Bolond Miska, 1863 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1863-01-21 / 1. szám
V . első szám. Pest, Január 21. 1863. IV. évfolyam. HETI NAPTÁR. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jan. 22. Ejnye azok a semmirevaló heringek, hogy feküsznek a hordókban, ahelyett, hogy aktív politikát követnének. Péntek, jan. 23. Már most a magyar öltözék részleteiben nem vagyunk olyan kényesek; azt is lehet látni, hogy a magyar csizmákon kalucsnit viselnek. Szombat, jan. 24. Ildomos nézetek : ha kidobnak az ajtón, menj be az ablakon, s ha onnan is kidobnak, mondd rá , hogy jaj de jól kezdj a kulcslyukhoz közeledni; így kivánja ezt az emberi méltóság. Megjelen minden vasárnap Előfizetési dij negyedévre 1 ft. 50 kr. félévre 3 ft. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadóhivatalába (Barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Szokoly Viktorhoz (Kalap-utca 17. sz.) küldendők. Hétfő, jan. 19. Az olyan subventionált lapokról, mint például a „France“, én mindig azt gondolom, hogy dolgozó társai havonként 30 ezüst pénzt kapnak. Kedd, jan. 20. Már én csak a szobámban ülök, mert aki ilyenkor mozog, mikor olvad és nagy sár van, hát okvetlenül bepiszkolja magát. Szerda, jan. 21. Szultán ő Felségének csakugyan elment a — haja ; az angolok látják el öt — parókával. Xij előfizetés a „BOLOND MISKA“ 18113-di/C évi folyamétra. Egész évre, vagyis: jan. dec. végéig 6 ft. Félévre, vagyis: jan. jan. végéig . 3 ft. Évnegyedre, vagyis: jan. marc. vég. 1 ft 50 br. Gyűjtők 10 előfizető után egy tiszteletpéldányban részesülnek. Heti okoskodások. Bolond Miskától. Pest, jan. 18. Accessorium sequitur principale... azaz: magyarul mondva: minekutána az eleven Bolond Miska, a principális már kijött, hát most kijön a papiros Bolond Miska is. Itt vagyunk igenis, „megfogyva bár, de törve nem“, mert mi tagadás benne, hát megfogytunk egy keveset; hajdani nyolc ezred katonaságunk mindenféle dezertirozás, s a vezér elfogatása miatti félelemben kissé feloszlott, s előfizetési fölhívásunk trombitája sem bírta valamennyit visszacsalni... no hanem azért egynéhány ezredünk csak van még, az igazi törzs, a hű gárda, mely „meghal, de meg nem adja magát.“ Egyébiránt három hónap alatt el is lehet ám felejteni a .. . prenumerációt. Változó úrnak elég egy nap, hogy régi elvét elfelejtse .... Hiufiné asszony a fürdőn hat hét alatt férjét, gyermekét felejti el . . . Pillangó urfinak elég egy fél óra, hogy ne tudja már azt, a mit a bájos Libay kisasszonynak mennyre földre esküdött . . . Kuszi úr pedig csak épen addig emlékezik barátjára, míg vele jótállást irat alá, aztán egy perc . . . Kuszi úr kimegy, s inkább gondolkozik az amerikai háború felől , mint arról a jó barátról, ki aztán a jótállást természetesen meg fogja fizetni . . . Három hónap ! . . . én bámulom, hogy ennyien is vagyunk .... három hónap alatt a görög királyt is elfelejtik, hát egy „bohócot!“ . E bevezetés után új évre kellene „gratulálni“, most már ugyan későn van, hanem ez nem tesz semmit; egyszer engem ezgy január 20-án is meggratulált valami könyvárusi szolga, akinek egy forintból 70 krajcárt kellett volna számomra visszaadni . . . egy darabig csak keresgélt a zsebében, hanem miután nem látszott elég apró pénzzel bírni, mosolygó inventióval hozzám fordult, s azt mondta: „ wintsch ihnen a glickliches neues Jahr“, t. i. január 20-kán .. . ezzel aztán quittek voltunk. De ezekből az új évi gratulációkból nem lehet kifogyni . . . engem meggratuláltak még a bakterek, s a szeméthordók is. — • Csak tudnám minő apropóból ?! — a baktereknek valaha ifjan csak ismerős lehettem, de most esti kilenc órakor mindennap érttem jön Kipfelhauser, s megváltozhatlanul haza visz . . . én vagyok ez idő szerint Pestnek legmértékletesebb embere; mit akarnak hát velem a bakterek ? . . . aztán őka sötétségben élnek, én pedig azt ki nem állhatom... ők megnézik a boltajtókat, hogy jól be vannak-e zárva, én meg a zárak iránt valami ösztönszerű idegenkedést érzek ... a bakter lassan jár, mint a rák, én gyorsan szeretek előre menni, bár az ily gyors séta következtében lábamat már sokszor megütöttem .. . mit akartok hátni velem én kedves baktereim ?. . . csak a pénzem kell ugye ? ... no itt van egy forint, szívesen adok ennyit ellenségeimnek, mikor jó barátaim száz ennyitől szoktak megfosztani.