Bolond Miska, 1860. (1. évfolyam, 1-31. szám)
1860-06-10 / 2. szám
2-dik szám. HETI NAPTÁR. Hétfő, június 11. Lamoridére egy füzeten dolgozik, a „jelemszilárdság“ról, s Montemolin grófnak fogja dedikálni. Kedd, június 12. Az „Allgemeine“ egy dolgozótársa Magyarországról írván, megjegyzi, hogy sorait éjjel írja. Látjuk, hogy már minden áron szeretnének fölöttünk — virasztani. Szerda, junius 13. Kezdik észrevenni, hogy az olasz csizmát s a hires Mencsikoff kapujot most egy ember húzta föl. Pest, június 10. I860. I. évfolyam. HETI NAPTÁR. Csütörtök, junius 14. Be kell látnunk, hogy a lapok a garibaldistákat elvégre is helyesen nevezték „bandának, “ miután a nápolyiakat ugyancsak megtáncoltatták. Péntek, június 15. Dessauban két brochure jelenik meg, egyik: a városi toronyőrök polgári állásának történeti kifejlődéséről,a másik: Savoya és Nizza annexiója ellen. Szombat, június 16. A „beteg“ ember fölötti consilium elhatározza, hogy már csakugyan ideje volna megkezdeni az operációt. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij junius 1-től September végéig 2 ujft, június 1-től az év végéig 3 ft 50 ujkr. — Az előfizetés és minden reclamáció Emléh Gusztáv kiadó hivatalába (Barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Szerb utcza 5. sz.) küldendők. A népek imája. Isten, szabadság élő istene, így szól az angol, adj kincset nekem : S engedd, od engedd hogy Britannia Örökké úr legyen a tengeren ! Isten, hős Brennus, Klodvig istene, A gallus szól, ki szereti a hont, Dicsőséget, szerelmet adj nekem, S a nagy nemzetnek sok Napóleont. A derék német mond: egységet adj, És örök békét osztályrészemül, S én a vad népeket kiművelem, És megtanítom őket németül. Csak a magyar nem szól, de mond sokat Égre emelt, elmerengő szeme, Hallgasd meg od e néma hő imát, Népeknek élő, igaz istene ! T. KÉT LEVÉL. (Ezeket is a Zöld Ördög bontotta fel.) I. A Turini hivatalos lap szerkesztőjéhez. Ezennel felhatalmaztatik ön kijelenteni, hogy a kormánynak Garibaldi expeditójával semmi köze sincs, amit hitelesen bizonyít az, hogy Garibaldi, Piemont tábornoka lenni megszűnt. A kormánynak, míg egy részről nem lehet értéktelen azon fájdalomkiáltások iránt, melyek Nápolyból felénk hangzanak, másrészt tisztelni kell a legitimitás azon elvét, melyet Európával szemben minden józan hatalomnak védni kell. A piemonti kabinet minden gyanúsítást, mintha Garibaldi expeditióját helyeselné, indignátióval utasít vissza s Garibaldi lépése fölött a nápolyi kormánynyal tökéletesen egyet ért. — A szardíniai hajóhad utasítva van, hogy az expeditiót minden lehető módon gátolni igyekezzék, az egy millió fegyver pénzei lezárultattak, a partokon őrvonal húzatott, szóval minden el van követve, hogy ezen őrült merénylet, amennyiben a piemonti kabinetnek hatalmában áll, megakadályoztassék. Ön ezeket a hivatalos lap legközelebbi számában ki fogja jelenteni. Megragadom az alkalmat, hogy ön iránti nagyrabecsülésemet kifejezzem. Gr. Cavour. II. Giuseppe Garibaldinak. Kedves diktátorom! Megdöbbenve hallom Fanti parancsnoktól, hogy ön az illető depóiból csak nyolc ágyút vett át. Per amor di dió ! csak nem fog ön ennyivel partra szállani ? ! Figyelmeztetem önt, hogy Alexandriában közelebb igen jó vont csövnek készültek, a parancsnok teljes készséggel fog önnek szolgálni. Az átvett háromszázezer aranyon kívül e percben többel nem szolgálhatok, hanem tudatom önnel kedves dictátorom, hogy az ezer darab vörös uniformist nem szükség kifizetnie, csak egyszerű utalványt fissék adni rá. A gőzhajótársulatot is kárpótoljuk az illető gőzösökért, hanem apropós ! nincs önnek szüksége egy pár fregattra ? ha ön véletlenül a genuai partokra menne, találna ott ön véletlenül nehányat, melyeket véletlenül senki sem védene s ön aztán véletlenül elvitorlázhatna velük; a hajólegénység is — ha tetszik — véletlenül önnel mehetne ; a nyílt tengeren fel lehet őket öltöztetni. Apropos azon angol hajókapitánynyal, ki tőlünk nem rég érdemjelet kapott, értekeztem , ott lesz a nápolyi partoknál s védeni fogja az angol alattvalókat. Kedves diktátorom! Csak mindent gyorsan , a mint partra ér ön, azonnal eszközölje az átalános szavazatot s mi majd aztán nem bízunk a „tények kérlelhetetlen logikájának“ ellen állani. Az expeditio megakadályozására kiküldött csapataink, megbízásukat tökéletes vak buzgalommal fogják teljesíteni, amennyiben semmit mégsem látnak, észre nem vesznek. Farewell kedves diktátorom! Gr. Cavour: boldog leszek, miután azt tapasztaltam, hogy künn az életben a legyektől sokat kell eltűrni. Katona József, a „Bánk bán“ szerzője: Óvás. A nemzeti színház elé egy új szobor létetett, mely alá az van írva, hogy az én vagyok. — A köpenyegemet megismertem, hanem az arcot sehogy sem tudom a magaménak találni. Az ellen mindenesetre óvást teszek, hogy engemet más helyére tettek ; nekem mindig meg volt a magam helye, sőt azt szeretném, ha már valaki az én helyemet töltené be. Id. Lendvai: Hála nyilvánítás. Megilletődött kebellel szavazok köszönetet azoknak, akik azt az én szerencsétlen szobromat a nemzeti színház elől eltették. Különben is rosz helyen voltam én ott. Nagyon légvonalas hely az, pedig már az első napokon, mikor oda tettek, fülfájást kaptam attól a sok rosz szavalattól és hamis énektől, melyek a folyosó felöl felém hangzottak. Boldog vagyok, hogy távozom. Legalább „Bank bánomat“ sem leszek kénytelen meghallgatni a mostani állapotában, s egyátalában nem látok semmit azon állapotokból, melyek Petur bán írójának nem valami nagyon tetszhetnek. —Csak még Greguss Ágoston „Lángész“ című 100 aranyos vígjátékot szerettem volna meghallgatni, de vigasztal az, hogy előadása után azonnal találkozom vele a másvilágon. Hallom, hogy szobromat újra akarják önteni. Miután ócska dolmányból soha sem lesz új köpenyeg, sokkal jobb szeretném, ha ágyút öntenének belőlem , ezt mint katona, talán még leginkább megkívánhatom. Egyébiránt a padláson is kérelem. Én is megjártam azzal az én múzeumi szobrommal, akkorára öntötték a fejemet, hogy azon a vékony nyakon, melyet alája adtak, alig bírom elviselni. No már ennél Berzsenyi mégis nyakasabb magyar volt. Egyébiránt megnyugszom e teherben, mert másoknak az életben még többet kell elviselni. Hanem az nagyon fáj, hogy a múzeumi kert bal felére tettek s a fejemet úgy fordították, hogy épen a „két pisztolyba“ nézek; én soha sem voltam valami nagy borivó s most úgy állok, ottan, mintha abba a kis kocsmába érmellékiért küldtem volna valakit s várnám, hogy jön-e már. Kérem az illetőket, hogy tegyenek el engemet onnét valahova máshová. Alkalmilag ünnepélyesen visszavonom egyik versemet, melyben az áll hogy „a magyar romlásnak indult.“ Most már hála isten mások indultak annak, t. i. a törökök és egyebek. ^Berzsenyi Dániel: Sprux Krisztián verseiből.*) i. Most olvastam a jó újság, Kreuzzeitungban benne van, Hogy a rapló Karibaldi Már egészen oda van. Hű nápolyi katonaság Megállta neki az út, És az egész tyilkos panda Mindenfelé futva fut. Hála isten békesség lesz, Jó újság ez, jó bizony, Örömére a Karinál Négy stikli sör megiszom. .. Donnerwetter ! hát mi ez már ?— Fél nap sem múlt ez alatt — S már itt van a másik tepesch, Hogy a panda nem szaladt. És hogy a hű katonaságt A brandstifter megveré, S megérkezett pandájával Balermói vár elé. Hát tovább is háború lesz, Rész újság ez, rész bizony, Már e búra a Karinál Még négy stikli megiszom. * E jeles költő és házi úr az idei „Zöld Ördög“ naptárban lépett föl; örömünket fejezzük ki, hogy ezen új vállalatunk számára is megnyertük. A nyelvet most sem birja tökéletesen, de emelkedett, nemes világnézete mindig szép helyet fog neki biztosítani a magyar Parnaszon. Szerk.