Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1861-01-06 / 1. szám

édes Krämmer úr, mert megint hasfájást kapok. Hogy mind el vannak romolva, hogy mind az um­­starzpartneihoz tartoznak, hogy mikor valami rész telegrafisch depes jön, magukban jót nevetnek, hogy mikor a sexerlikre agiót kérnek, megfogha­tatlan Wühlereiből még ez is tetszik nekik — ezt én mind tudtam már régen, hanem ezelőtt még­is csak diplomatisch ment a dolog, eltitkolták úgy a­hogy. De most már úgy kezd ám menni minden, mintha ezt az elmúlt szép tizenkét esztendőt csak úgy álmodtuk volna, mintha soha se lett volna se zsandár, se policei. Én csak azt szeretném tudni, hogy mit gondolnak akkor, mikor úgy Klapkát, Perczelt, meg azt, a­kinek a nevét egy lejális állampolgár soha ki nem ejtheti, mikor, mondom, mindezeket bizottmányi taggá kiáltják ki s a megyei tisztviselők megvá­lasztásánál arra vannak főtekintettel, hogy ki volt több esztendeig bezárva. Ez lesz csak a schöne Wirtschaft, mert ezek a mostani urak, Yay ő ex­­cellenciájától elkezdve mind ott ültek ám a neu­­gebaldéban. Ez is gyönyörű dolog. Az áldásos Bachrend­­szer alatt meg volt az a jó szokás, hogy valahány­szor valami társulat statútumait megerőssték, (a kellő változtatásokkal) mindannyiszor bele­írták, hogy a hivatalnokok s különösen a szolgálati sze­mélyzet megválasztásánál tekintettel legyenek a „kiszolgált katonákra.“ Múltkor egy ilyen társu­lat megalakulván, a szolgálati személyzetre vonat­kozólag azt kérdi egy fölebbvaló, hogy váljon vol­­jon voltak-e azok katonák? — No hogyne ? — felel­ték az illetők — persze hogy voltak, még pedig — honvédek. Mondja meg édes Krämmer úr, hogy ez nem­­ valóságos kispottirozása az Obrig­­keitnak ? De hát nem így tesznek-e a legelső és leg­szentebb polgári kötelesség, az adózásra nézve is ?! Kimondják a megyegyűléseken, hogy az adóhátrá­lékot nem kell eintreibolni, a­míg az ország­gyűlés nem bevilligolja. Szapperlet noch hundert­mal ! Mi és az a Generalcogregation ? Én nem tu­dok más Generalcongregationt, mint olyat, a­hol a sok generális összejön, hogy plánumot készítse­nek arról, miként kell szabályosan megcsinálni egy szép visszavonulást. És mi az a Landtag ? Hát nincs-e a Land­nak minden nap egy tag­ja? — Az országgyűlés akarna erre nézve végezni ? — de hiszen fel is oszlatjuk akkor, mint Hesszen­­Messzelben. Azok a hesszenkasszeliek még fur­csább emberek, mint ezek a magyarok; ezek leg­alább csak a 12 esztendeig elkab­olt dolgo­kat kívánják vissza, hanem azok holmi 31-be­­lit kívánnak; pedig higyye meg nekem édes Kräm­mer úr, a Verfassung is csak olyan mint a kifli; addig jó a míg lágy és fris, mindennap mást kell sütni, kinek kell egy 12 vagy 30 esztendős kifli, hiszen még a zwieback is megemészthetetlen, ha oly régi. Hab­­­nit Recht ? Nem volna a sokkal szebb a salzburgi Statuten? Abban legalább a rothe frakk is benne van és főelőnye az, hogy csak olyan legális emberek juthatnak be, a­kik a Lan­­deshauptmannak tetszenek. Ily statutenek után szeretném én aztán a magyar urakat hivatalban látni, akkor a Staat doppert nyerne; először: in­gyen szolgálnának és miért ne szolgálnának, miu­tán egyéb dolguk nem lenne, mint az adót ein­treiholni és a rekrutákat stellirozni. — másodszor: az ostoba nép belátná, hogy nem csak a szembe, hanem a magyar is ért a bérleléshez. Ha a volt és Erdélyben most is fönálló Bezirksamtok eladhat­ták a stellerrestansok személyeit bizonyos időre licitatio útján azoknak, a­kik az adóhátra­lékot érettük kifizették, miért ne tehetnék, ugyan­ezt az alkotmányos magyar tisztviselők is ? Én meg nem foghatom, hogy az akkori hivatalos „Pest-Ofner Zeitung“ érdemesnek tartotta, ezen — némely ellenséges külföldi lapban megjelent — provisorisch emberlicitatiót nem igaznak bélye­gezni ? Ha valaki