Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

Bolond Miskaságok. Még a schmerlingi subventióból­­tengődött a múlt év végéig Erdélyben a „Heti lap,“ melyet egy bécsi német újság egyszer sajtóhibából „Heti baj“-nak szedetett. Most új esztendővel ez a „Heti baj“ is megszűnt létezni. Lefordí­tott pajz­zsal állnak sírja előtt a centralisták, mert ez a nyíltan bevallott újságíró Schmer­­ling-zsoldosoknak utolsó sarja volt. Jó humorisztikus félreértés történt Varsó­ban ; a hatóságok az elhunyt muszka trónörö­kös halálának évfordulóját ülték, a policájok pedig látván, hogy nagy sürgés és forgolódás van, azt hitték, hogy valami örömalkalom for­dult elő; rögtön megparancsolták tehát az el­múlt időkből nálunk is ismeretes „ önkénytes“ kivilágítást s nem sokára a trónörökös halála alkalmából egész Varsó örömfényben úszott. A világ legjobb zenekarának tagjai (pél­dául a bécsi udvari opera, vagy a londoni con­vent-garden zenészei) midőn valami hangver­senyben testületileg muzsikálnak, fejenként ö­t-ö­t forintot szoktak kérni és kapni. Annál nagyobb dicsérettel említhetjük meg tehát a nemzeti színház zenekarának tagjait, kik az írói segélyegylet legközelebbi hangversenye alkal­mával, tekintettel a jótékony célra, fejenként tizenkét forintért játszottak, még a kis do­bos is. Nincs szebb a világon, mint a szerénység s a jótékony érzelem. Bécsben legközelebb egy ember attól halt meg, hogy egy hullából valami élettelen nedv a testébe szivárgott. Lássa Kuranda úr, ezért nem akarnak bizonyos egésséges nemzettestek egynémely élettelen múmiákkal összedörgö­­lőzni. Arról nekünk volt tapasztalásunk, hogy a bakterek az embert szilveszter estéjén meggra­tulálják; most egy lapban azt olvassuk, hogy haladás történt e nemben is s immáron a városi drabantok is gratulálnak. Most már semmi se hiányzik, csak hogy még a zsandárok és finán­cok is gratuláljanak. A Suhr-cirkus már működik Pesten, de nem nagy szerencsével; a tanult szamár különösen egészen lejárta magát. Az mondják, hogy Suhr már most tanulatlan szamarak­kal tesz kísérletet, mert ezek szereplése rende­sen tartósabb szokott lenni. Ez is új évi gratuláció! — Boldog új évet. — Hát kicsoda maga ? mért gratulál nekem­?— Kérem, én három esztendő előtt ugyan­abban a házban laktam, a­hol akkor a tensor lakott.“ — Ez is elég indok arra, hogy egy forintot vegye­nek meg rajtunk. A szobaleányok s más­­féle virgonc ala­kok páratlan személyesítőjét, Némethynét, 22 évi tagsága után, a nyugdíjaztathatás küszöbén elküldték a nemzeti színháztól, hogy helyére valami hasznavehetlen süldőt szerződtessenek, így kezdte meg az igazgatóság a színháznál ezt a boldog új esztendőt. A „Presszó“ Magy­arországot négy minisz­tériummal akarná megajándékoztatni; ezek közt az egyik „polkcáj-minisztérium“ lenne. Köszön­jük utolsan ezt a nagy barátságot. Néhány igen buzgó nő — állítólag — fák­lyás menetet akar majd rendezni, maguk is részt vévén benne. Természetes, hogy az ilyen alka­lomhoz illően dísz magyar ruhában jelennek meg s igy kardos menyecskék lesznek. Nem szeretném egyiket se feleségnek. Károlyi Ed­us gróf követ akar lenni Aba­­ujból. A beiratásoknál a szomszédkerületből vagy 250 darab nemes jelentkezik. A köz­ponti bizottmány nem fogadja el őket, mert az illető kerületben nincs birtokuk. E közben új összeírás történik. S ime a fölebb említett 150 nemesnek már van birtoka, mindegyiknek enyi és enyi hold, a rövid idő dacára illendően telekkönyvezve. íme mit tesz a polgári biro­­dalom : 150 nemes ember, egy szomszéd ke­rületben fejenként jószágot szerez, csakhogy Edus grófra szavazhasson. Egyik vidéki lapunk megdicséri bizonyos derék városunk kaszinóját, hogy­ mennyi ma­gyar lapot járat az, például a Sürgönyt, Lloydot, Pressét, Kikerikit, Ost. Deutsche Postot s a többit. Garantirozatlan híreink. Január elsején a földunasoron több, ön­gyil­kost húztak ki a Duna hullámaiból. Állítólag az új évi gratulációk elöl menekültek oda. Piukovits, bácsmegyei adminisztrátor meg­ütközvén azon, hogy Majláth és Sennyey kormá­­nya alatt nem lehet valakit minden indok nél­kül elfogatni, Varsóba utazik