Bolond Miska, 1861. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1861-06-02 / 22. szám
cárból utójára egy vagy tán csak fél krajcár lett. S ekkor mondja neki Hersch : terém akartál szegény rokonidnak pár száz forintot ajándékozni, én csak fél krajcárig rontottalak meg, s a fél krajcár, (minden cikknél annyi ezer részleten, egy pár év alatt) nehány ezeredbe került. 1859. febr. történt, hogy a kolozsvári élelmi biztos, Grenzo, egy pöffeszkedő gőgös ember, beadja múlt évi számolatát. Szt-györgyi mint hadibiztos, (erdélyi fi, a magyaroknál is szolgált) átnézi s látja, hogy 2 ezer nehány száz mázsa lisztet sehogy sem lehetett elsimítani Jól van, kiteszi diffikultásnak s átküldik Szebenbe. Az említett febr. 25-én visszakapja a számolatot,hogy vizsgálja újra,nem tévedett-e? (mert Grenzó ilyen olyan becsületes szolgája a császárnak). Másnap kapta a rendeletét, hogy márt 1-i fizetését már Prágában veszi ki. Szt-györgyi bukott meg az igazságért. Töredékek egy commis voyageur úti naplójából. A városban zenede egyleti hangverseny van. Én is oda megyek, már ott is vagyok. Apollóra mondom, igen sok a zeneértő, pedig soha se hittem volna, mert magam sem értek hozzá. Hogy integetnek egymásnak, mosolyognak egymásra, hogy suttognak fontos hozzáértőleg a gorduisi csomónál is bonyolódottabb jövő zenebeli helyeknél. Titkos jeleik van ezeknek a zenetudósoknak mint a szabad kőmiveseknek, kik a vakoló kalánnal és kalapácscsal ellátott titkos jelvényt ruhájuk alá dugják. Azt hiszem, hogy e kabalistikus jelekkel az ellenpontozás legbajosabb talányait magyarázgatják. Itt mindenik mélyen és bölcsen érti a hangszerzés titkait, vagy úgy teszi magát, mintha értené. Az egyik komolyan és mereven, tátott szájjal bámészkodik; a második behunyt szemmel élvezi a zene gyönyöreit és ha egy nagyszerű átszellemültség viszfénye nem ragyogna le arcáról vagy valamelyik szomszédját oldalba nem döfné, azt hinném, hogy — alszik , egy harmadik szemeit forgatja mint a gagyi béka, — a felső padolaton lödörögtetve folytonosan szemeit, — némelykor boszankodólag rázva roszul motivált — kopasz fejét, — fel-fel szökve egy hamisnak vélt hang hallatára, vagy fönszóval is följajdulva; a negyedik ott elöl a hangversenyzők vállán keresztül a hangjegylapokra mereszti szemeit, meggyőzni akarván ezáltal mindenkit, hogy ő is tud olvasni; az ötödik szakadatlanul a kezével hadonáz, mintha ő is hegedülne; egy hatodik meg minden percben fölugrik, mintha a zongorabillentyűzés fölött való ellenőrzéssel lenne megbízva. Ezen elragadott műérték egyik ,magánkívül való faja :az ütengező. Ha egy ilyen szeretetreméltó szomszéd mellé estél, akár akarod, akár nem, észrevétel veled, hogy a 3/4 °/s szóval minden tadtust ő is lever, hol oldalbordákat, hol tyúkszemedet ostromolván könyökével és lábával. Ennél még veszedelmesebb a dúdoló és fütyürésző müdlihönc, aki azt hiszi, hogy a haza ellen vétkezik, ha a „Hunyadi nyitányban a „Meghalt a cselszövő“t medvebocs mormogással, vagy pedig a „La donna e mobile“t egy hamiskodó, kárörvendő pillantással vagy pedig a dudolás helyét pótolni hivatott fejbólintással valamely szép hölgyre nem