Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)

1865-01-01 / 1. szám

1-ső szám. Pest, jan. 1-én 1864 VI. évfolyam, benne. HETI NAPTÁR. Hétfő jan. 2. Közeleg az eső, de félek, hogy nem lesz köszönet Kedd, jan. 3 Egyszer valamire tizenhárom év kellett, hogy meg­győződjenek róla, hogy nem jó , más valamire is kell lega­lább hat. Szerda, jan. 4. Ha látom, hogy egy tálba előre sáfrányt tesznek , bizony elgondolhatom , hogy ott nem készül töltött ká­poszta. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jan. 5. Sokan azt a régi mondást video meliora probo­­que, deteriora sequor — naponként tetteikben fordítják magyarra. Péntek jan. 6. Adjátok ide jó szivel a szép lisztet, mi meg majd gyűrünk belőle fekete kenyeret. Szombat, jan. 7. Én nem tudom , mi lehet jobb, ha az embert pofon ütik, vagy pedig csak a képen. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó-hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. — A kéziratok Szokoly Victorhoz (Dohány-utca 1. sz. I. emelet) küldendők. " Heti krónika (a jövő kor számára.) És midőn földerült az uj év, vala ezen időben szabad rablás, mi­dőn ismeretlen felebarátok benyulának a zsebekbe mindenféle titulu­sok alatt és kivevék abból az ember utolsó krajcárját, a kéménysöprő­­től kezdve le egész a bakterig; nevezék pedig ezen eljárást új évi gra­tulációnak, és vala ez igen nagy üldöztetése az ez időbéli keresztyének­nek, kiváltképen pedig azoknak, a­kik valának újságírók és járt vala hozzájuk 30—40 úgynevezett cserelap s ugyanannyi könyörültlen új­ságkihordó. És megjőve ezen időben szokás szerint a fársáng is, és megszó­laljanak a hárfák és citerák, de a szivekben hiányzók a vigasság és a zsebekben a pénz; örült még­is mindenki a fársángnak, mert ez meg­­ölé a hangversenyidőszakot, a mely már tartott vala hat hétig és igen nagy károkat okozott az emberi fülekben s fölemészté ama türelmet, melyre más fontosabb dolgokban igen nagy szükségünk vala. Megnyiladozott ez időben a nemzeti szinház konzervatóriuma is és lőnek ennek direktoraivá Festetics Leo jeles műltész és Gyulai Pál, a kedvezően ismert zeneszerző, és tódult oda a mindkét nembeli ifjúság,­­ hogy hallgatnák a bölcs Leo ékesszólását és gyönyörködnének az ének­­­­lésben, a­melyben a fölnevezett Pál igen kitűnő vola. A vén krónikás, KÉP-EGYVELEG. így ment föl Bécsbe Kipfelhauser úr a reichs­­ratti szónoklatokat hallgatni. . * • •“Európa kisasszony most nem a bika hátán úszik, * mint a Mithologiában, hanem ezen az úron is. Oroszlánbörg melyet sokan, belátva tévedésü­ket, hogy ez bizony nem rájuk való, nyakrafőre siettek letenni, lerohant haza Kipfelhauser úr, miután néhány szónoklatot meghallgatott.

Next