Bolond Miska, 1860. (1. évfolyam, 1-31. szám)

1860-06-10 / 2. szám

2-dik szám. HETI NAPTÁR. Hétfő, június 11. Lamorid­ére egy füzeten dolgozik, a „j­e­­­­lemszilárdsá­g“ról, s Montemolin grófnak fogja dedikálni. Kedd, június 12. Az „Allgemeine“ egy dolgozótársa Magyar­­országról írván, megjegyzi, hogy sorait éjjel ír­ja. Látjuk, hogy már minden áron szeretnének fö­löttünk — virasztani. Szerda, junius 13. Kezdik észrevenni, hogy az olasz csizmát s a hires Mencsikoff kapujot most egy ember húzta föl. Pest, június 10. I860. I. évfolyam. HETI NAPTÁR. Csütörtök, junius 14. Be kell látnunk, hogy a lapok a garibaldis­­tákat elvégre is helyesen nevezték „bandának, “ miután a nápolyiakat ugyancsak megtáncol­tatták. Péntek, június 15. Dessauban két brochure jelenik meg, egyik: a városi toronyőrök polgári állásának történeti kifej­­lő­déséről,a másik: Savoya és Nizza annexiója ellen. Szombat, június 16. A „b­e­t­e­g“ ember fölötti consilium elhatá­rozza, hogy már csakugyan ideje volna megkez­deni az­­ operációt. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij junius 1-től September végéig 2 ujft, június 1-től az év végéig 3 ft 50 ujkr. — Az előfizetés és minden reclamáció Emléh Gusztáv kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Tóth Kálmánhoz (Szerb­ utcza 5. sz.) küldendők. A népek imája. Isten, szabadság élő istene, így szól az angol, adj kincset nekem : S engedd, od engedd hogy Britannia Örökké úr legyen a tengeren ! Isten, hős Brennus, Klodvig istene, A gallus szól, ki szereti a hont, Dicsőséget, szerelmet adj nekem,­­ S a nagy nemzetnek sok Napóleont. A derék német mond: egységet adj, És örök békét osztályrészemül, S én a vad népeket kiművelem, És megtanítom őket németül. Csak a magyar nem szól, de mond sokat Égre emelt, elmerengő szeme, Hallgasd meg od e néma hő imát, Népeknek élő, igaz istene ! T. KÉT LEVÉL. (Ezeket is a Zöld Ördög bontotta fel.) I. A Turini hivatalos lap szerkesztőjéhez. Ezennel felhatalmaztatik ön kijelenteni, hogy a kormánynak Garibaldi expeditójával semmi köze sincs, a­mit hitelesen bizonyít az, hogy Garibaldi, Piemont tábornoka lenni meg­szűnt. A kormánynak, míg egy részről nem le­het értéktelen azon fájdalomkiáltások iránt, melyek Nápolyból felénk hangzanak, más­részt tisztelni kell a legitimitás azon elvét, melyet Európával szemben minden józan hatalomnak védni kell. A piemonti kabinet minden gyanúsítást, mintha Garibaldi expeditióját helyeselné, in­­dignátióval utasít vissza s Garibaldi lépése fö­lött a nápolyi kormánynyal tökéletesen egyet ért. — A szardíniai hajóhad utasítva van, hogy az expeditiót minden lehető módon gátolni igyekezzék, az egy millió fegyver pénzei le­zárultattak, a partokon őrvonal húzatott, szó­val minden el van követve, hogy ezen őrült merénylet, a­mennyiben a piemonti kabinet­nek hatalmában áll, megakadályoztassék. Ön ezeket a hivatalos lap legközelebbi számában ki fogja jelenteni. Megragadom az alkalmat, hogy ön iránti nagyrabecsülésemet kifejezzem. Gr. Cavour. II. Giuseppe Garibaldinak. Kedves diktátorom! Megdöbbenve hal­lom Fanti parancsnoktól, hogy ön az illető de­póiból csak nyolc ágyút vett át. Per amor di dió ! csak nem fog ön ennyivel partra szálla­­ni ? ! Figyelmeztetem önt, hogy Alexandriában közelebb igen jó vont csövnek készültek, a pa­rancsnok teljes készséggel fog önnek szolgálni. Az átvett háromszázezer aranyon kívül e percben többel nem szolgálhatok, hanem tu­datom önnel kedves dictátorom, hogy az ezer darab vörös uniformist nem szükség kifizetnie, csak egyszerű utalványt fissék­ adni rá. A gőzhajótársulatot is kárpótoljuk az il­lető gőzösökért, hanem apropós ! nincs önnek szüksége egy pár fregattra ? ha ön v­é­l­e­tl­e­­nül a genuai partokra menne, találna ott ön véletlenül nehányat, melyeket véletle­nül senki sem védene s ön aztán véletle­nül elvitorlázhatna velük; a hajólegénység is — ha tetszik — véletlenül önnel mehet­ne ; a nyílt tengeren fel lehet őket öltöztetni. Apropos­­ azon angol hajókapitánynyal, ki tőlünk nem rég érdemjelet kapott, értekez­tem , ott lesz a nápolyi partoknál s védeni fogja az­­ angol alattvalókat. Kedves diktátorom! Csak mindent gyor­san , a mint partra ér ön, azonnal eszközölje az átalános szavazatot s mi majd aztán nem bízunk a „tények kérlelhetetlen logikájának“ ellen állani. Az expeditio megakadályozására kikül­dött csapataink, megbízásukat tökéletes vak buzgalommal fogják teljesíteni, a­mennyiben semmit mégs­em látnak, észre nem vesznek. Fare­well kedves diktátorom! Gr. Cavour: boldog leszek, miután azt tapasztaltam, hogy künn az életben a legyektől sokat kell eltűrni. Katona József, a „Bánk bán“ szerzője: Óvás. A nemzeti színház elé egy új szobor létetett, mely alá az van írva, hogy az én vagyok. — A köpe­nyegemet megismertem, hanem az arcot sehogy sem tudom a magaménak találni. Az ellen mindenesetre óvást teszek, hogy engemet más helyére tettek ; ne­kem mindig meg volt a magam helye, sőt azt szeret­ném, ha már valaki az én helyemet töltené be. Id. Lendvai: Hála nyilvánítás. Megilletődött kebellel szavazok köszönetet azoknak, a­kik azt az én szerencsétlen szobromat a nemzeti színház elől eltették. Különben is rosz helyen voltam é­n ott. Nagyon légvonalas hely az, pedig már az első napokon, mikor oda tettek, fülfájást kaptam attól a sok rosz szavalattól és hamis énektől, melyek a folyosó felöl felém hangzottak. Boldog vagyok, hogy távozom. Legalább „Bank bánomat“ sem leszek kény­telen meghallgatni a mostani állapotában, s egyátalá­­ban nem látok semmit azon állapotokból, melyek Pe­tur bán írójának nem valami nagyon tetszhetnek. —­­Csak még Greguss Ágoston „Lángész“ című 100 ara­nyos vígjátékot szerettem volna meghallgatni, de vi­gasztal az, hogy előadása után azonnal találkozom vele a­­ másvilágon. Hallom, hogy szobromat újra akarják önteni. Miután ócska dolmányból soha sem lesz új köpenyeg, sokkal jobb szeretném, ha ágyút öntenének belőlem , ezt mint katona, talán még leginkább megkívánhatom. Egyébiránt a padláson is kérelem. Én is megjártam azzal az én múzeumi szob­rommal, akkorára öntötték a fejemet, hogy azon a vé­kony nyakon, melyet alája adtak, alig bírom elviselni. No már ennél Berzsenyi még­is nyakasabb ma­gyar volt. Egyébiránt megnyugszom e teherben, mert másoknak az életben még többet kell elviselni. Hanem az nagyon fáj, hogy a múzeumi kert bal felére tettek s a fejemet úgy fordították, hogy épen a „két pisztoly­ba“ nézek; én soha sem voltam valami nagy borivó s most úgy állok, ottan, mintha abba a kis kocsmába ér­­mellékiért küldtem volna valakit s várnám, hogy jön-e már. Kérem az illetőket, hogy tegyenek el engemet onnét valahova máshová. Alkalmilag ünnepélyesen visszavonom egyik versemet, melyben az áll hogy „a magyar rom­lásnak indult.“ Most már hála isten mások in­dultak annak, t. i. a törökök és egyebek. ^Berzsenyi Dániel: Sprux Krisztián verseiből.*) i. Most olvastam a jó újság, Kreuzzeitungban benne van, Hogy a rapló Karibaldi Már egészen oda van. Hű nápolyi katonaság Megállta neki az út, És az egész tyilkos panda Mindenfelé futva fut. Hála isten békesség lesz, Jó újság ez, jó bizony, Örömére a Karinál Négy stikli sör megiszom. .. Donnerwetter ! hát mi ez már ?­­— Fél nap sem múlt ez alatt — S már itt van a másik tepesch, Hogy a panda nem szaladt. És hogy a hű katonaságt A brandstifter megveré, S megérkezett pandájával Balermói vár elé. Hát tovább is háború lesz, Rész újság ez, rész bizony, Már e búra a Karinál Még négy stikli megiszom. *­ E jeles költő és házi úr az idei „Zöld Ördög“ naptárban lépett föl; örömünket fejezzük ki, hogy ezen új vállalatunk számára is megnyertük. A nyelvet most sem birja tökéletesen, de emelkedett, nemes vi­lágnézete mindig szép helyet fog neki biztosítani a magyar Parnaszon. Szerk.

Next