Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1861-01-06 / 1. szám
édes Krämmer úr, mert megint hasfájást kapok. Hogy mind el vannak romolva, hogy mind az umstarzpartneihoz tartoznak, hogy mikor valami rész telegrafisch depes jön, magukban jót nevetnek, hogy mikor a sexerlikre agiót kérnek, megfoghatatlan Wühlereiből még ez is tetszik nekik — ezt én mind tudtam már régen, hanem ezelőtt mégis csak diplomatisch ment a dolog, eltitkolták úgy ahogy. De most már úgy kezd ám menni minden, mintha ezt az elmúlt szép tizenkét esztendőt csak úgy álmodtuk volna, mintha soha se lett volna se zsandár, se policei. Én csak azt szeretném tudni, hogy mit gondolnak akkor, mikor úgy Klapkát, Perczelt, meg azt, akinek a nevét egy lejális állampolgár soha ki nem ejtheti, mikor, mondom, mindezeket bizottmányi taggá kiáltják ki s a megyei tisztviselők megválasztásánál arra vannak főtekintettel, hogy ki volt több esztendeig bezárva. Ez lesz csak a schöne Wirtschaft, mert ezek a mostani urak, Yay ő excellenciájától elkezdve mind ott ültek ám a neugebaldéban. Ez is gyönyörű dolog. Az áldásos Bachrendszer alatt meg volt az a jó szokás, hogy valahányszor valami társulat statútumait megerőssték, (a kellő változtatásokkal) mindannyiszor beleírták, hogy a hivatalnokok s különösen a szolgálati személyzet megválasztásánál tekintettel legyenek a „kiszolgált katonákra.“ Múltkor egy ilyen társulat megalakulván, a szolgálati személyzetre vonatkozólag azt kérdi egy fölebbvaló, hogy váljon voljon voltak-e azok katonák? — No hogyne ? — felelték az illetők — persze hogy voltak, még pedig — honvédek. Mondja meg édes Krämmer úr, hogy ez nem valóságos kispottirozása az Obrigkeitnak ? De hát nem így tesznek-e a legelső és legszentebb polgári kötelesség, az adózásra nézve is ?! Kimondják a megyegyűléseken, hogy az adóhátrálékot nem kell eintreibolni, amíg az országgyűlés nem bevilligolja. Szapperlet noch hundertmal ! Mi és az a Generalcogregation ? Én nem tudok más Generalcongregationt, mint olyat, ahol a sok generális összejön, hogy plánumot készítsenek arról, miként kell szabályosan megcsinálni egy szép visszavonulást. És mi az a Landtag ? Hát nincs-e a Landnak minden nap egy tagja? — Az országgyűlés akarna erre nézve végezni ? — de hiszen fel is oszlatjuk akkor, mint HesszenMesszelben. Azok a hesszenkasszeliek még furcsább emberek, mint ezek a magyarok; ezek legalább csak a 12 esztendeig elkabolt dolgokat kívánják vissza, hanem azok holmi 31-belit kívánnak; pedig higyye meg nekem édes Krämmer úr, a Verfassung is csak olyan mint a kifli; addig jó a míg lágy és fris, mindennap mást kell sütni, kinek kell egy 12 vagy 30 esztendős kifli, hiszen még a zwieback is megemészthetetlen, ha oly régi. Habnit Recht ? Nem volna a sokkal szebb a salzburgi Statuten? Abban legalább a rothe frakk is benne van és főelőnye az, hogy csak olyan legális emberek juthatnak be, akik a Landeshauptmannak tetszenek. Ily statutenek után szeretném én aztán a magyar urakat hivatalban látni, akkor a Staat doppert nyerne; először: ingyen szolgálnának és miért ne szolgálnának, miután egyéb dolguk nem lenne, mint az adót eintreiholni és a rekrutákat stellirozni. — másodszor: az ostoba nép belátná, hogy nem csak a szembe, hanem a magyar is ért a bérleléshez. Ha a volt és Erdélyben most is fönálló Bezirksamtok eladhatták a stellerrestansok személyeit bizonyos időre licitatio útján azoknak, akik az adóhátralékot érettük kifizették, miért ne tehetnék, ugyanezt az alkotmányos magyar tisztviselők is ? Én meg nem foghatom, hogy az akkori hivatalos „Pest-Ofner Zeitung“ érdemesnek tartotta, ezen — némely ellenséges külföldi lapban megjelent — provisorisch emberlicitatiót nem igaznak bélyegezni ? Ha valaki a