Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)
1867-06-09 / 23. szám
Népdal. Hull a malter a faláról, Elválok az irodámtól . . . Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves Kis irodám . . . Magyar címer lóg faladon, Magyar ember ül a padon . . . Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves Kis irodám ! Sárgul a mész falad alján, Mind a kettőnk oly halovány, Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves Kis irodám . . . Nevezetes dolog az, hogy a legnagyobb külföldi tudósok is mily kevéssé ismerik a magyar viszonyokat. Így jelent meg közelebbről egyik leghíresebb német írótól egy munka, melyben az mondatik, hogy Magyarországon a király őfelsége a magyar minisztériumot a legradikálisabb férfiakból nevezte ki; kitűnik ezek közt különösen báró Eötvös József, ki 1849-ben Pétervárad parancsnoka volt s a várat az osztrákok ellen igen nagy hősiességgel védelmezte. Nemrégiben pedig egy hires angol tudós a magyar Akadémia tagjai közé lett megválasztását a prágai magyar akadémiának köszönte meg! Az még a legnevezetesebb, hogy ez a híres tudós nem historikus vagy nummismata, hanem épen — geograf! Van egy pár Deák-párti képviselő, akik véletlenségből a baloldalon ülnek. Mikor aztán fölteszi az elnök a kérdést, hogy kik pártolják a miniszteri előterjesztést: persze, hogy a baloldalra szorult deákpártiak is föl akarnak kelni ; de miután a többség úgy is szembetűnő, — mindig akad egy pár kedélyes tigris, akik a fölállni akaró deákpártiak vállát — hogy föl ne kellhessenek — tréfából lenyomják. — Ez aztán a presszió, mondta múltkor valaki. Azt a budai templomot, ahol a koronázás alkalmával a lovaggá ütés megy véghez, egy pár óriási schwarz-gelb zászlóval egészen berajkszrátolták. Ez különben nem részakaratból történt, hanem némelyik bécsi parádémeiszter azt se tudja, hogy a koronázás speciális magyar ünnep; azt gondolja, ez is csak olyan közönséges kirchenparádé, aminő Bécsben valami hídszentelés alkalmával, vagy más hasonló esetben megy véghez. A pesti orvosok hallomás szerint új betegséget konstatáltak; neve: tuberculosis városligetiána. Ismertető jele, hogy az illető feketét köp. Ez a jelenség egyébiránt mindenkin mutatkozik, aki csak félórát tölt is délutánonkint a ligetben, hacsak hermetice elzárt kocsiban nem jelenik meg. És e borzasztó fekete por még nagyobb és alkotmányosabb, mióta alkotmányos hatóságunk van ; a per is gyakorolja polgári szabadságát, s menten minden akadályoztatástól, követeli tüdőinkben a maga autonómiáját. Múlt héten a mi alsóházi örökünkbe mágnási pogányok jöttének, azaz dehogy pogányok, inkább nagyon is szelid, jámbor férfiak ; vegyes ülés volt, melyben az első padbeliek helyeiket a felsőháziaknak engedték át; az én helyemre épen Fogarassy püspök ült; bizony jó, hogy ő méltósága ki nem húzta fiókomat, még valami élcet talált volna benne — magáról. Egy újdondász aggódik, hogy a koronázási időre nem lesznek készen a sokat emlegetett fahidak. Nem tudja az ifjú kebel, hogy a technika mai fejlettsége mellett két-három óra alatt összeütik az ilyen hidakat s hogy nem kell már az ilyen munkára századokkal előre készülni. Erdélyben a „Magyar Polgár“ című lap-nak egy számát lefoglalták. Mi már az eféle históriákat el is felejtettük s olyan régi, hihe- ttetlen dolognak vesszük, mint a boszorkányi égetést.. Aradról írják „Bolond Miskának,“ hogy ott egy olyan főszolgabírót választottak meg, a ki a provisorium alatt is ezen a mesterségen volt s a magyar minisztérium kinevezésekor, midőn egyik falu tornyára kitűzték a magyar zászlót, ezt a minisztérium ideirhatlan szidalmazása közt levétette. No de se baj — az idők változtak, most majd bizalmat fog szavazni a minisztériumnak. Hát csakugyan lesz pénzszórás a koronázásnál , meg a posztó is, melyen a menet áthalad, a népnek adatik. Hanem persze ebből csak keveseknek jut, a többiek aztán elmondhatják : „se pénz, se posztó !