Bolond Istók, 1903. (26. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

XXVI. ÉVFOLYAM 1903. VIO TUD. EGY ÉTÉ­VI BARTÓK LAJOS + 1 fiA Válság között vergődik még a nemzet. Minden fiára nagy szüksége van. S te most hagyál el, oh, örökre minket, Kik vezérül követtünk annyian! Dicső vezére voltál te azoknak, A kik erős magyar hazát akarnak, Melynek fem­es nemzeti szelleme Xvilt s titkos ellenségil verje le. Iiataliság volt templomod te néked, Költészeted — oltára — benne áll. A magyarok hatalmas istenének Te mindig tiszta szívvel áldozál. S ha a kufárok vásárt ütöttek benn, Nem vártad azt, hogy Krisztus ott teremjen, Leszállván a keresztfáról: magad Ragadtad meg sújtó korbácsodat! Mert tiszta erkölcs s nemzeti műveltség Az ország két legfőbb tulajdona. S mig alkotásid nagyságunk emelték. Éber szemed nézett mindenhova. S! két erő között ellentét nincsen: Ezt igazoltad mindig műveidben! Becsületesnek jusson csak a jog. — S minden izünkben legyünk magyarok! Nem tallóztál azokhoz, a kik félve, Akár csak lopnák, ejtik ki a szélt. A magyar ember legyen jellemére Ne csak 11­ 111, de bátor s határozott. Kiélik igy tártad te a fényes múltat, S korunk hibáit is így ostoroztad . . . Ilog­ volt ellenséged : nem csoda hát De szeretett s szeret magyar hazád ! V­Á 1. SZÁM BUDAPEST, JANUÁR 4.

Next