Bolond Istók, 1916. (39. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-04 / 23. szám
I G BOLOND ISTÓK: Stanczi néni a kioszkban. Sötét aggályoktól gyötört lelkem fásult lehangoltságával köszöntelek benneteket, életem egyetlen reményei ! Bizonyára ti is olvastátok már az újságban, aranyos tublitáim, hogy Bécsben rendeletet kaptak a kávésok és czukrászok, hogy elsejétől kezdve csak egy nagy vagy két kis darab czukrot adjanak a kávéhoz és teához. Márpedig, minthogy mi mindenben Bécs után megyünk, nálunk se késhetik soká ily rendelet kibocsátása. Ez pedig, mi tagadás, egyenes összeesküvés volna az ország területén élő összes női nem ellen, mert megkeserítené életünk legfőbb s eddigelé zavartalan örömét, a reggeli és délutáni kávézást. Hiszen a ki szereti az édességet, — és melyik nő nem szereti? — mi annak egy darabka czukor egy nagy csésze sötétbarna kávé megédesítésére ? Ezt a témát fejtegettük a múltkor a Mimi zsurján, mikor is a minden lében kanál Tmvi közbeszólott: — Nekem csak az ellen van kifogásom, hogy Stanczi néni azt a fenyegető veszedelmet az összes női nem sérelmének tünteti fel, holott a még meg se született rendelet csak az aggszüzeket és özvegyasszonyokat sújtja. — Hogy-hogy? — kérdik tőle elcsodálkozva. — Mert a férjes asszonyok kávéjukat megédesíthetik a férjüktől kapott csókokkal, — magyarázta meg nekik nevetve a gonosz csont. Később azt az aggodalmát fejezte ki a háziúr, hogy hosszú idő fog eltelni, míg képesek leszünk a hosszú háborúban elesetteket pótolni. — Azt az időt meg lehetne ám rövidíteni ! — vélte egy szalmaözvegy, akiről azt mondják a rossz nyelvek, hogy akkor is könnyen fogott tüzet, mikor még nem volt szalmaözvegy. — Hogyan? — faggatták mindnyájan. — Mindössze egy rövidke törvényt kellene a képviselőházzal elfogadtatni, mely kimondaná, hogy minden gyerek törvényes, akár ismeretes az apa, akár nem. És hogy az anyaság az olyan nőkre sem megbecstelenítő, akik előzetesen nem járultak az anyakönyvvezető elé. Az apátlanul született gyermekekért pedig az állam fizet megfelelő tartásdíjat az anyáknak. Mondok : — Sári-fári ! Rosszul ismered a férfiakat, édesem. Mert ha ilyen törvényt hoznának, annak csak az lenne a következménye, hogy még azok a férfiak se keresnék föl az anyakönyvi hivatalt, akik csak ily nehéz elhatározás árán juthatnak szívök vágyához, hanem valamennyien mint a lepkék, szabadon szállanának virágról-virágra, s örülnének, hogy sem a háztartás, sem a női divatkereskedők számlái nem okoznak nekik gondot. Tudjátok, édes mindenségeim, hogy nemcsak a nyári férjek nyalják szívesen a sót, hanem a szalmaözvegy asszonyok se vetik meg, ha könnyű szerrel hozzájuthatnak, azért nem egy berukkolt katona ismerősöm kért fel rá, hogy míg ő oda lesz, tartsam szemmel a feleségét, mert hát az asszonyok mostanában könnyebben néznek a férfiak szemébe, hiszen nagyobb biztonságban hiszik magukat s nem kell attól tartaniok, hogy váratlanul betoppan a felszarvazott férj, aki nem egykönnyen hagyhatja el a frontot. Dani is felkért, mikor bevonult, hogy vigyázzak az asszonyra , de mivel azt tartja, hogy a nők mind pártját fogják egymásnak, hát a kebelbarátját is megkérte, aki szintén tiszt, de kórházi szolgálatot teljesít, hogy ha valami gyanúsat vesz észre a felesége körül, azonnal értesítse. Persze hogy nem vett észre semmit, pedig mindennap meglátogatta. Tapasztalataimat megírtam Daninak, aki szabadságot kért s váratlanul betoppant a lakásába. Hogy mit látott, mit nem látott, nem tudom, csak annyit árult el, hogy ebre bízott hájat. A kebelbaráttal megverekedett, Mimi ellen pedig beadta a válópert. Ah, akaratom ellenére kiszaladt a számon a neve. Ne adjátok tovább senkinek, mert nem szeretek pletykát csinálni. Különben azt se bánom, ha dobra ütitek, azt fogom mondani, hogy én is tőletek hallottam az esetet. De most már sietek zsírért a városiba, mert ma használtam fel rántásnak az utolját s ha későn érkezem, holnap zsirtalan napra ébredek és szárazon böjtölhetek, akár csak nagypénteken. Csacsizlak mindnyájatokat, aranyos tublctáim. Pál Pá ! — Fővárosi ügyek. A demokrát körben egy vacsorán Benedek János kedvencz költőjének, Csokonainak dalát énekelte így: «Fődiekkel játszó égi tünemény . . .» Vázsonyi rátámadt, hogy ne tegyen czélzásokat. Hát még te is cenzúrázol? — fakadt ki Benedek. ★ A demokrat városi főtisztviselők és bizottsági tagok közül legújabban heten külön klubbot alakítottak, melyben permanens ülést tartanak. Folyton ülnek, mégpedig hűvös helyen. Dalok a táborból. 1. Kikönyökölt a jó Isten az ég ablakába, Letekintett, rá mosolygott szép Magyarországra: Minden dolgom között mégis az a legszebb tettem, Hogy erre a nagy világra magyart teremtettem. Kikönyökölt az Úristen az ég ablakába, Rápillantott haragosan nagy Oroszországra: Gonosz ország, átkos ország, többet rád se nézek. A sorod majd elintézik a magyar vitézeke .. Piros vér hull az utunkra, nem virág — De sok anya haza várja a fiát! Várja, várja, epekedik érette, Pedig régen kialudt az élete. Vegyétek fel a gyászruhát, jó anyák! Mindenik jajszóval sírja ki magát! Búbánatát új bánattal enyhítse. A temető nem ad vissza senkit se. Nagy András, JÚNIUS 4.