Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-05 / 1. szám

1868. Pest jan. 5-én. 1-ső szám. IX évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő, jan. 6. A magyar dolegatyusok Bécsbe érkeznek s tanácskozást tartanak, hogy illendő’ lesz-e a dolegatyusoknak Bécs utcáin sarkantyus csizmában járni. Kedd, jan. 7. Sehmerling ur titkos boszut forral Beuszt ellen, hogy a mi neki nagyban nem, az Beuszt úrnak legalább kicsinyben sikerült. Szerda, jan. 8. A baloldal akkér akar szervezkedni, hogy jövőre minden egyes tagja külön pártot képezzen. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. kiadóhivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó HETI NAPTÁR . Csütörtök, jan. 9 A török birodalom kurrentál egy Magyarországot mely az ő státusadósságait átvegye. Péntek, jan. 10. Kérdés támad afelől, hogy a közösügyi törvényeknél fogva szabad-e a magyarországi faleveleknek maguktól megmozdulni. Szombat, jan. 11. Tíz ízó indítványozza, hogy az uj év kezdete most kivételképen februárra tétessék — akkor még ők is uj lapot indítanak. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska Uj Esztendőre. (Hogy ez is legyen.) Adjon isten a mi nincs . Elviheti a mi van ! Eljött az év vége, persze eljött — persze... — Kemény egy tuskó ez, betörik a fejsze . Nem tudom hol kezdjem, bajba vagyok szörnyen, Kezemben a dió s nem tudom hogy törjem. Hel pedig forr bennem a sok jó kívánság, Töktig telve vagyok, mint szerbbel a bánság... Már csak neki rontok, neki még hamar, még Mások el nem mondják, amit én akarnék. Mert hát ez a dolog olyan közös vagyon, Aki hozzá férhet, csépelheti agyon . Sietek használni hát az elsőséget, Kedves jó magyarom gratulálván néked. Ne hékülj meg rajta, olyan rosz szokás ez, Addig használjuk csak, míg a divat más lesz. Ingyen megy az egész, jó rövid is leszek, Mert még utoljára gúnyolásnak veszed. Gúnynak ? Bizony isten közel járunk hozzá, Oly rég nem értünk már egyebet a rosznál, Hogy a jó kívánság nálunk lett már forma, Jó szándék : szatíra, orrboszantó forma. Azaz hogy, — ez egy kis költői hasonlat, Valóságban vagyunk nem épen hasonlag. Van itt hála isten, meglehetős dolgunk, A jó lét ágyában két oldalra forgunk. Vagyon alkotmányunk... Az a régi még ez, Árpádtól számítva, épen ezer éves,... Persze nem divatos semmi, ami régi. Revideáltuk hát, formát adtunk neki. Vizen áll a hajónk, jó kézben a kormány. Veszélyt, zátonyt vigyáz a felelős kormány. Nyolc szempár jobban lát előre és hátra, Igaz, hogy kilenc pár még jobban is látna... Akusztikus terem, gömbölyűre szabva] Belől majoritás, mely a törvényt szabja. Száz fő egy gondolat, dresszirozott tábor, Képes vaskarikát készíteni fából. Ennyi okos fő, ha főzi ország dolgát, Bátran kivethetjük reményeink horgát, Bátran kivethetjük s ha szerencse kedvez, Fogunk olyan stockfisct, hogy tán párja sem lesz. Munkájuk áldása már is érzik szinte. — Persze lassan megy a munka eleinte . Sok nincs már, ami volt, s sok van, ami nem volt, Eddig voltunk halott, most csak elevendolt... Földünk istenáldott, terem, ha vetettünk, Aratunk is, ha más nem arat helyettünk: Rósz fölleg ha nem lő, fagyot, jeget hordó , Tele lesz a pince, tele lesz a hordó. Tölt pince, tölt verem, — illő böjtök mellett, Kiürítve végkép, hogyha épen nem lett. S hogy ha a maradék el nem kel a — vámon: Még gscheftet is csapunk a világvásáron. Lesz pénzünk oszt persze, lesz bizony de mennyi, Kicsided Wertheimba be se tudjuk tenni. Fizetjük az adót, kész jóakaratból, S exekució-szó — ki megy a divatból. Nem lesz szükségünk rá akkor aztán persze, Hogyha magyar ember a dohányt termessze . S ha a dohányt vesszük pénzen, más országból, Kiereszthetjük a fináncot a zsákból. Bányáink méhiben bőven megtermenek Két országra szóló arany gazdag erek ; Egyik ország adja, a másik meg verje: Már ez a magasban igy van elrendelve. A békét, a jólét s megnyugovás szülik, Természetes, hogy mi benne ülünk fülig; S hogy állandó legyen a béke malasztja, Megvédeni , érich azt el nem mulasztja. Kardunk, hami nincsen, —• a hüvelybe vele ! Faragott lúdtoll a tudomány fegyvere ; Küzdeni fog csak a fölszabadult szellem, A sötétség és a minoritás ellen. Teremnek a könyvek, mint a bolond gomba, Gőzzel megy az Írás, nem csupán a nyomda; Megalapítjuk a századik, „Néplapot,“ Kormány-viccet hallunk, — mennyei állapot! Tudomány s művészet járnak karölelve, Tágas tért talál a hit, dicsvágyó elme ... Lesz hires emberünk végnélküli sorral, — Dolgot ád meggyőzni mindannyit szoborral. Mennyei ország lesz ez a Magyarország, Népek irigyelni fogják boldog sorsát; Hírünk négy végére elmegy a világnak, S eztán csodát látni csak mihozzánk járnak. Eltün a nemzeti évezredes átok, Kedvünket keresik számos potentátok; S szerencse ha mutat folyton derült arcot; Diktandó hirdetünk békességet, harcot ! Köszönjük pedig e reménybeli létet; Oh státusadósság, egyedül csak néked, S haldokló esztendő, mely a kvótát szülted]: A jobblétre könnyű légyen szenderülted !.. — Mondani akartam valamit még végül, Sőt kezdtem beszédem egyedül a végbül! S a nagy boldogságban ime elfeledtem.. No sebaj ! elmondják mások majd helyettem ! Bölcs intések. Fiam, ha békességben akarsz élni, midőn valaki az egyik lábadra bág, köszönd meg neki, mert hát ha még a másikra is ráhágott volna. És ha boldogságot kivánsz, légy takarékos, nélkülözz és ne csinálj magad adósságokat, mert jöhet idő, midőn másnak a státusadósságait kell kifizetned; mit csinálnál ilyenkor, ha még neked magadnak is volna adósságod. Viseld magadat jól és igyekezzél szert tenni legalább egy kis érdemjelre, mert bizony mondom neked, hogy sokan többet adnak arra, ami a szívén kívül, mint ami belül van. Járj a tornaintézetekbe; nem azért,hogy megizmosodjál, hanem hogy tested hajlékony legyen s képezd ki magadat úgy, hogy orroddal tudd verni a padlózatot; egy alázatos bók a maga idejében nagyobb hasznodra lesz, mintha kívülről tudod Baccon Verulami minden filozófiáját. Fiam ! hidd el, hogy e hon nem a demokratia földe; előbb lesz a Nyiren pomarancserdő, mintsem hogy itt a democratia testté váljék; vigyázz magadra, le is gazemberezhetsz néha valakit, csak a nagyságos titulázást soha el ne mulaszd, mert ezt ötödizigleni családi vérboszu követi. Légy leyális hazafi s fogadd örömmel a le és fölmerülő kormányok intézkedéseit, csak trafikszivart ne szijj soha, mert ettől még a legleyálisabb hazafi is elpatkol.