a kiflim árát meg nem fizeti, nincs-e jogom wexelt venni, beperelni és elzáratni ? Ha nekem mint Kipfelhausernek jogom van, a pénzemhez juthatni, miért ne lenne joga a Staat­­nak is a steuerhez juthatni ? Mi haszna volna a statusnak, ha a steuerrestansot — miután se háza se földje, se tehene, se borja, szóval semmi se sincs — elzáratná? Az, hogy még államköltségen verköstigolná. Talán nem elég, hogy a politikai bűnösöket ingyen verköstigolják ? Nem jobb e hát, ha államgazdászati tekintetekből az adóhátralék­ban levő munkaerőket provisorisch eladják, fel­használtatják és így egyfelől az adóképességet nö­velik, másrészt pedig rendkívüli kényszerúton a kinnlevő Guthabent deckolják? Különben jól tud­juk, hogy a megyék ezen határozatokkal preszko­­léba akarta szorítani a félrendszert, de nem sike­rül nekik. Teleki grófot szabadon bocsátották. No lesz itt demontration ha meg jön. Hogy mikor jön meg? — majd ha én kimegyek a Vetter úrhoz Prementórba, mert azon a napon nem akarok Pesten lenni. Van ezen bizonyos Telekinek egy nőrokona is, Blanka comteese, a ki nyolc esztendeig volt elzárva, a­nélkül, hogy valami vallomást csinált volna. Ir­­tóztató weibliche Kraft. Én, ha egy napig nem ehet­­ném vajas kenyeret, mindent kivallanék, még azt is, hogy Karivaldival levelezek, pedig isten látja lelkemet, hogy az nem igaz. A városnál is meg voltak a választások. Meglettek: Hottenbiller, Theisz, Tanhoffer, Flór­sat. No már ezek jó német nevek,azt mondja Krüm­mer úr. Ne örüljön, ezek még achtungvierzigebbek, mint a többi. Velence kérdésében egy bécsi lapban fel­szólal egy „alte Oesterreicher.“ A derék ember. Azt mondja, hogy ne várjunk semmit, hanem men­jünk és verjük meg először az olaszokat, aztán a franciákat,­ aztán mindenkit. Ezt mondom én is. Feldweber Thürr (én nem ismerem el több­nek) Milánóban van, a bécsi lapok szerint a­ ve­­lencei tartományokból most sűrűbbek a katonai szökések, kivált a magyarok közül, a­mit egyéb­iránt korántsem a rosz szellem, hanem az okoz, hogy — a­mint érzésemre esett — azok az im­­pertinens piemontiak a Mincio partján örökké ma­lac-pörköltet főznek mit tord­onio; persze annak a jó szagnak nem lehet ellenállani, átmegy egy kettő s aztán nem eresztik vissza. Kipfelhauser. * Az uj esztendő el­múlt. A szerkesztőségek az idén egygyel kevesebb gra­tulációt kaptak, nem jöttek gratulálni a polkcárszolgák, a­kik ezelőtt majd mindennap megjelentek a szerkesztőknél, felhíni őket abba a szép du­­naparti intézetbe s aztán — mint jó ismerősök — új évkor is eljöttek azzal a jó kívánattal, hogy ez­tán is gyakran legyen szerencséjük, a­mit még az embernek meg kellett köszönni. * Az új év a régi lapokat mind együtt ta­lálta, szaporodtunk is egy párral. Az új lapok közt legjobban áll a „Magyarország,“ melynek nagyon szerencsés címe van, mert hiába, a ma­gyar nem engedi, hogy Magyarország megbukjék, már akármiféle alakban is. •­­ Szabadka városa még a múlt héten is kapott Vavrinyetz úr aláírásával egy rende­letet, hogy a városi tanács jövőre minden har­madik évben tartozik a „nicht dotirte“ fun­­dusok „Gebahrungs-Rezultat“ját a k. k. Staats­­buchhaltungnak verlégolni. Szép az, mikor most az ember úgy három esztendőre disponál, s főkét, ha még hozzá Vavrinyetz. * Hát bizony Sz. Istványon az oda való tisztelendő ur azt cselekedte, hogy Karácsony nap­ján a templomban oda ment egy úri hajadonhoz s magyar alakú kalapját leoldoztatta, mert föltett magyar kalappal — úgy mondá — nem lehet mi­sét hallgatni. Francia kalappal lehet. * Hát azt tudod-e édes magyarom, hogy a nemzeti színház bizottmányánál a jegyzőkönyvet most is németül viszik ? * Rómában karácsonkor kitették a perse­lyeket, hogy teljenek meg Péterfillérekkel. Meg is teltek, nem Péterfillérekkel ugyan, hanem szava­zatcédulákkal, hogy : éljen Viktor Emánuel ! 