Bolond Istók, 1896. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
Nagy Európán Átrobogván, Mint villám, a húnsereg, Porba hulltak S megvakultak Fényétől az emberek. És Atilla Diadalra Vezette a húnokat, Fegyverétől Erejétől, Rettegett sok hősi had. S gyújtó fénye Semmiségbe Villámgyorsan eltünék... De még észre Nem is tévé A levert tengernyi nép: A villámra Harsonázva Zendült az ég csakhamar, S mennydörögve, Zúgva jött be A rokon nép, a magyar ! S bár ledöntött Sok néptörzsöt, Kiket útjában talált: Tett, alkotott Törvényt, jogot És erős szabad hazát. S állt egyedül Testvér nélkül Annyi nép közt szüntelen; Nem csoda hát, Hogy a hazát Csak marta az idegen. Hogy rohantak A magyarnak! De hiába volt minden: Tűz volt belül, Vihar kívül, — Oh, de felül az Isten! Nem kerested Magyar nemzet, Hogy merre van jó barát, Ellenségid Elveréd mind, — így tartod fenn a hazát! Hej, pedig hány, Mennyi hitvány Árulód volt, nemzetem! De feledjük, Sötét nevük Ne mondjuk ki sohasem ! Hisz’ volt annyi Igaz honfi Oly sok dicső nemzedék, Hogy sorából Egész tábor Félisten kitellenék. Árpádfiak, Hunyadyak, Labancz-verő kuruczok ... Sok, honvédek, Hős vitézek, Van-e nagyobb nálatok? Ilyen nemzet El nem veszhet, Mig a világ áll, soha, Bárha rútul Reá zúdul A föld minden zsarnoka ! Európába Utoljára A magyar jött győztesen: Legtovábbad Csak ő állhat, Rajta kívül senki sem ! Ezer éve, Hogy itt él e Büszke, bátor ivadék, Árpád kezdte, És végezte Népe a hon nagy művét. Ős dicsőség És öröklét Napja ég e hon felett. Jerünk győzve Csak előre, Megállnunk soh’sem lehet Új ezer év Int most felénk, Ragyogással van tele, Bátran menjünk: Vezet bennünk’ A magyarok Istene! £(/ r i /* //(% y er, fiia/'e//)( cPiLtytráiyíj dUalvináfwz. Ah, ma chére! Ah! ich bin ganz hors de moi méme az örömtől. Stell Dir vor, van saját, külön our own udvarnagyiunk, a comte Louis, és bájos neje la comtesse Margherita ... Ami csak volt ócska dísz a családi Rumpelkammerba, azt mind összetákoltam és felvonultam «és Budavárába»,de nem a liebenswürdig Hugóéba in der Kossuthgasse, és ott voltam beim Empfang, —a tante Chranzie nem jöhetett, Gott sei Dank, mert migrainje volt és igy csak egyedül diszelgek az íven : a ce//d Y^^i/eAaXy/e ft/f/t/fUt. Ah! welche Wonne .. . De nincs öröm üröm nélkül. Was sagst Du, hogy nem aeher baron Ödön lett le grand Mikade ? weisst, az isteni Luiza férje, — ah! ha ő ügyel vala fel rendünkre dans le future, csupa harmónia és melódia lett volna minden ... Es war zu schön gewesen !... Der Kümmerer, weisst a Géza is heimführolta már a kis államtitkár leánykát, és boldogságuk titkát csak maguk őrzik immár . .. Ah ! nekik igazi boldog új évet hozott a b. u. é. k. Was sagst, hogy egészen mobil lettem és ich fahre nachtens nach Platten-Püred, ahol nagyszerű vitorlás szán-versenyeket rendez a Stefania-yacht club ... A comte Miska, a liebenswürdig Commodor lesz a vezetőnk, és ott lesznek comte Géza, a nejével, weisst, akinek Álmom-yachtjánál csak a felesége isteni schönerer Traum. A kis Palika is ott lesz, tu sais, az a kis czukor-page, aki most millenáris bált rendez, és millió hölgy-szív dobog felé ... Mit szólsz rám Nopcsika Schnébika és a furiózó Orlando Vasquero contehoz ? Nopcsika, mint Eunuch, lángpallosával üldözte ki a primadonna-férjeket a kuliszszák rejtelmes édes világából... És a casinó-habituék .. . Persze inter litigantes duos, gaudet tercium, — vagy hogy is van zum Teufel hinem, az a latein Citát — és azok nevetnek, míg les maris de la reine sírnak egy csomó színpadi kellék romjain. Comte Béla is hozza már szép feleségét és aranyait a yankeek földéről. Ah la belle Yznem!------olyan iz, amely a milliókkal együtt a legjobb izó ! Mit hozott az újév ... Ah ! nekem egy csomó füstbe ment reményt, és rám zuhanó tömegét a fizetetlen contóknak. Schrecklyich ! — Comme ce eher Bányamisényffynak mondja ce eher Bilinszky miniszter. Tout á tói — Arabella. N. B. I. Készülsz for the Carneval ? — Moi ? Je n’en sais pas, ha papa egy újabb kölcsönnel nem terheli ama bizonyos ominózus C lapot, unmöglich, en somme külömben b. u. é. k. Tsau — Ara. BOLOND ISTÓK, JANUÁR 5.