Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-06 / 1. szám
13 ir; stemplivel piócáz ; tárgyal; replikáz ; duplikáz ; novizál; appellál; pert nyer ; pert veszt; számlát ir; exequál; és ha nem ember csupán, csak mesterember ? könnyen megél, a földön az övé nem hibázhat. Haslaki úr gyakorlati ember s nem él illusióknak; azért többre becsüli az észt a tudománynál ; az aranyat az erénynél; a teli erszényt a becsületnél; és a jól felcsigázott honoráriumot a lelkiösmeretnél; de nemcsak ödigy van a doktor, az államférfi, a journalista s. a. t. szóval minden szakember, ki a tudománynyal csupán mesterséget űz, a midőn a célt a kenyérkeresetnek egészen alá és nem mellé rendeli, — s mi most csaknem átalános baj : a meggazdagodás rút eszközévé lealacsonyítja. Bemutattuk Haslaki urat, mint mesterembert és gyakorlati ügyvédet, — miután időnkben még a szép nem is politizál, — a Giskrák, Hausnerek és Kurandák alkotmányiaskodnak — a serdülő magyar ifjú nemzedék pedig, főkép ha pénze is van, tudomány és készültség nélkül is honiatyákká qualifikálódik, be kell mutatnunk őt is — úgy mint politikust. Politizálni lehet — miként ezt sokan hiszik — előismeret és tudomány, szóval: politika nélkül is. Ez baja századunknak ; kevés a szaktudós, értelmes munkás ember, sok a féltudós és még több a fuscher politikus. A magyar ember született katona s bár ezzel egyenesen ellenkezik — egyszersmind politikus. Haslaki úr is politizál; újat ugyan nem mond soha, a régi jót is elrontja, de azért még is politizál. Politikai ismeretének phrasalogiája ugyan e három szóból áll: fusio, statusquo , epuratio ; de azért ő még is nagy politikus, mindenhez hozzászól, ha mindjárt nem is ért a dologhoz s orátori accentussal mondja el véleményét. Oskos ember ritkán hallatja véleményét; a féltudós ellenkezőleg ez által akar kitűnni. A világtörténelem , mióta a diplomatia cselszövényei, de különösen a nagy Times ellenünk fordult, bennünket érdekel; de annál inkább Haslakit az ismeretlen nagy ember történelmi politikája és megfordítva politikai történelme; mondjuk ki egy szóval, azt, a miről ő zárt és nyílt körben oly sokat beszél, s miről még talán ő excellentiája Majláth is oly sokat vagy mi inkább hihető , oly keveset gondolkozott, — de melytől többet remélt és várt — és ezen szó nem más, mint a mitől a „Hon“ annyira irtózott, a Hírnök János pedig annyira szeretett: az epuratio. Haslaki úr mint gyakorlati ember egyúttal gyakorlati politikus , fölfogta azonnal a dolog titkos értelmét, és a politikai dekoktumot, mely széküresedéshez vezet, mindenkinek meggyőződésből ajánlotta. Szívből,de tán még többet érdekből barátja volt ő az epuratiónak. Csak igy lesz jó ; igy lesz meg a várva várt kiegyezés — és ezután országos eldorádé. Pedig ananász és töklekvár — cebere és lemonádé — chokoládé, fagylalt, és aludttej — szennyes ruhaviz és forráspatak — régi vármegye alkotmányos érzelmű elemmel és purgált epurált hatóság Schmerlingféle elegy betegügyel — egy oly haotikus egyveleg, melyet csak Haslaki ur gyakorlati gyomra bírhatod el émelygés és indigestio nélkül. Mindegy, ennek meg kell lenni, mert a kancelláriai körirat kimondta és úgy kívánja ezt a haza java és a szent opportunitás. Bartál úr is ezért szenvedett marthyriumot az ország házában. A gyakorlati ember ép abban különbözik az ideálogtól, hogy meg tud alkudni a körülményekkel; mindenből hasznot merít; tőke nélkül is kamatot húz, s minden szemhunyorítására a létező hatalomnak földig meghajol. A kié a hatalom, azé a dicsőség ; sőt több : a hatalom, pénz is ; és a pénz, a pénz ? minden ; ész, becsület, érdem, jellem, tisztesség, született közegyleti elnökség még sokszor szépség is — de lehet mondani, főkép ha az ember egészséges és egyéb baja nincsen — bizonnyal mindenkor boldogság is. Ki ne akarna boldog lenni? ez minden halandónak legfőbb vágya, de melyik út vezet el bennünket az igazi boldogsághoz ? A bolond hiszi, hogy tudja, az okos tapogatja. A phantazia röpköd utánna, de ritkán vagy soha el nem éri; a gyakorlat embere keresi, és sokszor, sőt legtöbbször el is éri. Legyen világosság és meglett; legyen epurátió ! és majd meglett. Az autonóm közélet különben is képes a magyar embert boldogítni. Kolumbus Amerikát föltalálta. Victoria Haslaki úr győzött, indítványa ellen fogadva. Tehát epuráljunk. Megkezdődik a kreátió nagy műve, — igazabban mondva az epuratio szemfényvesztő művészete. Hol kezdjük ? a fejénél ? Itt nem kezdhetjük, mert az administrator urat a megye élén hivatalában a jelenlegi magyar kormány is „cum decreto“ megtartotta; — de még azért is, mert az „arbor sangvinis“ rég kiszáradt ugyan, de H. ur még a 13-ik generation túl is tiszteletben tudja tartani a nagy urak rokonságát. A chorus ament kiált. Tehát a lábánál ? Ki fog törődni az erdők szemete, akarom mondani — levelével ? Egy hatalmas kéz már a fa derekát döngeti és termő életágait akarja elmetszeni. „Mit mivelnek az urak ? közbe vág szavával egy praktikus favágó.