Bolond Istók, 1916. (39. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

BOLOND ISTÓK Kedveskedés. — Mit kaptál főnöködtől karácsonyi ajándékba? Egy doboz kurta szivart, a melyeknek mindeni­kére különlegességi szalag volt húzva. - S mit szóltál eh­ez a fejedelmi ajándékhoz? T- Semmit, de most valamennyit a szalaggal együtt az irodában szívom el, a színházban. Színi szemle. Operában vendég Burján s Környeiek. Tőlük a magyarság ma már meg sem ijed. (Béke idején is tapasztalhat ilyet.) Nemzetiben hamar elhasalt «Palika«, «Madonna rózsáját» nem érte nagy hiba. («Kölcsönkért kastély» lett renovált kalyiba.) Vígben «Őnagysága ruhája» már másik, Sebaj, a «Tánczosnő»-n látható szebb, másik. («Ciklamen»-t élvezd, s kaczagd «Hindenburg bácsi»-t.) Királyban még «Legénybucsu» viszhangot ad, S már «A császárnő» kelt ámuló hangokat. (Fedák hóditó ősereje nem lohad.) Magyarból a «Lyon Lea» filmre kerül, «Se ki, se be» hamar jobblétre szenderül. («A kisasszony férje» helyt áll itt emberül.) Uránia pergi «A világ csodái»-t, Háborúság után ő is békét áhít. («Mi barbárok »-kal már humorkásan áll itt.) A mozgók is hoznak mind több művészetet. Sokszor jobbat, mint a színházban beszédek, (így konkurrálni már igen nehéz lehet.) Népopera megnyilt filharmóniának, rigészek is oda vendégkép kijárnak. (Hitelezői zseb s szív itt mit sem várhat.) jijai «inni iLLimi i l.. iiui*J].u iL.i.i. i-i 'i^1 LJL FI KEK UK FLJNTA külön alkalmatosságra szóló okoskodásai a kantinban. Még nem­régiben hólevet ittunk viz helyett. Aztán mire a megolvasztott havat fölvittük nagy veszedelmek között a hegy csúcsán levő rajvonalba, a viz megfagyott, így aztán megint szop­hattuk az ujjúnkat, meg a jégcsapot. * Az ottlakó népség állandóan csak esővízből él, a­mit csöppenkint gyűjt össz­e, mert másképen nem juthat hozzá. Nekünk bezzeg több van. Ha az öszvérek nem szállíta­nak eleget, pótolja a verítékünk. ★ A­melyik bakánk szeme nincs a bakancsán, az rögvest nagyobbat talál lépni­­ le, a hegy fenekéig. ★ Azért hát azt az olvasztott hóból szü­rcsölő bakától megretiráló tálján mindenét ennek a világnak ! Igyunk, öcsém Demeter, úgy is csak az a mienk, a­mit lenyelünk ! Az olasz fronton most már vígan va­gyu­nk az elejéhez ké­pest. Most már víz­vezetékünk is van a hegy tetején. Onnan néha megöntözzük a taliánokat. Meg is rémülnek , azt hi­szik, megint valami új ördöngős talál­mányunkat, próbál­juk ki rajtuk. * Fővárosi ügyek. Szerencse, hogy egy-egy tanácsnoknak nincs száz atyafia, mert akkor az egész főváros tisztviselői kara abból kerülne ki, így csupán­­ a vezetők. A demokrát bizottsági tagok közül a legkisebbnek is több a befolyása, mint az ellenfél vezéreinek. JANUÁR 2.

Next