Bolond Istók, 1886. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

en/f fláty­ás/ut é­t //a )/aé. Puszta-Kupa, decz. 21. 1885. Aranyos Bellám! Jészszus ! egy egész Ewigkeit, hogy nem írtam! De inkább későn, mint jamais, — a hogy ezt a Békésiek is tartják, kiknek most jutott eszükbe Tisza Kálmánnak Gratulálni. Szidja is őket Dezső ! Azt mondja : a Fás vár­megyét fogja párbajra kihivni e csúf késedelemért. Dass i nit lach!!.. Azt hiszi a szerencsétlen, hogy ő is — Kamillo. No, egy kicsit messze van Telle! Ja, igaz! Nem is mondtam még neked édesem: ősz­ahta egy Huszár- Escadron fekszik szomszédságunkban s Kamillo kapitány mind­járt az első héten aufffíhrálta Magát nálunk. (Dezső másnap beteg volt.) Ah kedvesem, minő férfi! Mennyi szépség és báj egyesül benne. Valóságos Adonnisz ! . .­­.­­. Kamillo, — mert a félre­értéseket nem szeretem. És mennyi Chic-kel lép föl (mint hal­lom, e helyett ma már «egárré-t» mondanak Párisban.) Hát még társalgó modora!! Nincs az a szellemfeszítő társasjáték, a­melyben ne Brillírozna. Pl. a Dominó­ t oly bravúrral játsza, hogy mellette Dezső csak patzer. Besonders versteht Ka­mille das Ansetzen. A Biliárdon is mester. Dezső, sőt még­­­ Oszkár is kis Miska hozzá képest! Mert, weisst, ha mi Carambolage-t játszunk , D. játéka bizonytalan, de Kamillómnál ez majdnem minden partinál sikerül. Was sagst dazu édesem? Mit szólsz ehhez az akviszicziómh­oz? Ugy­e gratulálsz, ha­­ nem irigyelsz, te kis hamis, te! Atvoczem : «Kis hamis»! Ha még nem tudnád mon coeur, hát megsúgom neked: egy darab idő ó­ta én is foglalkozom az iro­dalommal. Rendes levelezője vagyok a «Magyar házi Hölgy»­­nek, melt Lap ,«Kérdések és Feleletek» cz. rovataiban nem kis Rollét játszok. Álneveim majd: Kis hamis, Erdei tündér, Gyöngy­virág, vagy: Egy falusi özvegy, Hajnal csillaga, Eleven ördög, Örökzöld, sőt még Romeo is! Tudod, mindég kedveltem a költészetet! Kamillo is barátja. Most halld kérlek legújabb im­­proviszácziómat: A kedves elválhatlanhoz. A havasról zeng a kürt, Vágyigézve átnyögel. Kritizálják a turnürt. Ám azért nem törlik el. Mert mit ér a legszebb fürt, S peluche-bandeau, foule-lepel? Hogyha nem hordasz turnürt: Kalt bleibt a férfi-kebel! Mit Bécs, Páris, London tűrt, Budapestnek tán nem kell ? ? ... Szánsz szó gut!!-----Kegyes turnürt Minden m­í v­e 11 Nő visel. Was sagst dazu, édesem? Tudod, nem szoktam magam dicsérni, — de ha ez se hangulatteljes költemény : — felakasz­tom a Strausz-kalapomat a szögre, s egy uj Genée­­s 2 uj Mil­­löcker-kalapot kell Dezsőnek hozatnia Krisztkindlibe, annál is inkább, mert ő (képzeld csak, es ist schreedlich !!) versemet­­— , fádnak találta!! . . . meg a gyalázatos azt is szememre veti, hogy havonként két uj kalap sok, hogy ő nem Vanderbilt sat. Hallod Bellám , Dezsőnek ez sok!! . . . No de Schwamm drüber! Most páli aranyos­ toilettet kell csinálnom, mert várom teára Kamilló­t. Toujours a te Malvinád. N. sehr. Az Ambra-szappant igen ajánlhatom édesem, kel­lemes bukója van. Kamillo is kedveli. Páli! Puszi! M. BOLOND ISTÓK. január 3. ■ Ull i mill Mil. -II LILI 11. J|1LMII I-1-1 1 L,-1.44 Bélyegi Billog Márton posta-expedítor Keszl-Kurtán. Jóska te! Add elő aztatat a tö­méntelen karácsonyi mis­mást, a­kit a szoba szeg­letében egy hét óta föl­­szaporítottam. A Weizenfrász zsidó éppeg­y nap óta kajoné­­roz mán, hogy aggyam ki nékie aztatat a kóser liba­májat, a­kit a budapesti sakter nagybátyja ezelőtt 2 héttel adott föl a czent­­rálébann. Hol van alúdmáj, no? Keresd! Ahun ! Szagolom mán ! A szagáról itéllve ott rejlik valahol az paksaméta legfenekén . . ! Csakugyan! Kihúztad ? Vigyed rögtön, az apád Herkópáterét, dobd ki az udvarra, mér­­mer felfordul a gyomrom füle úgy, hogy egy harapást se eszek ma ebbül a kóbászból, a­kit mint­­elveszett jószágot» magam­nak fére tettem ! Te Jóska! Reglamácziót ne fogagygy el vizkereszt előtt, mer azonnal kiteszem a szűrödet! Hallod ? A budapesti czentráléban a Gervaji poszkisztihand­a fűmél­tósága bezárattya jaz reglemáló hivatalt és konstáblerekkel ker­­getteti vissza jaz tolakodó publikumot, a melik levelet, újságot és elemózsinát merészkedik reglemálni! Hát a­mit a Gervaji posta Herkópáter cselekszik, az szent irás legyék minékünk! Zárd be az officzinát, Jóska és kösd ide a falu bikáját, hogy felökleljen minden teremtett rebuzeust, a­ki ide dugja az orbán­­czos pofáját vizkereszt előtt! Bontsad ki az Estókot, mer komorodik az helyk­ezet Euró­pába ... a többivel frítts be, mer fogytán vagyunk mán jaz tüzelő matériával! Schluss! Ki kopog ? Exprex ? Vizkereszt előtt az istennek se expediálok többet! ALIZARIN CSEPPEK. I. Két megváltó. (Jézus és­­ Tisza.) Barmok közt született, latrok közt adta ki lelkét: Mégis az emberiség üdvözitője amaz. Bölcsőd fényben úszott, Mameluk-had övezte a pályád­ : Es te szülőfölded’ «nagy» Tisza, lánczra vered!! Vármegyista Péter. II. Milán és Parnell. Nem hord ez koronát, de azért ime , hony a királya! Lám «koronás» a Milán, hajh! de hol a hatalom? IH. Starcsevlts Dávid. Nem csak a törvényszék: elitélt Európa, nem egyszer. Dávid ! szent Dávid elhegedülte jövőd’! '15

Next