Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-07 / 1. szám

Bolond Miskaságok. Még a schmerlingi subventióbóltengődött a múlt év végéig Erdélyben a „Heti lap,“ melyet egy bécsi német újság egyszer sajtóhibából „Heti baj“-nak szedetett. Most új esztendővel ez a „Heti baj“ is megszűnt létezni. Lefordított pajzzsal állnak sírja előtt a centralisták, mert ez a nyíltan bevallott újságíró Schmerling-zsoldosoknak utolsó sarja volt. Jó humorisztikus félreértés történt Varsóban ; a hatóságok az elhunyt muszka trónörökös halálának évfordulóját ülték, a policájok pedig látván, hogy nagy sürgés és forgolódás van, azt hitték, hogy valami örömalkalom fordult elő; rögtön megparancsolták tehát az elmúlt időkből nálunk is ismeretes „ önkénytes“ kivilágítást s nem sokára a trónörökös halála alkalmából egész Varsó örömfényben úszott. A világ legjobb zenekarának tagjai (például a bécsi udvari opera, vagy a londoni convent-garden zenészei) midőn valami hangversenyben testületileg muzsikálnak, fejenként öt-öt forintot szoktak kérni és kapni. Annál nagyobb dicsérettel említhetjük meg tehát a nemzeti színház zenekarának tagjait, kik az írói segélyegylet legközelebbi hangversenye alkalmával, tekintettel a jótékony célra, fejenként tizenkét forintért játszottak, még a kis dobos is. Nincs szebb a világon, mint a szerénység s a jótékony érzelem. Bécsben legközelebb egy ember attól halt meg, hogy egy hullából valami élettelen nedv a testébe szivárgott. Lássa Kuranda úr, ezért nem akarnak bizonyos egésséges nemzettestek egynémely élettelen múmiákkal összedörgölőzni. Arról nekünk volt tapasztalásunk, hogy a bakterek az embert szilveszter estéjén meggratulálják; most egy lapban azt olvassuk, hogy haladás történt e nemben is s immáron a városi drabantok is gratulálnak. Most már semmi se hiányzik, csak hogy még a zsandárok és fináncok is gratuláljanak. A Suhr-cirkus már működik Pesten, de nem nagy szerencsével; a tanult szamár különösen egészen lejárta magát. Az mondják, hogy Suhr már most tanulatlan szamarakkal tesz kísérletet, mert ezek szereplése rendesen tartósabb szokott lenni. Ez is új évi gratuláció! — Boldog új évet. — Hát kicsoda maga ? mért gratulál nekem?— Kérem, én három esztendő előtt ugyanabban a házban laktam, ahol akkor a tensor lakott.“ — Ez is elég indok arra, hogy egy forintot vegyenek meg rajtunk. A szobaleányok s másféle virgonc alakok páratlan személyesítőjét, Némethynét, 22 évi tagsága után, a nyugdíjaztathatás küszöbén elküldték a nemzeti színháztól, hogy helyére valami hasznavehetlen süldőt szerződtessenek, így kezdte meg az igazgatóság a színháznál ezt a boldog új esztendőt. A „Presszó“ Magyarországot négy minisztériummal akarná megajándékoztatni; ezek közt az egyik „polkcáj-minisztérium“ lenne. Köszönjük utolsan ezt a nagy barátságot. Néhány igen buzgó nő — állítólag — fáklyás menetet akar majd rendezni, maguk is részt vévén benne. Természetes, hogy az ilyen alkalomhoz illően dísz magyar ruhában jelennek meg s igy kardos menyecskék lesznek. Nem szeretném egyiket se feleségnek. Károlyi Edus gróf követ akar lenni Abaujból. A beiratásoknál a szomszédkerületből vagy 250 darab nemes jelentkezik. A központi bizottmány nem fogadja el őket, mert az illető kerületben nincs birtokuk. E közben új összeírás történik. S ime a fölebb említett 150 nemesnek már van birtoka, mindegyiknek enyi és enyi hold, a rövid idő dacára illendően telekkönyvezve. íme mit tesz a polgári birodalom : 150 nemes ember, egy szomszéd kerületben fejenként jószágot szerez, csakhogy Edus grófra szavazhasson. Egyik vidéki lapunk megdicséri bizonyos derék városunk kaszinóját, hogy mennyi magyar lapot járat az, például a Sürgönyt, Lloydot, Pressét, Kikerikit, Ost. Deutsche Postot s a többit. Garantirozatlan híreink. Január elsején a földunasoron több, öngyilkost húztak ki a Duna hullámaiból. Állítólag az új évi gratulációk elöl menekültek oda. Piukovits, bácsmegyei adminisztrátor megütközvén azon, hogy Majláth és Sennyey kormánya alatt nem lehet valakit minden indok nélkül