3 * Velencében 36 nap óta folytonosan esik, persze nem az ezüstágró, hanem az eső. * Az ausztriai olasz tartományokban a bankjegyek kényszerforgalmát mondták ki, mert azok a makacs olaszok csak az ezüstöt akarnák elvenni. No mi e tekintetben jobbak vagyunk, mi elvettünk az elmúlt tizenegy év alatt is mindent, bizonyosan annak viszonzásául, hogy tőlünk is mindent elvettek. * Eddig azt mondták a bécsi sógorok, hogy jó lesz mi nekünk egy kis becsinált, a­minek a neve: „Reichseinheitliche Reichsrathsversamlung, — persze a nyelvünk is bele­törött, s azt feleltük, hogy már még is csak inkább kell nekünk egy kis paprikás, a­minek a neve 48. Most meg azt mondják a sógorok (video Presse) hogy hát nekik is ez kell. Hiszen mi nem bánjuk, ha minden áron egy koszton akarnak velünk lenni, csak hogy azt a paprikást mi csináljuk ám itthon, mert is­merjük a bécsi konyhát, csinálják ott már régen a „kolasch“t is (gulyás hús) hanem sáfrány van benne, hogy a bagoly rúgja meg. * Adjuk tudtára mindenkinek, hogy már most Bolond Miska is magyarországi ember, mert eddig a Vajdasághoz tartozott. És most veszünk innét egy örvendetes levelet, mely igen szépen (ha­nem nekünk komolyan) rajzolja le a testvéries ha­tást, melyet a visszakeblezés okoz; a városok min­denütt földiszilvók s több helyen a szerb nőknek magyar, a magyar nőknek pedig szerb szalag van a nyakán. No ezzel bizonyosan könnyebben meg­lesznek, mint azzal, ami tizenegy esztendeig volt a nyakukon. * Prágában a nyáron nem lehetett magyar ruhában mutatkozni. Most e tekintetben haladást történt, t. i. úgy, hogy most már a kirakatokban még a magyar ruhás arcképeket sem tűrik meg. * Egy szegény volt szolgabirót az alföldön minden áron megakartak macskazenélni. De a jó ember odább állt s csak a kukorica földön érték utol; itt vették ház körül a kocsiját s a regényes puszták közepén végték el a szerenádot. * A „Hölgyfutár“ ez idei második számát a rendőrség lefoglalta. Bizonyosan túllépte hatás­körét, mert egy szépirodalmi lapnak csak arról lehet voltaképen írni, hogy hó esett, vagy hogy hányan mentek át a lánchídon. * Egy francia lap azt írta, hogy Magyar­­országon 32 nádort neveztek ki s a régi hivatal­nokok mind elmentek. Most pedig azt mondja, hogy e hit igaz ugyan, hanem oda kell módosíta­nia, miszerint még egy nádort sem neveztek ki s a régi hivatalnokok még nagy részt nem mentek el. Ilyen „módosítást“ tett egyszer egy bécsi lap is, mely azt írta, hogy Pestről 30 fiatal leányt raboltak el s aztán az „igazítás“ úgy szólt, hogy ezen elrablás nem Pesten hanem Bécsben történt, nem is 36 leánynyal, hanem egygyel esett meg, nem is volt ez fiatal, hanem öreg s nem is rabolták el, hanem úgy magától ment el.­ ­N­y­ilatkozat. Többféle el van terjedve az a hir, mintha én is irtam­ volna a Haynau-féle szépirodalmi al­bumba ; miután én azon időben a szegedi várpin­cék komolyabb architektúrái tanulmányozásával valók elfoglalva, kijelenteni, hogy ama könnyebb nemű szépirodalmi dolgozatokban részt nem vehet­tem s a fönnemlített hit nem igaz, hanem az igen is igaz, hogy januártól kezdve teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatok. Bolond Miska. Szerkesztői üzenetek. C­e­g­­­é­d r­e.Arról az úrról alkalmilag megemléke­zik Bolond Miska. S­ó - n­a­k. Nem kiadni való, de azért csak tovább. — Kisfertői Lacinak. Té­vedésből csak most mondhatjuk meg, hogy küldemé­nyeit mindig szívesen vesszük — „Járatlan uta­kon“ sat. Jó, de nagyon ártatlan időbe való , eltesz­­szük azon boldogabb napokra, majd ha megkapjuk azt a két hadtestet, a­mit az Allgemeine igér. — A 21 község megbízottjainak, Csanádba. Valami fátum okozta, hogy ez a pompás levél meg nem jelen­hetett. Nem késő-e még? — Nagyon sok dolgo­zatra csak később felelhetünk.

Next