérte a fáradságot. Nemcsak új házakat építettünk, hanem a szocialista civilizációt is bejuttattuk az otthonokba. A tévékészülék mellé könyvespolc is került minden lakásba. A szocialista tudatformálás építőtelepén is legalább olyan maradandót alkottunk, mint az mtsz fejlesztésében vagy a falu arculatának megváltoztatásában SZABÓ IMRE A mihályfalvi állami mezőgazdasági vállalat igazgatója azok közé a neves szakemberek közé tartozik, akik úgymond beleszülettek a mezőgazdálkodásba. Életét és energiáját a hektárhozamok növelésének, a földalapok alaposabb kihasználásának, az állattenyésztés fejlesztésének szolgálatába állította. Hogy nem hiába, azt nemcsak az állami vállalat nagyszerű eredményei jelzik a magas kitüntetések is, amikben az elmúlt években részesítették. A kiváló igazgató, a Szocialista Munka Hőse, az idén államvizsgázott, így az eddigi nagy szakmai tudását, tapasztalatait most már diplomás mérnökként gyümölcsöztetheti Agrármérnökről nem elég csak anynyit tudni, hogy ő az ország egyik legjobb termelőszövetkezetének rátermett, távlatokban gondolkodó s ekként cselekvő elnöke. A neves személyiségre politikai és társadalmi téren is fontos szerep, szerepek hárulnak. Tagja az RKP KB-nak, a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Országos Tanácsa Végrehajtó Bizottságának, az MTSZ-ek Országos Szövetsége Végrehajtó Bizottságának stb. Beválasztották természetesen az RKP Bihar megyei bizottságába, legújabban pedig Szalonta város pártbizottságába. Mindenütt értékes tevékenységet fejt ki, méltóan e sokrétű bizalomra CZÉGÉ SÁNDOR Arany a homokon Keveset mond az értelmező szótár a futóhomokról. „Finom, a széltől könnyen mozgatott és így vándorló (pusztai) homok?“ Valóban szűkszavú értelmezés. Jóval többet mondhatna róla az érmelléki ember. Azt például, hogy verejtékével bármenynyire is bőven öntötte, csak sovány termést aratott a homokos földről. Ha egyáltalán arathatott. De nem azért ember az ember, hogy mindenbe beletörődjön. Használja az eszét. Tervez, aztán energiáját és idejét elképzeléseinek valóraváltására fordítja. S ezzel csodát, csodákat művel. Például Mihályfalva környékén aranyhomokká varázsolta a tegnapi sívóhomokot. Szél borzolja itt most is a fákat. De a finom szemcséket már nem hordja dűnékbe. Tavasszal a virágport kapja szárnyára, megtermékenyítve vele száz meg száz hektáron az almafákat. Viszi-hordja a szőlővirág egyedülálló csodálatos illatát is. Aranyhomok. Találó-e a kifejezés? Igen, az. A tegnap még terméketlen föld aranyat érővé változott. Hektáronként több vagonnyi almával, sok-sok szőlővel jutalmazza művelőit. Olyan áruval, amelyet a külföldi vevők is keresnek. Rejtett kincsét az érmelléki föld nem adta sem jószántából, sem pedig ingyen. Ki kellett csikarni tőle. Küzdelmes, kitartó munkával, merész tervek valóraváltásával. Cselekedték ezt Mihályfalván, az állami mezőgazdasági vállalat dolgozói. Azok a nagyszerű emberek, akik éppen ezekben a napokban teszik fel az i betűre a pontot. Azzal, hogy határidő előtt teljesítik ötéves gyümölcs és szőlőtelepítési előirányzatukat. Munkájukról, sikereikről szóljon az akció elindítója s következetes harcosa, a Szocialista Munka Hőse, Szabó Imre igazgató. — Értékes kincsünk, vagyonunk az alma. Termőterületét kevés híján ezer hektárral növeltük ebben a tervidőszakban. Zömében az igen keresett Jonathan fajtából telepítettünk. Korszerűen. Ültetvényeinken ezután csakis gépekkel végezzük az ápolási munkákat. Nemes szőlőoltványokkal 132 hektárt ültettünk be. Számomra s a vállalat valamennyi dolgozója számára nagy elégtétel, hogy 1200 hektár homokos földet vontunk be újra a mezőgazdasági körforgásba. Ahonnan ezután minden esztendőben többmilliós jövedelmet várunk. Tettük mindezt a határidő lejárta előtt kereken egy évvel. Aranyhomokká változtatták tehát a tegnapi sívóhomokot. Bőség fakad ezután onnan, ahonnan korábban csak a szegénység sovány „termését“ lehetett betakarítani. De ezzel még nem jutottak révbe az áru dolgozói. A sok terményt magasabb fokon kell értékesíteni. Ez most a cél. S az út, amelyen célba lehet jutni? Jövőre befejezik a 3 000 tonnás gyümölcstároló felépítését Aztán vetik meg a korszerű pincegazdaság alapjait. A 100 vagon kapacitású szőlőfeldolgozó, a nemesborok érleléséhez szükséges pince csak a kezdet kezdete lesz. Folyton feltörő erő, belső kényszer hajtja Szabó Imrét. Serkenti alkotó kedvét, növeli teljesítőképességét. Ezért akar, tud, bír naponta újítani. Meggyőződéssel vallja, vállalatuk azért maradhatott éveken át az országosan élenjáró egységekkel egy sorban, mert a tenniakarás, az alkotó kedv