s a muszka kor­mánynak ajánlja föl szolgálatát. A trichin-betegség Magyarországon is el­kezd mutatkozni, de nem a disznókban, hanem némely­ kortesvezérekben. A „Neue Presse“ pesti levelezője meglátja a váci utcában Mocsonyi úr cy­linder­­­ét s egy vezércikkben megüdvözli ezt, mint a jobb meggyőződések távolról mutatkozó árbocát. Illető helyen elhatározzák, hogy minek­utána Szebasztopol várát legújabban két év alatt erősítették meg, tehát a magyar gőzha­­józási társulat alapszabályainak megerősí­tésére legalább három év szükségeltetik. A keletkező tűzoltó egylet több fiatal poé­tát nyer meg, a­kik tűzvész esetén bizonyára jó szolgálatot fognak tenni a verseikkel. Nemzeti színházunknál a ballet, megfiata­­litási szempontból újra szerveztetik, kijelentet­vén, hogy jövőre 60 éven fölüli honleányok nem alkalmaztatnak s a szerződtetendőknek legfölebb 40 és 50 év között kell lenni. X. püspök a karácsonyi ünnepek alkalmá­ból a lipótvárosi templom tovább építésére megint aláir­­ írt. 50 krt. Szigligeti Ede jeles írónk, gyakorlati ta­pasztalások nyomán egy munkát ir a „mono­pólium hasznosságáról.“ A boldogult Reichsgesetzblat­­tokról. (Humorisztikus statisztikai közlemények a­­ Garaboncástól) Bach uram pedig hivé magát mindenható­nak s azért utca­­fogta magát s hét nap alatt az osztrák birodalom számára újból megteremté a világot. Kezdetben teremté Bach a höheren Diaten classék mennyét és aztán megkóstoltatá a földet. A föld pedig vala világosság nélküli, s azért mondá Bach: ,„Legyen világosság!“ és megteremté a censurát. Azután elválasztá a vizeket a földtől és a­­ Temest a Vojvodinához csatolá. Megteremté negyed nap a bárókat és be­léjük teremté a csúszómászó állatokat. Ötödnap teremté a csillagokat a beamte­­rei galléraira. S hatodnap teremté a polgári s büntető törvénykönyveket s közigazgatási és adózási rendeleteket. Hetednap pedig megteremté az államnyom­dát. Ezzel meg volt teremtve az uj világ. De mivel a nem lábra szabott s hirtelen varrt csizmán is mindig van valami igazítani való, nagyon természetes, mikép Bach teremté­sén is mindig akadt egy és más foltozni való. Annak okáért beállított­ak államnyomdába háromszáz embert, a­kik ott a Reichsgesetzblat­­tokat, póttörvényeket, nyiltparancsokat, rende­leteket, financszabályokat s más efféléket szedték. Már­pedig tudva levő dolog, hogy két szedő a melléje rendelt gyerekekkel naponként kényelmesen kiszed egy-egy nyomtatott ívet; ilyenformán az államnyomdában naponként legalább 150 nyomott ívnyi mindenféle rende­­­letet szedtek ki. Az osztrák birodalom alattvalóinak boldo­­gítására tehát évenként egyre másra öt­ezer regény-kötetnyi mindenféle Reichsgesetzblatt, póttörvény, nyílt parancs, rendelet, financsza­­bály s több afféle készült! Ily termékenység mellett aztán csakugyan nem panaszkodhatni, hogy Ausztriában nem vi­­rágoztaták föl az irodalmat! Adoma politikai vezércikk helyett. Nagyszerű elfogadás és bemutatás volt va­lahol, hol­­ azt nem tudom. — excellentiája a legközelebb álló urat mutatta be: — Kiszky Vendel, tartományi pénzügyi főigazgató, — mondá. Azután a másodikat mutatta be :­­ — Pisztky János, kerületi pénzügyi főigaz­gató. Erre a harmadikat: — Ribszky Vencel, országos pénzügyi biztos. Ezután: -- Labszky Ferenc, pénzügyminiszteri ta­nácsos. Az ötödiket igy mutatta be: — Lebszky András, kerületi pénzügyi fő­biztos. A hatodikat: — Libszky Jaroszláv, országos főpénztári főpénztárnok. — Elég, elég, — jegyzé meg erre az, a kinél a bemutatások történtek s igy folytatá : Hogy pénzügyeinket sokan keze­lik, azt látom, de hát hol a pénz? Ki mikor legboldogabb ? A szerkesztők prenumeráció idején. A kocsmárosok akkor, mikor követ­választás van. Pinkovits, bácskai adminisztrátor, mi­kor valakit elfogathat. A nemzeti színház igazgatója, ha egy héten kilenc fordítást adathat elő. A pesti magisztrátus, ha deputá­­ciókba mehet és nem dolgozik. A török birodalom, ha kölcsönt­­ kap. Az angol, ha kifelé szabadságot prédi­kál, Jamaikában pedig akasztat. A francia, mikor annektál. A magyar, ha hazája boldog. A német, ha olcsó a vaj, meg a hóna­pos retek.

Next