Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

18-dik szám. Pest, május 5-én 181­7. VIII. évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, május 6. A fiumeiek megkérik Mih­ályovits urat, hogy Smaich számára is rendezzen egy mielőbbi kéjutazást. Kedd, május 7. A restaurációkból kimaradt egynémely hazafiak legeslegszélsőbb baloldalt terveznek, mely Madarászt is pecsovitsnak tartja. Szerda, máj­­. Egy fogorvos mestersége fogakat talál föl, melye­ket a pesti városligeti port különösen jól lehet harapni. HETI NAPTÁR. Csütörtök, máj. 9. A füvészkertben pénzért mutogatnak egy embert, a­ki se miniszteriális, se megyei hivatalnok, se képviselő nem akart lenni. Péntek, máj. 10. Az eladott „Presse“ szerkesztőségében a centralista bútorokat illő bánatpénz letétele mellett elárverezik. Szombat, máj. 11. Nem csak nekünk, hanem Olaszországnak is van Ausztriával egy közös ügye : a­­ pénzzavar. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadó­hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasitandó. Honfi bánat. Egyet bánok, — hogy ne mondjak Valami — nagyot. Azt bánom, hogy más nem lettem, Mint a mi — vagyok. Lett volna csak, — a mint mondják, Nekem „pap komám“ , Most, valamelyk miniszternek, Lenne — gondja rám ! Vagy lennék B a g h ó y, régi Os, nemes gyerek , Ypszilonomért, bevenne A — testőrsereg. Vagy lennék P­u­­­tz, vagy más cenzor, Nézvén szerteszét: Majd talán igy báró Wenkheim Rám vetné szemét! Csak az ne legyek már soká A mi most vagyok. — Mert így, a verseléssel is Bizon fölhagyok !! (Szerkesztő úr! — remélem, hogy Mondtam jó nagyot!) Bágit Matyi: Időközi gondolatok. Mióta a „Hirnök“ szidja az én „I­­ dik Rákóczy“m­onitelliusát,azóta ezen darabom 30 percenttel többet jövedelmez. Ötven esztendős koromban jöttem rá, hogy az életpályán az is szerencse, ha az ember valaki által szidalmaz­­tatik. Szigligeti. Meg nem foghatom, hogy az én balke­zemnek mért kellett nyugalomba költözni, mi­kor jobbkezem (Pultz) a magyar minisz­térium által most is alkalmaztatik. V o r a f k a. A felső házban törvényhozási jog szü­letésnél fogva .... aztán nemes gárdaőrség . . . aztán örökös főispánságok .... dicső fejle­mény . . . nincs egyéb hátra, csak a j­us pri­mae noctis. Gr. Eleőkeleőfy. A megyei választások alkalmával tapasz­taltam, hogy tíz okos ember szelid támogatásá­nál többet ér valamely berekedhetlen torok orditozása. Egy leorditottjelölt Terringette ! Csak most sajnálom, hogy nem vagyok 24 esztendős,­­ mindjárt konkur­­rálnék gárdistaságra; piros dolmány, sok suj­­tás, nyuszt-kalpag s negyvenhetes tarsoly! — Mein Herz, was willst du noch mehr ? ? Török János. Én mint határozott Gorove-párti polgár, ezennel tiltakozom azon históriai tévedés ellen, mintha a puskaport valami Schwarz Gyula találta volna föl; nem Schwarz találta azt föl, hanem Gorove. Egy terézvárosi választó. Miután nekünk borzasztó sok dolgunk -A HETI KRÓNIKA. (Az utókor számára jegy­ző Miska deák.) És fölállittatok ezen időben a nemesi testőrség, a mi neveztetek magyarul gárdistaságnak s a mi vala igen magyaros, hanem már a mai negyvennyolcas világhoz képest egy kicsit parókás s maga ma­gát lejárta intézmény. Bizony, bizony mondom én nektek, hogy job­ban örülnék én egy megtért honvédnek, mint kilenczvenkilenc­ régi gárdistának, és bizony, bizony mondom nektek, hogy a honvé­dek jobban megőriznék ő Felségének, a fejedelemnek magas szemé­lyét is, mintsem azok az elpuhult gárdisták, a­kik nem valának egyéb­re valók, csak parádéra. A­mi pedig a lelkesedést illeti, esküszöm én nektek,­­ hogy milliószor nagyobb örömet okozna a mi szívünknek egyetlen egy rongyos honvéd meglátása, semmint egy millió gárdista, lennének bár azok tetőtől talpig aranyban és lenne bár az ő gombjuk valóságos tiszta gyémántból. — Mert a nép, valamiképen az Úr, nem vizsgálja a ruhákat, hanem a szivek belsejét és az eszméket, melyek valamely ruha alatt rejlenek vala; a honvédruha 1 48, a gárdistaru­ha­­ 47; bizony bizony mondom én nektek, hogy nem jól cselekvé­­tek, midőn a tizenkét honvédzászlóalj gondolatját elejtétek, s e helyett a nemesi gárdistáknak föllállitását proponáljátok vala. És végbeméne Pestvármegyében is a restalláció és vala kiabálás és fogaknak az ő csikorgatása; és boldogok valának, a­kiket a termé­szet megáld a jó alkotmányosk­orokkal és konstitutionális tüdővel, mert ők gyakorlák az alkotmányos jogokat, míg a kevésbé jó torkunk csak hallgatónak és magukban mosolygónak vala; bizony bizony mondom, ha járnának mostan is afféle jerikói idők, összeomlottak vol­na múlt hétfőn a pesti vármegyeháznak az ő oszlopai — holott mind­ezt egy-egy szavazási is illemesebben és méltóságosabban is elvégez­heté vala ; és ekkor nem beszélne senki (noha alaptalanul) önkényes főispáni pronunciáitók felül és nem mondaná senki (noha szintén alap­talanul) hogy a megyéből ki kelle maradnia minden tavaszi, őszi és téli hasznos termesztménynek, mert jöhete vala bele egyedül csak az, a­mi a nyári. Pedig bizony bizony mondom nektek, hogy én egy miniszterségért el nem vállalnám azt a fáradozást, a­mit ez az ember a tisztújítás körül egy hónap óta elkövet vala, még­pedig oly nagy ön­zéssel, hogy legelsőbben is magára nézve azt kívánta, hogy ne tennék meg őt többé semminek, hadd legyen ő eztán egyedül csak — Nyáry. .... Az igaz, ez a név magában is elég, mert ehhez annyi alkotmány­­hűség, hosszú hasznos munkálkodás s oly tiszta polgári becsületesség eszméje van kötve, a­mi csakugyan felér vala nem egy első alispán­­ság, hanem három főispánsággal is. . . . Bizony bizony ki kellene egé­szíteni azt az indítványt, mely a megyei főispán learcképezését pro­ponálta s mellé kellene tenni azét is, a kire úgy ráillenek a költő sza­­vai, hogy : „igaz és biú vala.“ És beméne Fiuméba Cseh Eduard, magyar kormánybiztos, de ott marad a Smaich is és ül vala a színházban a kormánybiztosnak a jobbja felül, de már nem ítéle többé eleveneket és holtakat. És vissza ment Fiuméba az ősz Markovics is, meg a „Pester Lloydsnak az ő levelezője, a­kit Smaich úr a városból másodízben is epurált vala, mert a nagy és kis zsarnokok egyforma tulajdonsága az, hogy rettegnének a szabadsajtótól, miként az ördög a tömjénfüsttől. És vala Fiuméban ez idő szerint reményeknek kibimbózása s tán majd csak lészen ezek­nek egyszer meggyümölcsözése is.

Next