kiséri. Ártalmatlanabbak a hangjegybetűzök, akik a partitúrákat magukkal hozzák ; ezek egyre biccegtetik zenetudós fejeiket mint a pagodlik, — zajosan lapozgatnak, — örömittasan fölkiáltanak: göttlich, köstlich, unübertrefflich ! még pedig akkor, mikor mindenki hallgat, — meglökik a mellettök illőket, ha ezek csöndesen figyelnek; — elvégre akkor tapsolnak a legdühösebben, amikor ezen tetsznyilvánítás egy léleknek se jut eszébe. Hát még a tudományos beszédek egy egy befejezett zenedarab után ! Az urak és hölgyek úgy ismerik az előadott művek számait, mint a Gerichtsrathok a Civilprocessordnung paragraphusait. — Ismeri ön Beethoven 75. számú hang versenyét ? Cis-ben van; hát a benne előforduló superb staccatot: „La, la, la, tratratra, tralala, la, la, la? — És mily magnifique benne a gordonka: „zuzuzu, zui, zui!“ — Oh de a hegedű: „pi, pi, pipipi!“ Hanem a hangversenylátogatók legidétlenebb teremtései mégis a köszöntés fanatikusai. Itt van valamelyik közreműködőnek az anyja, neje, vagy rokona; ezek örökké emelkednek és bólintgatnak fejeikkel, mintegy előre fölhíva mindenkit, hogy a művész fiút, férjet vagy atyafit tapsolja meg; — ott látunk megint műpártolókat, maecenásokat, akik a maguk házánál is műkedvelői zeneelőadásokat rendeznek és most a föllépő művészekhez való „intim“ viszonyukat egy kordiálisnak tetszeni akaró kézmozgatással mutatják ki. De még hányan vannak, akik zeneértelmekkel „Kohl“oznak! Azután az a rendszerezett tapsoló légió ! Ha nem tudnám, hogy a szemben lévő fogadóban oly bort árulnak, amelynél még a leghatalmasabb nápolyi vallatógép is elviselhetőbb, rég elszöktem volna, annyira dolgozik egy melletten álló egyén egy borzasztó roszul executivozott darab után. Pedig ha kérdeznék, hogy miért ? Bizonyosan azt felelné: — Hogy hát — azért! 1) Múltkor az országgyűlésen mellettem ült egy Reixráth. Valahányszor nagyot tapsoltak, mindig hozzám fordult s mosolygó megadással kérdezte: wasz sagt man wieder gegen uns ? ” Egy követ közelebbről így kezdte beszédét : „Mikor őseink Ázsiából kivándorolni kezdettek...“ Jaj hogy kezdtünk aztán erre mi is kivándorolni. 3) Uj engedmények érkeztek, már t. i. a katona schilbakok számára, minek következtében fegyverüket ezután a körülményekhez képest és saját belátásuk szerint használhatják. Ezóta, mikor reggel kimegyek, azt is megnézem a tükörben, hogy jól áll-e az orrom, mert hát ha valakinek nem tetszik. 4) Krobot Antal 6000 fttal megszökött cs. k. hivatalnokot egy megyei hajdú elfogta. Vájjon nem lesz-e baja ezért, már t. i. a megyei hajdúnak, miután uj rendeletnél fogva a cs. k. hivatalnokok a katonai hatóság alá esnek s igy az alkotmányos hajdúnak semmi köze se volt hozzá. 5) Ha valaki olyan humoreszket akar olvasni, a milyen nincsen a legjobb szatirikus lapban sem, olvasson el egy-egy Reichsparlamenti beszédet, amint a szónok urak, régi jogok és törvények hiányában a legközelebbi statútumok és diplomák paragrafusainak cikkeire hivatkoznak. Ennél a világon semmi mulatságosabb nem lehet. 6) A magyar akadémia nyelvészeti osztálya bizottmányt küld Esztergomba, hogy bővebb ismereteket szerezzenek az eltulajdonító módokról. 