Bolond Istók, 1916. (39. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

I­ G BOLOND ISTÓK: Stanczi néni a kioszkban. Sötét aggályoktól gyö­tört lelkem fásult lehan­­goltságával köszöntelek benneteket, életem egyet­len reményei ! Bizonyára ti is olvas­tátok már az újságban, aranyos tublitáim, hogy Bécsben rendeletet kap­tak a kávésok és czuk­­rászok, hogy elsejétől kezdve csak egy nagy vagy két kis darab czukrot adja­nak a kávéhoz és teához. M­árpedig, minthogy mi mindenben Bécs után megyünk, nálunk se késhetik soká ily rendelet kibocsátása. Ez pedig, mi tagadás, egyenes összeesküvés volna az ország terü­letén élő összes női nem ellen, mert megkeserítené éle­tünk legfőbb s eddigelé zavartalan örömét, a reggeli és délutáni kávézást. Hiszen a ki szereti az édességet, — és melyik nő nem szereti? — mi annak egy darabka czukor egy nagy csésze sötétbarna kávé megédesítésére ? Ezt a témát fejtegettük a múltkor a Mimi zsurján, mikor is a minden lében kanál Tmvi közbeszólott: — Nekem csak az ellen van kifogásom, hogy Stanczi néni azt a fenyegető veszedelmet az összes női nem sérelmének tünteti fel, holott a még meg se született rendelet csak az aggszüzeket és özvegyasszonyokat sújtja. — Hogy-hogy? — kérdik tőle elcsodálkozva. — Mert a férjes asszonyok kávéjukat megédesíthetik a férjüktől kapott csókokkal, — magyarázta meg nekik nevetve a gonosz csont. Később azt az aggodalmát fejezte ki a háziúr, hogy hosszú idő fog eltelni, míg képesek leszünk a hosszú háborúban elesetteket pótolni. — Azt az időt meg lehetne ám rövidíteni ! — vélte egy szalmaözvegy, a­kiről azt mondják a rossz nyelvek, hogy akkor is könnyen fogott tüzet, mikor még nem volt szalmaözvegy. — Hogyan? — faggatták mindnyájan.­­ — Mindössze egy rövidke törvényt kellene a képviselő­házzal elfogadtatni, mely kimondaná, hogy minden gye­­­­rek törvényes, akár ismeretes az apa, akár nem. És hogy az anyaság az olyan nőkre sem megbecstelenítő, a­kik előzetesen nem járultak az anyakönyvvezető elé. Az apát­­lanul született gyermekekért pedig az állam fizet meg­­felelő tartásdíjat az anyáknak. M­ondok : — Sári-fári ! Rosszul ismered a férfiakat, édesem. Mert ha ilyen törvényt hoznának, annak csak az lenne a követ­kezménye, hogy még azok a férfiak se keresnék föl az anyakönyvi hivatalt, a­kik csak ily nehéz elhatározás árán juthatnak szívök vágyához, hanem valamennyien mint a lepkék, szabadon szállanának virágról-virágra, s örülné­nek, hogy sem a háztartás, sem a női divatkereskedők számlái nem okoznak nekik gondot. Tudjátok, édes mindenségeim, hogy nemcsak a nyári férjek nyalják szívesen a sót, hanem a szalmaözvegy asszonyok se vetik meg, ha könnyű szerrel hozzá­jut­hatnak, azért nem egy berukkolt katona ismerősöm kért fel rá, hogy míg ő oda lesz, tartsam szemmel a feleségét, mert hát az asszonyok mostanában könnyebben néznek a férfiak szemébe, hiszen nagyobb biztonságban hiszik magukat s nem kell attól tartaniok, hogy váratlanul betop­pan a felszarvazott férj, a­ki nem egykönnyen hagyhatja el a frontot. Dani is felkért, mikor bevonult, hogy vigyáz­zak az asszonyra , de mivel azt tartja, hogy a nők mind pártját fogják egymásnak, hát a kebelbarátját is meg­kérte,­­­ a­ki szintén tiszt, de kórházi szolgálatot telje­sít, hogy ha valami gyanúsat vesz észre a felesége körül, azonnal értesítse. Persze hogy nem vett észre semmit, pedig mindennap meglátogatta. Tapasztalataimat meg­írtam Daninak, a­ki szabadságot kért s váratlanul betop­pant a lakásába. Hogy mit látott, mit nem látott, nem tudom, csak annyit árult el, hogy ebre bízott hájat. A kebelbaráttal megverekedett, Mimi ellen pedig beadta a válópert. Ah, akaratom ellenére kiszaladt a számon a neve. Ne adjátok tovább senkinek, mert nem szeretek pletykát csinálni. Különben azt se bánom, ha dobra ütitek, azt fogom mondani, hogy én is tőletek hallottam az esetet. De most már sietek zsírért a városiba, mert ma hasz­náltam fel rántásnak az utolját s ha későn érkezem, hol­nap zsirtalan napra ébredek és szárazon böjtölhetek, akár csak nagypénteken. Csacsizlak mindnyájatokat, aranyos tublctáim. Pál Pá ! — Fővárosi ügyek. A demokrát­ körben egy vacsorán Benedek János ked­­vencz költőjének, Csokonainak dalát énekelte így: «Fődiekkel játszó égi tünemény . . .» Vázsonyi rátámadt, hogy ne tegyen czélzásokat. Hát még te is c­enzúrázol? — fakadt ki Benedek. ★ A demokrat városi főtisztviselők és bizottsági tagok közül legújabban heten külön klubbot alakítottak, mely­ben permanens ülést tartanak. Folyton ülnek, még­pedig hűvös helyen. Dalok a táborból. 1. Kikönyökölt a jó Isten az ég ablakába, Letekintett, rá mosolygott szép Magyarországra: Minden dolgom között mégis az a legszebb tettem, Hogy erre a nagy világra magyart teremtettem. Kikönyökölt az Úristen az ég ablakába, Rá­pillantott haragosan nagy Oroszországra: Gonosz ország, átkos ország, többet rád se nézek. A sorod majd elintézik a magyar vitézeke .. Piros vér hull az utunkra, nem virág — De sok anya haza várja a fiát! Várja, várja, epekedik érette, Pedig régen kialudt az élete. Vegyétek fel a gyászruhát, jó anyák! Mindenik jajszóval sírja ki magát! Búbánatát új bánattal enyhítse. A temető nem ad vissza senkit se. Nagy András, JÚNIUS 4.

Next