kiflim árát meg nem fizeti, nincs-e jogom wexelt venni, beperelni és elzáratni ? Ha nekem mint Kipfelhausernek jogom van, a pénzemhez juthatni, miért ne lenne joga a Staatnak is a steuerhez juthatni ? Mi haszna volna a statusnak, ha a steuerrestansot — miután se háza se földje, se tehene, se borja, szóval semmi se sincs — elzáratná? Az, hogy még államköltségen verköstigolná. Talán nem elég, hogy a politikai bűnösöket ingyen verköstigolják ? Nem jobb e hát, ha államgazdászati tekintetekből az adóhátralékban levő munkaerőket provisorisch eladják, felhasználtatják és így egyfelől az adóképességet növelik, másrészt pedig rendkívüli kényszerúton a kinnlevő Guthabent deckolják? Különben jól tudjuk, hogy a megyék ezen határozatokkal preszkoléba akarta szorítani a félrendszert, de nem sikerül nekik. Teleki grófot szabadon bocsátották. No lesz itt demontration ha meg jön. Hogy mikor jön meg? — majd ha én kimegyek a Vetter úrhoz Prementórba, mert azon a napon nem akarok Pesten lenni. Van ezen bizonyos Telekinek egy nőrokona is, Blanka comteese, a ki nyolc esztendeig volt elzárva, anélkül, hogy valami vallomást csinált volna. Irtóztató weibliche Kraft. Én, ha egy napig nem ehetném vajas kenyeret, mindent kivallanék, még azt is, hogy Karivaldival levelezek, pedig isten látja lelkemet, hogy az nem igaz. A városnál is meg voltak a választások. Meglettek: Hottenbiller, Theisz, Tanhoffer, Flórsat. No már ezek jó német nevek,azt mondja Krümmer úr. Ne örüljön, ezek még achtungvierzigebbek, mint a többi. Velence kérdésében egy bécsi lapban felszólal egy „alte Oesterreicher.“ A derék ember. Azt mondja, hogy ne várjunk semmit, hanem menjünk és verjük meg először az olaszokat, aztán a franciákat, aztán mindenkit. Ezt mondom én is. Feldweber Thürr (én nem ismerem el többnek) Milánóban van, a bécsi lapok szerint a velencei tartományokból most sűrűbbek a katonai szökések, kivált a magyarok közül, amit egyébiránt korántsem a rosz szellem, hanem az okoz, hogy — amint érzésemre esett — azok az impertinens piemontiak a Mincio partján örökké malac-pörköltet főznek mit tordonio; persze annak a jó szagnak nem lehet ellenállani, átmegy egy kettő s aztán nem eresztik vissza. Kipfelhauser. * Az uj esztendő elmúlt. A szerkesztőségek az idén egygyel kevesebb gratulációt kaptak, nem jöttek gratulálni a polkcárszolgák, akik ezelőtt majd mindennap megjelentek a szerkesztőknél, felhíni őket abba a szép dunaparti intézetbe s aztán — mint jó ismerősök — új évkor is eljöttek azzal a jó kívánattal, hogy eztán is gyakran legyen szerencséjük, amit még az embernek meg kellett köszönni. * Az új év a régi lapokat mind együtt találta, szaporodtunk is egy párral. Az új lapok közt legjobban áll a „Magyarország,“ melynek nagyon szerencsés címe van, mert hiába, a magyar nem engedi, hogy Magyarország megbukjék, már akármiféle alakban is. • Szabadka városa még a múlt héten is kapott Vavrinyetz úr aláírásával egy rendeletet, hogy a városi tanács jövőre minden harmadik évben tartozik a „nicht dotirte“ fundusok „Gebahrungs-Rezultat“ját a k. k. Staatsbuchhaltungnak verlégolni. Szép az, mikor most az ember úgy három esztendőre disponál, s főkét, ha még hozzá Vavrinyetz. * Hát bizony Sz. Istványon az oda való tisztelendő ur azt cselekedte, hogy Karácsony napján a templomban oda ment egy úri hajadonhoz s magyar alakú kalapját leoldoztatta, mert föltett magyar kalappal — úgy mondá — nem lehet misét hallgatni. Francia kalappal lehet. * Hát azt tudod-e édes magyarom, hogy a nemzeti színház bizottmányánál a jegyzőkönyvet most is németül viszik ? * Rómában karácsonkor kitették a perselyeket, hogy teljenek meg Péterfillérekkel. Meg is teltek, nem Péterfillérekkel ugyan, hanem szavazatcédulákkal, hogy : éljen Viktor Emánuel ! 