• Már a szeméthordók gratulációja más ... ők ellenségei a szemétnek, s a mindenféle bogárnak, mely az ilyen szemétben megterem, őket a kollegialitás vonzza hozzám . . . nektek kedves barátaim itt van két forint...csak üldözzük a piszkot ezután is,mert sok van...Ha nem igaz, nekem is gratulálni kellene, de ebben én igen tartózkodó vagyok, mert például ha állandó jó egészséget kívánnék olvasóimnak, hát okvetlenül megharagudnának rám az orvos prenumeránsok; ha áldást, békességet kívánnék, a lányos apák azt mondanák, hogy ime én a házasodás ellen izgatok . . . sok nehézséggel jár most a jókivánat is. . . tehát kinek gratuláljak? — még a lapirodalomnak sem kívánhatok semmit, mert a mi jókivánatom tárgyát képezhetné : a szabadsajtó, Zilahy Károly szerint már megvan; így írja ezt egyik legközelebbi „Magyar Sajtóban.“ (Zilahy különben ez ügyre nézve épen azon véleményben van, amiben mi, hanem ő, miként egy pikáns maestro (például Mayerbeer) a disharmoniából akarja kihozni a harmóniát, ingerlő állításokat mond, hogy megtámadtatván, védhesse, s játékszerül használja föl az igazságot, melyből gúnyt űz, hogy azon az utón ne láttassák járni, melyet annyi közönséges ember tapos. . . . mindenesetre furcsa élvezete a bugyborékoló tehetségnek , hanem én mióta az észnek ilyen kéjelgéseit látom, kezdem szeretni — amitől eddig undorodtam — az ignoranciát.) De menjünk tovább. — Gyakran megtörténik nálunk az , miszerint valami újságíró kimond egy egy kenetes eszmét, ítéletet, anélkül, hogy arról tulajdonképen gondolkoznék ; a többi aztán meglátja ama kirepített valamit, s utána megy, mint a daru . . . . ilyen eszme a többi közt az is, mely a farsangi bálozókat mind egyforma szattyáncsizmába, meg kartonruhába akarná öltöztetni . . . persze csupa nemzeti takarékosságból . . . meg nem gondoljuk, hogy a helyes fényűzésnek is meg van a maga jó oldala, mert jótékonyan hat az ízlésre, s gyarapítja az ipart; — nem is ebben van a baj, hanem abban, hogy Koldusfiné maga is úgy akar megjelenni a bálban, mint gróf Dufsiné, s hogy Karzatiné asszonyság inkább színházba se megy, ha csak páholyban nem mutathatja a kövérségét; ez az, amit nevetségessé tenni, üldözni kell, hanem hogy szatyáncsizmába bujtassuk azt, aki maga megerőtetése nélkül veheti meg a fénymázost s kartonruhát vonjunk arra, a kinek a selyem is olcsóbb, mint szomszédnőjének a cérnaszövet : ez a vagyon, kényelem és ízlésen elkövetett erőszak, amit vissza kell utasítani! A manóba is ! hisz ekkor maholnap csupa nemzetgazdászatból krajcadóreszeket szivat velünk a tehetetlen cinizmus, s engem Mihalek véghetetlen étlapja helyett valami sörház „krénvirstli“-jére szorítanak . . . igaz, hogy ez is elég az élet fenntartására, hanem köszönöm én az ilyen filozófiát! Tulajdonkép a fölösleg képezi az élet gyönyörét, s ha csak azzal bírsz, ami nélkül el nem lehetsz, nem vagy több a patkánynál — mondja Lear. Beszéljünk valamit a lapokról is. — Ki olvasta meg az ég csillagait ?... ki számlálta meg a tenger cseppjeit, a mezők fűszálait ? . . . ki tudja azt, hogy most hány magyar lap van ? A „V. Újság“ azt mondja hogy 75, a „Hon“ pedig azon véleményben van, hogy: 118 ! . . . Nemes divatlapszerkesztők, ti, kik rébuszcsinálással s társasági játékok föladásával szoktatok foglalkozni, ajánlok nektek én is egy eféle mulatságot . . . azt kell t. i. föladni, hogy midőn valami nagy társaság jön össze a mindenesetre vendégszerető magyar házban, hát álljon elé a házi kisasszony, s mondja rövideden azt: nevezzenek meg önök hamarjában egy írót, aki most nem a szerkesztő ; ezt senki sem fogja kitalálni, ez ép oly megfejthetlen talány lesz, mint az, hogy a „Vezér“ szerkesztője Pesten a legkisebb ember, s mégis ő hordja a legnagyobb krispint. — Ha a szerkesztési kolera a mostanihoz hasonló arányban fog növekedni, akkor a szerkesztés a magyar emberre nézve