“ A horvátok nem nagyon húsolnak országgyűlésük eloszlatásán; mindenféle titulusok alatt banketteket tartanak, isznak a szláv egységért s telegrafirozgatnak Muszkaországba. Mintha már se hozzánk, se a birodalomhoz nem tartoznának.Hej, de elkelne ezeknél is valami jó Patay-féle kormánybiztos. Az akadémia palotája igen szépen van feldíszítve; a falak különösen pazarul megaranyozvák; sokan azt mondják, hogy kár e falakra a sok arany, ne bántsuk ; a mi jógakadémiánk már sokkal haszontalanabb dolgokat is megaranyozott. Grörgei Arthur nyilatkozik a lapokban, hogy a 49-ei katasztrófáknak oka egyátalában nem volt. Világos ! A budai magyar aréna tizenhat előadástól 960 frtot fizetett a német társaságnak, mely megengedi, hogy ott magyarul is játszhassanak. Szép árenda, ha nem megüthetné a menydörgő ménkő, ha az a másik „közös ügy“ is ilyen lenne. A postakocsisok is átalakultak már s huszáros dolmányt és sipkát kaptak. A postakocsisoknak volt a legétvágyrontóbb frakkjuk, pomarancs-szinü szegélylyel s olyan kiállhatatlan formával, amit még talán az első Thurn Taxis gondolt ki. Csakhogy ettől is megmenekedtünk. Vidékről írják a lapoknak, hogy némely új megyei tisztviselő s különösen néhány, a vidéki urfiak közül választott és felsőbb iskolákat nem végzett szolgabiró, az elébb szolgálatban állott szolgabirákat és esküdteket testvéri szeretettel maguk mellé veszik s nekik adják egész fizetésüket, de még szállással is ellátják, csak kezeljék az általuk nem értett administratiót. — Ennek opponáljanak a megyei bizottmányok, s abban őrizzék meg a megyék jogait, hogy ilyen tisztviselő sehol ne legyen. Pest megye fölér a kormányhoz; többi közt azt sürgeti, hogy minden becsületes ember tarthasson fegyvert. Mi azt hisszük, hogy ez magától értetődik s kár volt ezért fölírni; ott, ahol a polgárok fegyverétől is félnek, minden lehet a világon, csak szabadság nem. Beuszt báró azt mondta ki a lajtántúli országgyűlésen, hogy a magyarokkal történt kiegyezkedés nélkül a kormány a luxemburgi kérdésbe sem avatkozhatott volna. Hát csak mégis nyomunk mi valamit a latban. Midőn e sorokat írjuk: szerda van s a koronázás napja még sincs hivatalosan kihirdetve , azt mondják : szombaton lesz. Ez a bizonytalanság sok mindenfélétől megfosztja a koronázási ünnepélyt; maga Bolond Miska is kirukkolt volna valami jó koronázási kép-bandériummal s ezt már most a jövő hétre kell halasztania. Az oláhok szépen illumináltak a magyar minisztérium erdélyi kormánybiztosának , felgyújtották előtte a balásfalvi hidat, hogy oda ne mehessen. S az ilyen aljas gyújtogatók meg sem büntettetnek, mig más kormányok alatt a magyar embert azért is vizsgálat alá vonták, ha elkeseredésében kalapját egy kicsit mélyebben találta szemére vágni. Beküldetett hozzánk a kőbányai postahivatal pecsétje; ezen felírás van rajta: M. királyi postahivatal Steinbruch. De barátom, ha steinbrucht, akkor legyen postaint, — ha pedig postahivatal, hát legyen kőbányai. Nem szeretjük az efféle nyelvbeli „közös ügyet.“ Már az állványok közt is, melyekről a koronációt látni lehet, van jobb és baloldal. — Egyik állványsorra odaírta valaki, hogy: Deák-állvány, fogja a szemközt levő szomszéd s ráírja a magáéra: Tisza-állvány. Majd a szünetek közt vitathatják az ünnepélyi „közös ügyet,“ az óriási sport. A Dunagőzhajózási társulat is földiszitette egyik pesti helyiségét a koronázásra s nagy hetükkel oda tette, hogy: D. D. S. (1. Ez persze annyit tesz, hogy Donau-Dampfschifsge- sellschaft. Isten éltesse a Donau-Dampschifsgesellschaftot! Az apácák tovább is polemizálnak velünk, most már nem a Lloydban, hanem a „Hirnök“ben. Azt mondják mindenekelőtt, hogy a Bolond Miskával nem érdemes szóba állani s ezen meggyőződésüket azzal illustrálják, hogy megint egy félhasábot felelnek. Ebben a válaszban is van minden, csak arra nincs felelet, hogy tud-e hát a pesti apáca-fejedelemasszony magyarul. Mert hát nem tud s ez oly hiba, melyre sehogy se lehet kadenciát találni. Az is derék, hogy a provisorius hivatalnokok további fizetésükért folyamodnak. Hát nem elég az államnak a sok Bach-nyűg, most még ezeket a Zichyforgácspálfischmerlingmaradványokat is az ország nyakára tuszkolják. —— • A 93 Szerkesztői üzenetek. Többfelől kaptunk honvédektől igen erős élceket gróf Károlyi Gyulára, ki egyik paripáját „honvéd kapitányinak nevezte el. Szerintünk ebben nincsen semmi sértés, vannak Cézár, Nelson, s más ily nevű paripák is, tehát inkább kitüntetés a „honvéd kapitány,“ kivált miután a „honvéd“ névhez méltóan rendesen győzni is szokott. — Dévára. Azon jelentés komikumát legfölebb az azon vidékiek érthetnék. — Mariskának és Gizikének. Nem értjük kegyetek bájos női ortografiátlansággal írott levelét. — Veszprémbe. Ezt a „Hírnök“ fogja kiadni. — Pozsonyba. Ha csak egyéb bajuk nincsen, minthogy az egyik banderialistájuk öreg. — P. P. urnák. Sajtóhiba volt az abban a lapban, hogy „viszonyaink“ helyett „asszonyainkat“ említett; ne tessék félni a női emancipatiotól. — Öcsödre. „Több világosságot!“ mondta Goethe ; nem értjük. *