elfogatni, Varsóba utazik s a muszka kormánynak ajánlja föl szolgálatát. A trichin-betegség Magyarországon is elkezd mutatkozni, de nem a disznókban, hanem némely kortesvezérekben. A „Neue Presse“ pesti levelezője meglátja a váci utcában Mocsonyi úr cylinderét s egy vezércikkben megüdvözli ezt, mint a jobb meggyőződések távolról mutatkozó árbocát. Illető helyen elhatározzák, hogy minekutána Szebasztopol várát legújabban két év alatt erősítették meg, tehát a magyar gőzhajózási társulat alapszabályainak megerősítésére legalább három év szükségeltetik. A keletkező tűzoltó egylet több fiatal poétát nyer meg, akik tűzvész esetén bizonyára jó szolgálatot fognak tenni a verseikkel. Nemzeti színházunknál a ballet, megfiatalitási szempontból újra szerveztetik, kijelentetvén, hogy jövőre 60 éven fölüli honleányok nem alkalmaztatnak s a szerződtetendőknek legfölebb 40 és 50 év között kell lenni. X. püspök a karácsonyi ünnepek alkalmából a lipótvárosi templom tovább építésére megint aláir írt. 50 krt. Szigligeti Ede jeles írónk, gyakorlati tapasztalások nyomán egy munkát ir a „monopólium hasznosságáról.“ A boldogult Reichsgesetzblattokról. (Humorisztikus statisztikai közlemények a Garaboncástól) Bach uram pedig hivé magát mindenhatónak s azért utcafogta magát s hét nap alatt az osztrák birodalom számára újból megteremté a világot. Kezdetben teremté Bach a höheren Diaten classék mennyét és aztán megkóstoltatá a földet. A föld pedig vala világosság nélküli, s azért mondá Bach: ,„Legyen világosság!“ és megteremté a censurát. Azután elválasztá a vizeket a földtől és a Temest a Vojvodinához csatolá. Megteremté negyed nap a bárókat és beléjük teremté a csúszómászó állatokat. Ötödnap teremté a csillagokat a beamterei galléraira. S hatodnap teremté a polgári s büntető törvénykönyveket s közigazgatási és adózási rendeleteket. Hetednap pedig megteremté az államnyomdát. Ezzel meg volt teremtve az uj világ. De mivel a nem lábra szabott s hirtelen varrt csizmán is mindig van valami igazítani való, nagyon természetes, mikép Bach teremtésén is mindig akadt egy és más foltozni való. Annak okáért beállítottak államnyomdába háromszáz embert, akik ott a Reichsgesetzblattokat, póttörvényeket, nyiltparancsokat, rendeleteket, financszabályokat s más efféléket szedték. Márpedig tudva levő dolog, hogy két szedő a melléje rendelt gyerekekkel naponként kényelmesen kiszed egy-egy nyomtatott ívet; ilyenformán az államnyomdában naponként legalább 150 nyomott ívnyi mindenféle rendeletet szedtek ki. Az osztrák birodalom alattvalóinak boldogítására tehát évenként egyre másra ötezer regény-kötetnyi mindenféle Reichsgesetzblatt, póttörvény, nyílt parancs, rendelet, financszabály s több afféle készült! Ily termékenység mellett aztán csakugyan nem panaszkodhatni, hogy Ausztriában nem virágoztaták föl az irodalmat! Adoma politikai vezércikk helyett. Nagyszerű elfogadás és bemutatás volt valahol, hol azt nem tudom. — excellentiája a legközelebb álló urat mutatta be: — Kiszky Vendel, tartományi pénzügyi főigazgató, — mondá. Azután a másodikat mutatta be : — Pisztky János, kerületi pénzügyi főigazgató. Erre a harmadikat: — Ribszky Vencel, országos pénzügyi biztos. Ezután: -- Labszky Ferenc, pénzügyminiszteri tanácsos. Az ötödiket igy mutatta be: — Lebszky András, kerületi pénzügyi főbiztos. A hatodikat: — Libszky Jaroszláv, országos főpénztári főpénztárnok. — Elég, elég, — jegyzé meg erre az, a kinél a bemutatások történtek s igy folytatá : Hogy pénzügyeinket sokan kezelik, azt látom, de hát hol a pénz? Ki mikor legboldogabb ? A szerkesztők prenumeráció idején. A kocsmárosok akkor, mikor követválasztás van. Pinkovits, bácskai adminisztrátor, mikor valakit elfogathat. A nemzeti színház igazgatója, ha egy héten kilenc fordítást adathat elő. A pesti magisztrátus, ha deputációkba mehet és nem dolgozik. A török birodalom, ha kölcsönt kap. Az angol, ha kifelé szabadságot prédikál, Jamaikában pedig akasztat. A francia, mikor annektál. A magyar, ha hazája boldog. A német, ha olcsó a vaj, meg a hónapos retek.