Bolond Istók, 1894. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
BOLOND ISTÓK. /efdzyJókaii mém. cfíU&tyfláSffalvaiáAcx Üdvözöl egész hazánk most, Mint koszorús dalnokát. Ki regélve a költészet Bajló művit alkotód. Mint költőt köszönt a nemzet, Ki ha regél s elbeszél: Abban annyi magyar szellem, Magyar szív, és örökre él! E hon földe, régi fénye, Hőseink, nagy álmaink, A magyar nő, magyar virtus — Könyvidből ragyog ki mind. S nézve nagy költészeted’, mely Úgy szolgálta nemzeted : Ezért jó politikusnak Mond az ország tégedet! Ma bére! Itt a farsang, hányadik . .. ma fői, nincs kedvem számlálni, csak azt tudom, hogy ich bin noch immer ohne der Haube, pedig voltam oly szép autrefői, mint akár a legszebb kis Haubenlerche, a Kláry Küry, aki feltámadt végre és im Sturm eroberálta újra le publique in the nép als «Nebántsvirág». Kapott is rengeteg sok virágot, auch Rosen ohne Domen. A nemzetiben elmaradt az érdekes premiere. Du veiset, Várady’s Rafael... azt mondják bellissima Hegyesi nem akar benne föllépni, mert kisértetet lát és elle est fataliste, babonás mint minden szép asszony és geniális ember, elkezdve du petit corporale, aki Lenormanddal vettete les cartes. — Különben most ez mind mellékes, die ganze Welt tele van mit unseren poeta laureatus — Jókai! Őt ünnepli az ország Kárpátoktól Adriáig, mint a skriblerek írják — und ein bischen noch weiter, még tágabb hazája, Bécsország határain is túl. Ah ! ma dére, ha eszembe jut, hogy schwermoltam egykor für den «Goldmensch» und seine Noémié, reizend is volt, kivált mikor a Loreley Márkus játszotta in the nemzeti... A szőnyegben, a melyet a kékvérű hölgyek par excellence das bleure cette chére Janka kezdeményezett, én is csináltam egy fél koczkát, tudod a Flórának segítettem, a mi volt gerleházi képviselőnk feleségének. Gehst Du az operabálba ?— Én alig hiszem, total verschnupft, und Papa’s Brieftasche auch, a mamáról nem is szólok... unmöglich egy krajczárt kivasalni! Pedig hidd el, ich fühle es, csinálhatnék még eine Eroberung, — másodvirágzásomban fenomenül jól nézek ki... A jégre sem járok az idén, es geht mir bei weitem nicht so gut, hogy kedvem lenne hozzá ... Igen verstimmolt az is, hogy az én leibjournalom, little speaking újság, a «Telefon Hírmondó» meg akart szűnni — ewig schad lenne érte. Most hogy oly keveset megyek dans le monde, hol hallottam volna a legfrissebb udvari híreket — ez már reggel 9-kor elkezdte hová utazott Erzherzogin Stephanie és mikor érkezik meg Fiuméból Budapestre l’archiduc Joseph. Hallottad az akcziót, a melyet ce eher baron porosz Béla indit? a polgári házasság ellen dühöng, ahha férfi volnék, hogy lennék a csatlósa — abominable gondolatnak is ez a polgári házasság, fi done, ich bekomme die Seekrankheit! Adieu — sietek in the nőképző, Ausschuss vagyok és tante Herminnel meg a többivel megyek jubilálni Jókait. Azon gondolkozom mikor és milyen jogczimen jubiláljak már én és fizettessem ki összes Monaszterly, Vértessy és Buchwald kontómat ? — Tout a tói Arabella. N. B. Apropos egy dicső legyezőt vettem Mártonnál Boucher imitácziókkal, ez sincs kifizetve — ce eher bon hommé még mindig nem vesztette el bennem hitelét. — glücklich sind diejenigen die glauben. — Tsau, Deine Ara.