Bolond Istók, 1901. (24. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-28 / 17. szám

8 Választási mozgadalom. Hír Lajos melegen ajánlja maga helyett Hun Ottót Dárdára, mert neki magának nincs egy szavazatja se. Ez olyan­forma humor, mint mikor a czukrász a fagylaltot melegen ajánlja. Az öreg Domokos táblabirónál kopogtatnak éjjel, s azt­­mondja a feleségének: — Eredj, Julcsa, nézd meg, ki kopogtat? mert engem meg találnak láni! Rébusz. Haus. Vixi. (•ZBgujzspiA) Bujósdi. — Hoczk-Pályakép. — (A tavaszi tárlatból.) NI—czk. Hova bujtatok, piktorok ? !. . . Ha kettő összekap — nyertes a harmadik. Gólya papa, gólya mama a magas kéményen Szokott ám egymásra kelepelni, Kossuthnnak, Ugrottnak a vezért polczon szabad kedvük szerint — egymással perelni. Rég elismert dolog: gólya papa, gólya mama Hosszúlábú komoly nagy tudósok. Kossuth Lajos fia, — s tüzesszavu nagy rabonban, Ország-világ tudja, — nem utolsók! Egyik a pártjával, — másik is a magáéval. — Nincs megtiltva! — kétfelé állhatnak. Köztük a nagy téren, kövér szénát terem a rét. Mameluk kaszások — kaszálhatnak. Bor-Bál: Bor világ a vendéglőben. Egy úr sertés-szeletet rendel. A másik igy szól a pinczér­­hez: — Ich bitt ein magers von ten! Pinczér: — Sajnálom, is nix blim’ von tén! BOLOND ISTÓK. április 28. AFGANISZTÁN VÁRTÁN szamosujvári polgár és hazafi levele­k Baland Istaki-hoz. Gyerlá, áprilisba. Fiam, Szerkesztü Ur! A minap, hogy az ágyhoz kütött az a gyalázatos impru­­lenczia, a sokak küzül megláto­­gatat a Merza kamám is. Arról beszéltünk, hogy melyik népnek mikor jün meg az esze. Azt mondta Merza: — A nimetnek negyven esz­tendős korában, az aláhnak a mikor megiszik egy félkupa pá­linkát ; — de már a másik fél­kupánál ismét elmegy; a tat­nak sohase lesz esze, mert bele­­drótazza a másak fazakába . . . — Hát a magyarnak ? — kérdezte Verzák. — A magyarnak — felelte Merza — már ezelütt háromszáz esztendüvel elment a magához való esze. Alykar-alykar vissza­tért egy kicsit, de aztán megint kificzamadott. . . Na hát, fiam Szerkesztü, a Merza mondása jön az eszembe, ha rágandalok arra, a­hogy most a függetlenségi pártok i­del­­keznek. Úgy látom, most megint ki van ficzamadva a magyar esze, de hogy olyan kirurgusok kenjék helyre, mint azok az Ötvös urak, már erre csak azt mondom, hogy Uram «phérgjá­­­csháre!»! Avval az inkompatibilitásos törvénynyel is úgy leszünk, hogy nem lesz benne küszünet. Azt gondoltam, hogy a mi Dezsőnk mégis csak kiokumlál valami akas­zalgat, de most már úgy látom, hogy csak a gidukat kergetik ki a káposztá­­ból — a vin kecskék benne maradnak . . . Azt olvastam az ujságokba, hogy egy fiókplakátor megbak­­rosodott a kereszttül. Hát mit nem küldik hozzánk az ilyen hanpalgárokat muvest tanulni ? Bízom maguk ott fenn egyszer csak azt is elérik, hogy muszáj lesz leszedni a kereszteket a templomokról, különben a kazmapalita palgárok nem járnak majd az utczájukban. A­mi különben, hogy aperten beszéljek, hácsnásztudva , nem volna valami nagy kár . . . Hallam, hogy most maguknál van az udvar és egyik bál a má­sikat fogja érni. Hát csak zsukátázzanak, a tavisdisznó is tán­­czal, ha csürgetik a lánczat. . . Különben vagyok farm kézszaritással Afganisztán Vártán sz.-ujvári «liberális_ választó polgár. Utánairás. A mijenk választókerületben most még minden csendes. Úgy látom, igy is marad. Az ellenzik nem akar moz­­galódni. Minek is, gandolják, egyszer vált balpárti jelült a Tani, titet is egyhangúlag választattuk meg — kormánypártinak. Vártán.­­ Szabadíts meg a gonosztól. 2 Bizony isten.

Next