“ Levágjuk a vén fát, hogy beoltsuk nememesebb gyümölcscsel. „Hasztalan munkát végeznek az urak; az oltovány kiszárad és csak hitvány de sűrűbb fattyait fogják önök látni a vén fa törzsökének.“ A munka megállt, az epuratióból mi sem lett; a vakon hívők elszéledtek; csupán H. ur, a gyakorlati ember állítja meg a megboldogult „Hírnökkel,akinek halálán szívből keserg, hogy csakugyan „cum successu“ megtörténik vala az epurátió, ha nagy lármát nem üt a „Hon“ és félre nem vezeti a józaneszű magyar közönséget. Garibaldi a néplázítós uszályhordozója, a magyar emigratió. Nevelési ügy. Nem rég írták a lapok, hogy a múltkor Ausztriában, minap meg Kolozsvárit bizonyos tanárok félig agyonvirgácsolták tanítványaikat. Nekem is volt egy professzorom, aki délutánonként (emésztést elősegítő kommódóul) rendesen az egész klassist megnádpálcázta s ehhez anyira hozzászokott, hogy kissé elhízott korában már terhére is vált ez a manipuláció,de nem birta elhagyni. Ily humánus nevelők számára tehát nagy örömet fog okozni azon tudósításom, hogy New Yorkban egyik lap következő hirdetést közöl: „Tanárok és tanítóknak ! Szabad kézből eladandó egy legjobb karban levő verőgép, ellátva virgácsok, skutikák és nádpácákkal; e gép használhatósága oly kitűnő, hogy egy ötven tanulót számitó iskolát 20 perc alatt végigvirgácsozhatni vele. Garabonchifink. Garaboncásságok. Az uj év megjött, azonban maradt minden a régi: provisorium, zsandár és finánc; valami uj azonban van mégis ez évben, t. i. az 1867-ki költségvetésben — uj deficit! Az államhivatalnokoknak felsőbb helyről meghagyták, hogy mindenben, leginkább pedig az irodai szerek fogyasztásában lehetőleg gazdálkodjanak. Ez igen helyes intézkedés, melytől méltánylásunkat meg nem vonhatjuk, s azt hisszük, hogy a veres ceruza fogyasztását talán végkép is lehetne száműzni, t. i. a cenzúra irodáiban. A lapok írják, hogy eddigelé már harminchárom magyar ember talált föl olyan új szerkezetű puskát, melybe a töltést hátul verik be; ez tehát haladás az anyagi téren. A szellemi haladás terén ezt már régen föltalálták, mert számos tanító még ma is hátul veri be növendékeibe a tudományokat. Távirat jelenti, hogy Dublinban karácson éjjelén 325 embert fogtak be, azonban tudnivaló, hogy ezek nem a fének összeesküvésében , hanem a karácsonesti puncsban vettek nagy részt s éjjeli danolásukkal fölzaklatták az egész várost. Egyébiránt ha az éjjeli dandlás becsipés jeles becsipetésre vezet, Pesten minden nap nagyon sok lehet a becsipett és a becsipendő. •—-----------Az a múltkori hír nem igaz, mintha az osztrák államhivatalnokoknak meghagyták volna, hogy ezentúl postai recepissét aláírni, érkező koffereket dohány miatt megkutatni, adóintő, be- és végrehajtó cédulákat kibocsátani, a szivar bepakkolásra felügyelni sat. sat, csak hivatali uniformisban szabad, mert a postai recepisse akkor is érvényes, ha magyar mellény volt írásakor az illető tiszten, — a telegramra akkor is jó, (ha jó !) ha attilás ember fogadta el, s mert a szűz dohány szagát magyar csizmás finánc is megérezheti.— E nagymérvű konceszsziókon kívül az is kilátásba van helyezve, hogy ha bécsi miniszter még egyszer Pestre jő tél víz idején, hát a vagyonban — magyar brudát vesz magára. Egy angol lap arra buzdítja Ausztriát, hogy ha a keleti háború kitör, igyekezzék magához csatolni Boszniát, Ruméliát és Montenegrót. Nix meg mondaná erre Döbrögi urambátyám, mert nem országokat, hanem szíveket annektálni az igazi politika ! Eddigelé Franciaország volt a legkeresztényebb állam, most azonban Horvátország akar az lenni, mert még a horvát királyságra nézve is azt mondja : a három egy, csakhogy erre pogányul azt felelik: ez a hármas királyság nem mindegy! Felsőbb rendelet jelent meg, mely szerint a detronizált uralkodók által nagy bőséggel osztogatott kereszteket hivatalosan nem viselhetni. E szerint az uralkodói széküket vesztett fejedelmek sorsa az által még tragikusabbá válik, hogy a Legszentebbhez csak abban hasonlítnak, miként ők is maguk viselik keresztjüket. A kontinens azon arisztokratái, kik eredetüket ezüstvértezetben született keresztes vitézektől származtatják, igen dühösek, mert születési rangra nézve eléjük került egy yankee-poronty. Gilot nevű léghajós t. i. múlt hóban Bostonban szállott föl a fellegek közé s ez útjára magával vive fiatal nejét is, aki férjét 22.000 lábnyi magasságban frisszülött fiúgyermekkel ajándékozta meg. Most tehát már master Gilot első helyen jön be a góthai almanachba, mert földgömbünkön kétségkívül ő a legmagasb születésű. xírásL’irtü ÜN :------------~