Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-23 / 8. szám

§. 8. Felelős szerkesztő nincsen. A lapban megjelenő minden sorért felelős mindenki, a ki csak legtávolabbról a lap kiállításával némi­­ összeköttetésben áll; kivétetik azon rongysze­­dő, ki a rongyokat szedte, melyekből a part- i rost késziték, a melyen az újság nyomatik. §. 12. Mindenkinek, —­ a vezércikkírótól­­ a gép kerekét hajtó gyerekig — stempli re-­­ serválist kell adni, hogy soha életében nem fog­­ más tintával írni, mint rózsaszínűvel, s ha va­laha okuláriumot tesz orrára, ez is rózsaszínű leszen. §. 14. A szellemi rész tagjainak egy-egy hónapi időközben exament kell tenniök, és pe­dig: a vive l’Empereurnak az összes skála fo­kozaton át való énekéből; a miniszterek, gene­rálisok, főpapok, titkos tanácsosok s senatorok genealógiájáról; a dics-hymnuszok irodalmi történetéből; a Rajnán túli vidékek s a jöven­dőben meghódítandó provinciák földrajzából, s végre a rendjerologiából, a mely alkalommal sorra el kell számtaniok minden ordót, melyet valaha európai, amerikai, ázsiai, afrikai vagy australiai fejedelem teremtett. §. 16. Dicsérni mindenkor és mindenkit lehet, kivéve akkor,midőn lap nem jelen meg, s kivéve azokat, kik nem tartoznak a kormány legis legbensőbb barátjai közé. Ócsárlani, gya­­lázni, rágalmazni szintén mindenkor és min­denütt lehet, kivéve akkor, midőn a Moniteur maga hivatalosan gorombáskodik, s kivéve azokat, kiknek ladikja hűségesen a kormány pocsolyájában úszik. §. 18. Minden lap tartozik minden hiva­talos ebéd menüjéről, minden miniszter egész­ségi állapotáról, minden öreg generális kösz­­vényrohamairól, minden praefektusi feleség lebabázásáról, minden püspök jó étvágyáról rendes lajstromban rendes bulletineket adni. §. 23. A lapok kétszer inthetők meg. Az első megintés után elvesz a kaució fele, a má­sodik megintésre a másik kaució félre ötvenezer frankot rá kell fizetni, a lap egyelőre három évre fölfüggesztetik, és az összes szerkesztői személyzet ez idő alatt valamelyik erősb vár­ban internálva tartatik. §. 24. A három év lejárta után újból kiadott lap ellenében megszűnik az intés. Az első vétség után szellemi s anyagi kiadói fele­ségestül, gyermekestül, unokástul örökkön­­örökké Caynnebe száműzetnek. A családtagok csak a családfő halála, után jöhetnek vissza; magának a halottnak még hulláját sem szabad visszahozni Franciaországba. Y. de V. Végképi eladás. Az ,,Ausztriához“ címzett hotelben e far­sang folytán rendezett álarcos komédiák ciklusá­nak vége lévén, ezennel közhírré tétetik, hogy né­mely elhasznált tárgyon végképi eladás útján fogunk túladni. Ilyenek: Egy, csak alig használt, kívül „közügyi“ de belül még legkevésbbé sem koptatott „Gemein­sames minisztérium“ szinű maskara öltözet, mely helyett már egy jó „Reichsminiszterium“ nevű komót kabátot szereztünk. Egy közös diplomatiai lárva, melynek orra alá, a „magyarok kielégítéséül“ ideig-meddig, a farsang alatt fél bajuszt ragasztottunk. Egy magyar királyi felelős „honvédel­mi minis­zteráns, mulatságos kis alak, mely a f­ótisztelend­ő generalkommandónak „Ite­­misa est“ -jére hűségesen rá mondja, hogy „Amen.“ Az a fátyol, melyet mindig a múltra terít­­gettek, melyet azonban valahol Pozsonyban szét­­szakgattak. A közös minisztériumi magyar hivatalno­kok, a ködképekben. Különösen ajánlható jó gyermekeknek. A magyar delegatió vörös plajbásza , még meg sincs faragva. 31 A többi cikket néhány nap alatt szintén szortírozzuk. Bajszt, kocsmáros és az ,Auztriához­ címzett vendéglő f­ószakácsa. Négy kocsi mágnás ment végig a napokban a váci ut­cán s tizenhat cylinder pom­pázott rajtuk. Egykor a ma­gyar ruhával demonstráltunk a hatalom, most pedig frakk és cylinderrel a közvélemény ellen. Szép bátorság az illetőktől, hanem mi a bátorságot csak akkor fogjuk tisztelni, ha pél­dául azok a cylinderes urak, a­kik egyszers­mind országos képviselők, le mernek menni ebben a kosztümben a választóik közé s a jövő választások alkalmával frakkban fogják előadni a nép előtt programmjaikat. Meglássuk lesz-e „mersz.