3 * Velencében 36 nap óta folytonosan esik, persze nem az ezüstágró, hanem az eső. * Az ausztriai olasz tartományokban a bankjegyek kényszerforgalmát mondták ki, mert azok a makacs olaszok csak az ezüstöt akarnák elvenni. No mi e tekintetben jobbak vagyunk, mi elvettünk az elmúlt tizenegy év alatt is mindent, bizonyosan annak viszonzásául, hogy tőlünk is mindent elvettek. * Eddig azt mondták a bécsi sógorok, hogy jó lesz mi nekünk egy kis becsinált, aminek a neve: „Reichseinheitliche Reichsrathsversamlung, — persze a nyelvünk is beletörött, s azt feleltük, hogy már még is csak inkább kell nekünk egy kis paprikás, aminek a neve 48. Most meg azt mondják a sógorok (video Presse) hogy hát nekik is ez kell. Hiszen mi nem bánjuk, ha minden áron egy koszton akarnak velünk lenni, csak hogy azt a paprikást mi csináljuk ám itthon, mert ismerjük a bécsi konyhát, csinálják ott már régen a „kolasch“t is (gulyás hús) hanem sáfrány van benne, hogy a bagoly rúgja meg. * Adjuk tudtára mindenkinek, hogy már most Bolond Miska is magyarországi ember, mert eddig a Vajdasághoz tartozott. És most veszünk innét egy örvendetes levelet, mely igen szépen (hanem nekünk komolyan) rajzolja le a testvéries hatást, melyet a visszakeblezés okoz; a városok mindenütt földiszilvók s több helyen a szerb nőknek magyar, a magyar nőknek pedig szerb szalag van a nyakán. No ezzel bizonyosan könnyebben meglesznek, mint azzal, ami tizenegy esztendeig volt a nyakukon. * Prágában a nyáron nem lehetett magyar ruhában mutatkozni. Most e tekintetben haladást történt, t. i. úgy, hogy most már a kirakatokban még a magyar ruhás arcképeket sem tűrik meg. * Egy szegény volt szolgabirót az alföldön minden áron megakartak macskazenélni. De a jó ember odább állt s csak a kukorica földön érték utol; itt vették ház körül a kocsiját s a regényes puszták közepén végték el a szerenádot. * A „Hölgyfutár“ ez idei második számát a rendőrség lefoglalta. Bizonyosan túllépte hatáskörét, mert egy szépirodalmi lapnak csak arról lehet voltaképen írni, hogy hó esett, vagy hogy hányan mentek át a lánchídon. * Egy francia lap azt írta, hogy Magyarországon 32 nádort neveztek ki s a régi hivatalnokok mind elmentek. Most pedig azt mondja, hogy e hit igaz ugyan, hanem oda kell módosítania, miszerint még egy nádort sem neveztek ki s a régi hivatalnokok még nagy részt nem mentek el. Ilyen „módosítást“ tett egyszer egy bécsi lap is, mely azt írta, hogy Pestről 30 fiatal leányt raboltak el s aztán az „igazítás“ úgy szólt, hogy ezen elrablás nem Pesten hanem Bécsben történt, nem is 36 leánynyal, hanem egygyel esett meg, nem is volt ez fiatal, hanem öreg s nem is rabolták el, hanem úgy magától ment el. Nyilatkozat. Többféle el van terjedve az a hir, mintha én is irtam volna a Haynau-féle szépirodalmi albumba ; miután én azon időben a szegedi várpincék komolyabb architektúrái tanulmányozásával valók elfoglalva, kijelenteni, hogy ama könnyebb nemű szépirodalmi dolgozatokban részt nem vehettem s a fönnemlített hit nem igaz, hanem az igen is igaz, hogy januártól kezdve teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatok. Bolond Miska. Szerkesztői üzenetek. Cegéd re.Arról az úrról alkalmilag megemlékezik Bolond Miska. Só - nak. Nem kiadni való, de azért csak tovább. — Kisfertői Lacinak. Tévedésből csak most mondhatjuk meg, hogy küldeményeit mindig szívesen vesszük — „Járatlan utakon“ sat. Jó, de nagyon ártatlan időbe való , elteszszük azon boldogabb napokra, majd ha megkapjuk azt a két hadtestet, amit az Allgemeine igér. — A 21 község megbízottjainak, Csanádba. Valami fátum okozta, hogy ez a pompás levél meg nem jelenhetett. Nem késő-e még? — Nagyon sok dolgozatra csak később felelhetünk.