7) A nagy népszerűség is zavarba hozhatja az embert; azt mondják, hogy egyik ünnepelt szónokunk akármiféle kereskedésbe megy, sehol se akarják tőle a pénzt elvenni. Milyen ellentétben áll ez azzal, hogy az adóbiztosoknak vidéken még pénzért sem adnak semmit. 8) Sokan a magyar minisztériummal annyira hitegetik magukat, hogy már miniszteriális kombinációkat is csinálnak. A józsefvárosiak már megegyeztek abban, hogy Szilágyi Virgil is az lesz, csak még abban térnek el, hogy finánc vagy belügyminiszter legyen-e ? 9) A „Hírnök“ most legújabban katolikus és kálvinista pereket közöl. Ebből egyébiránt nem az következik, hogy a Hírnök nem barátja az egyetértésnek, sőt úgy látszik, hogy bizonyos célokban, bizonyos urakkal nagyon is egyetért. 10) Temes megyében az a komikus eset történt, hogy a bizottmány minden áron meg akart tenni valakit valaminek s úgy kiabálták a nevét, hogy nem is figyeltek a kandidációra; mikor aztán a végzést ki kellett volna mondani, akkor sült ki, hogy voltaképen — bábának tették meg. 11) Bécsi lapok elviselhetlennek mondják az országgyűlés reekriminációit. Ezek az emberek 12 napi elmesélésben sem akarják kiállni azt, amit 12 évi tényekben kiálltunk. 12) Azt mondják, hogy a volt hivatalnokok disponibilitása még egy évre kiterjesztetik; tehát még másfél évig fizeti őket a státus, ha t. i. addig az nem disponál, a kiről meg van irva, hogy: homo proponit, Deus disponit. 13.) Bécsben megint kezdenek magyar „párttöredék“ekről beszélni, így tettek 1849-ben is, akkor is fölforgató „párttöredék“ekről beszéltek s csak aztán ismerték el a nemzetegységet, midőn jogától valamennyit meg kellett fosztani. 14) A Gellérthegyi „felső ház“ legközelebb olyan ágyukkal gazdagodott, melyek elvisznek egész a Rákosig. így van ez megírva egy német lapban, hogy mi is ismerjük az ő „argumentumaik“ horderejét. 15) A magyar biztositótársulat ez idei osztaléka épen negyvennyolcra ütött ki. A Hírnök oda lesz örömében, ha megtudja, hogy ebből aztán minden részvényes egy forintot jótékony célra adott s a negyvennyolcból lett negyvenhét! 16) A lapok sokat írtak közelebb bizonyos erdélyi bankócsinálásról; most egy levelező azt írja, hogy ez az egész bankócsinálás alap nélküli. Vájjon cáfolata-e ez az illető hírnek, miután a mai világban bankókat alap nélkül is adnak ki. 17) Múlt vasárnap rettenetes csoda történt a nemzeti színházban ; a zenekar fölvonások közt egy új darabot játszott. Már ezután minden megtörténhetik, még az is, hogy a bécsi lapok elismerik, hogy nekünk is van valami kis közünk ehez a Magyarországhoz. 18) Egy lap kíváncsian kérdezi, hogy azokból, amik Magyarországon régen fönnálltak, meg fognak,e Bécsből valamit erősíteni? Meg hát... ott van Komárom, Arad, Temesvár, ezek is régen fönnállnak s ugyancsak 86 Kipfelhauserből. (Pótlásul.) A Zeitungokat sem olvashatom már én. Mert elrontják mindig a reggeli kávém. Már milyen boszantó újság ez is itten : „Utazni szándékszik Napoleon britte. Erősítő fürdőt veszen Biariczban. . .“ Iszonyú, hogy ebben mennyi gúny és vicc van. Nagy csúnyaság... mások gyengülnek meg tőle. S még a Donnervetter megyen fürdőre!