nem elszigetelt jelenség náluk. Minden farmon tapasztalni lehet a törekvést a szellemi erőforrások gyümölcsöztetésére. Magánemberként sem mondhatna mást. A sikerélmény, az elismerés élesztője személyes ambícióinak. Elégedett, kiegyensúlyozott ember. A vállalatot, annak munkaközösségét nem egy esetben magas kitüntetésekben részesítették. Jutalmazták a kiváló teljesítményekért. Saját vitrinjében is csillognak a megbecsülés tárgyi jelei. Elégtétel ez is számára. De amikor erről beszélünk, siet megjegyezni: jobban örül azoknak, amelyeken a vállalat dolgozóival osztozhat. A. F. A jövőt formálják — Mi újság? Hogy vannak?... soroljuk szusszanás nélkül a mindig kéznél lévő, fényesre koptatott kérdéseket. Gyorsan érkezik a válasz. — Nem úgy, ahogy lehetnénk. Ahogy lenni szeretnénk! Október végén világosan látjuk: nem alakul minden elképzeléseink szerint. Az időjárás ebben az évben sem kényeztetett el bennünket... — Kérdéseinket személyes jellegűeknek szántuk, — vetjük közbe. — Az egyéni meg a családi problémákról máshol, talán más alkalommal beszélgetünk majd, — veszi vissza mosolyogva a szót Czégé Sándor. Ebben az irodában a nagy család örömeiről, gondjairól, problémáiról essen szó. Ezekről tárgyalunk és döntünk mi is. Vagyunk vagy hétszázan a szalontai termelőszövetkezetben, akik holnap is dolgozni, holnap is élni akarunk. Nem akárhogyan! A mainál könnyebben kívánunk dolgozni, de a mostaninál jobban élni. Igen, a jövő. A Szocialista Munka Hőse címet méltán viselő, határainkon túl is jó hírnévnek örvendő termelőszövetkezet tagságának sem közömbös, milyen lesz holnapja. Van, vannak, akik formálják a jövőt. Valaki nagyszerűen megálmodta, mit hoznak számukra az elkövetkező évek. Februárban, a temesvári egyetemen államvizsgára jelentkezett egy Bihar megyei termelőszövetkezet elnöke. Meglepte, csodálatra késztette vizsgáztatóit. A bizottság ekképpen értékelte Czégé Sándor munkáját. —„Ez a dolgozat egyike a legkiválóbbaknak azok közül, amelyeket az egyetem az utóbbi években elbírálás végett kapott.“ Jól estek az elismerő szavak a friss diplomásnak. De, — amint vallja, — nem ezeknek örült igazán, nem ezekre volt büszke. Boldoggá tette, hogy mint korábban már anynyiszor, most is két feladatot oldott meg egyszerre. Az egyetemet végzett szakemberek népes táborába lépett. Lépésével pedig hozzáértő, bölcs professzorok kollektív jóváhagyását kapta gazdaságfejlesztési elképzeléseihez. Milyen lesz a szalontai szövetkezet 1985-ben? Kimerítő és pontos választ a kérdésre ma adni, természetesen nem lehet. Tudjuk viszont máris, milyennek álmodták meg Czégé Sándorék. Erősnek, gazdagnak, korszerű nagyüzemnek! Olyannak, amilyenben európai színvonalon termelnek. Jövőre még csak 115 millió lej összértékben. De 1985-ben már 175 milliót termelnek Szalontán. Ennyit érő növényi és állati eredetű terméket állítanak elő. A gazdasági mutatószámok érdekesek lehetnek a beavatottaknak, de mindenki számára semmiképpen sem azok. Szóljunk hát inkább a szövetkezet társadalmi-szociális fejlesztési programjáról. Arról, hogy jövőre 26 000 lej lesz egy-egy szövetkezeti dolgozó átlagos évi jövedelme. Ami öt esztendővel később meghaladja majd a 30 000-et is. Olyan célkitűzés ez, amely mindenkit jobb, eredményesebb munkára sarkall. Növekszik a tagok közvetett jövedelme is. Mindenkinek jár például a fizetett pihenőszabadság Az aktívan dolgozók 34—40 százaléka kap évente beutalót üdülőkbe, vagy gyógykezelő helyekre. A legállhatatosabbak, akik jóban-rosszban együtt küzdenek a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséért, évente részesülnek hűségjutalomban. És az anyák, a gyermekek, s azok, akik immár második gyermekkorukat élik? Velük nem törődik senki? Dehogynem, öregségi segély címen évente 5—7 000 000 lejt osztanak ki ebben a termelőszövetkezetben. A 100 férőhelyes bölcsődét, óvodát tovább bővítik, hadd szűnjön meg teljesen az anyák gondja. A munkahelyeket vonzóbbá, otthonosabbá varázsolják. Nemrég száradt meg a festék a melegvizű strandfürdő és a művelődési ház tervén. Ezekből nemsokára valóság lesz, akárcsak az mtsz lakásépítési tervéből. Ez hát Szalonta jövője, holnapja. Ilyennek akarja látni, tudni a szövetkezet minden tagja. Ilyennek álmodta meg az ember, a mérnök, az érdemes szövetkezeti elnök, a Szocialista Munka Hőse. Az, aki hivatásánál fogva — társaival együtt — jövőt formáló terveket naponta sző. Teszi ezt immár húsz éve. De mindég a valóság legkeményebb talaján állva. Azzal a tudattal, hogy bár, „csak“ hétszázan állnak mellette, ám ennél sokkal, de sokkal többen éreznek vele. ANTAL FERENC BIHARI NAPLÓ 4. OLDAL