“ Az osztrák hadsereg bekékítése elhatáro­zott dolog, t. i. hogy a fehér kaput helyett ké­ket fognak kapni. Bárcsak a fehér kaputtal a hadsereg abszolutisztikus szelleme is eltűnnék, hanem ez nem csak puszta kimondásba kerül,­­ a copfokat is eltörték egykor a hadseregben s a copfok azért még is megvannak. Marosvásárhelyett a követválasztás al­kalmával egy igen nyomorult pasquill jelent meg Berzenczey ellen. Még egy éve sincs, hogy haza­jött tizennyolcévi számkivetéséből s virág és koszorú helyett köveket dobálnak fejéhez. Nem hisszük, hogy ezt tiszta vérü szé­kelyek tegyék; ez a pasquill, mely előttünk fekszik, legfelebb néhány Pestről odakolonizált tráger műve lehet. A delegátió már körülbelül bevégezte működését; még csak a belgrádi konzulátus költségeiből akartak ! frt 17 krajcárt lehúzni, hogy meg legyen mentve az alkotmányosság és félje és reszkesse mindenki a delegatió­­nak az ő nagy hatalmát! Sok magyar embernek volt jó ismerőse Braun János, a­ki a napokban halt meg Jo­­sephstadtban. Ő volt, t. i. az ottani porkoláb s 49 után sok száz magyar kosztadója, kiket a Haynau-kormány, miután a muszkák előtt le­rakták a fegyvert, nagy osztrák dicsőséggel odaszállított. A „különleges“ szivarok trafikja is meg­nyílt, olyan cifra magyar címerrel, hogy szinte kiengesztelődik az ember azokkal a kis két­fejű sasokkal, melyeket a „különleges“ sziva­rok papírcsomagjain talál. Árulnak itt olyan szivarokat is, melyeknek darabja 1 forint. Ilyen nyolcz darab szivarba fogadtam én egy „mérsékelt“ barátommal, a­ki azt hiszi, hogy Böszörményit a Kossuth levél kiadása miatt elítélik , én nemre fogadtam. Többé nem mer­tem parírozni, mert az „Idők tanyja“ által a pápaügyben nyert 1000 szivart még mai napig is ítéli quótáznom. Az se megvetendő hírlapírói gyorsaság, hogy egyik politikai lapunk most csütörtö­kön közlé, hogy a pesti honvédbálra hol és mikor lehet jegyet kapni, a bál pedig már szerdán letánczolódott. Hamis 10 frtosok keringenek. Mi újság­­csinálók vagyunk az ilyen hamisítványok leg­nagyobb ellenségei, mert a magyar ember, ha már hamis bankóját sehol sem veszik el, hát újságprenumeratióra küldi be. Az új magyar érdemrendről. A lapok egész határozottsággal írják,hogy­­ kormányunk nagy komolyan azon töri fejét, miként egy uj magyar érdemrendet alapítson. Én ugyan a társadalom mai demokrati­kus irányával érdemrendek osztogatását csak úgy tartom megegyeztethetőnek, mint azt, hogy némely született gazembert csak azért, mert egyszersmind született főúr, — „méltóságos­­nak“ tituláljam. No de az érdemrend alapító kormány tud­ja legjobban, hogy mit akar. Azt is tudom, hogy a Lajthán innen, Laj­­thán túl már eddig is több érdemrendet szór­tak szét, mint a föld kereksége akármelyik or­szágában, pedig hát Angliában még az őrültek háza „jómagaviseletű“ bolondjait is érdemje­lekkel szokták megjutalmazni. No de az érdemrend-alapító kormány tudja, hogy mit akar. S végre azt is tudom, hogy mit érnek az érdemrendek, azaz hogy némelykor annyit sem a mennyiért az aranymives beváltaná, mint hogy legtöbbjeiket a tulajdonos halála után az örökösöknek vissza kell szolgáltatniok. Ámde az érdemrend - alapító kormány tudhatja legjobban, hogy mit akar. Hanem, hogy milyen még nem létezett érdemrendet alapítson ? — erre nézve valóban zavarba jöhet. Segítek tehát én is kissé a tervezésben. Azt hiszem tehát, hogy igen időszerű volna alapítani. Ezüstmacska-érdemrendet, olyan férfiak számára, kik 60 frz évi fizetés mellett ötven esz­tendeig falusitanitóskodtak s meg sem haltak éhen. — Tudnivaló, hogy a macska nagyon bírja a koplalást. Arany csizmatalp-rendet, olyan hű újság­írók számára, kiknek nyelve nem az igazság ki­mondására, hanem kegyes pátrónusok talpai nyalására teremtetett. Gyémántos giliszta-rendet azon derék em­berek számára, kiknek legfőbb érdemük, hogy az állam zsírját emésztették, s gazdag nyugdí­jaik által folytonosan emésztik. Bronz birkagyapjú-rendet azon legális po­litikusok számára, kik a közösügyi költségve­tés pontozatainak előterjesztése után is azt ál­lítják, hogy a népek vállait nyomó adókon enyhíteni nem lehetne. Címeres ökörszarv-rendet (a rendjelek lexi­konában csodálatosabbak is jönnek elő) olyan legális hazafiak számára, kik szívükben meg vannak róla győződve, miként a közös­ügyi minisztérium azon válasza kielé­­gíti őket, hogy a „Reichsminiszterium“ és „Ge­meinsames minisztérium“ mindegy, mikor ez utóbbi címet még sem akarja használni. Elsőfokú Vas töviskorona-rendet „mit Nachsicht der Taxen“ azon ínségben szenvedő honvédeinknek, kik szintén megfizetik orszá­gos adósokat, hogy kikerüljön azon évi 19 mil­lió forint, mely katonai penziókra szükséges, melyből azonban a szabadság hős védői kima­radt attak. Korcsolya-rendet azon érdemes férfiaknak kik az emberi méltóság és jólét iránt kiváló ér­demeket szereznek maguknak a magas termek­ben való ügyes csúszkálásukkal. Arany borjú-rendet gazdag pénzemberek, bankárok s vállalkozók számára, ki 20 percent mellett áldozatkézséggel bocsátják kincseiket kölcsönként az állam rendelkezésére. Rusznyák rajksztát-rendet , ötforintos bankjegyekbe foglalva, azon rokkant magyar képviselők számára, kik a folytonos „igen­“rés miatt nyakukat már legkevésbé sem bírják balra fordítani. ^POVFolytatás a melléklapon.

Next