Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-03-22 / 12. szám
12-ik szám. 1898. Pest, mart. 22 én IX évfolyam HETI NAPTÁR. Hétfő, mart. 23. Grivicsics altábornagy Svajczba ér s filozófiai munkát ir arról, hogy nem jó az embernek igazat mondani. Kedd, mart. 24. A lapok által említett magyar érdemrend hallomás szerint „a szent jobboldal rendje“ nevet fog viselni. Szerda, mart. 25 A belügyminiszter a „helyreállított“ 48-diki törvényekből kimagyarázza, hogy a magyar embernek csak engedélylyel lehessen puskaport kapni s egyszerre nem többet egy fontnál. HETI NAPTÁR Csütörtök, mart. 26. A krétaiak rettenésen érzik magukat, mert őket is Konstantinápolyba delegátióba akarják küldeni. Péntek, mart. 27. Egy nagyot tüsszentő magyar ember az ildomosok által ezen tüsszentés miatt a „társadalmi rend felbontásával“ vádoltatik. Szombat, mart. 28 A frakkerek czéhrendszerükbe ütköző dolognak nyilvánitják, hogy némely nagy politikai lapjaink egészen az ő hangjukon mernek polemizálni. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 60 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadóhivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó, a HETI KRÓNIKÁD jövő kor számára (ami történt ezen időben, hogy a pestvárosi képviselők megirigyték az országos képviselőket, akik nem járának a gyűlésekre és gondolák, hogy ők is utánoznák az országos képviselőket és tevének úgy, a miképen gondolkozának, és a midőn legközelebb városi képviselői ülés hirdetteték, mégpedig azon fontos s mindannyiunk zsebét érdeklő kérdésben, hogy a lakbéri ügyeket reguláznák, megtelik a közgyűlési terem ürességgel és mondá az elnök : sokan vannak itt, akiket nem látok, mert 300 városi képviselő s 40, szójoggal biró tisztviselő közül alig harminc ember volt jelen, úgy, hogy a gyűlést sem lehetne megtartatni és igy jön, hogy a városi képviselők az országos képviselőket absentia tekintetében nem csakhogy utolérék, hanem fölülmúlák. Történt pedig ez a mi félig - meddiges szabadságunk első évében s két évvel a Schmerlingkormányzás után, midőn a magyar ember szive majd szétrepedt egy kis gyülekezési jogért; mert a magyar ember ezen időben is olyan vala, a minő ezelőtt kétszáz évvel volt s a minő lesz kétszáz év után is, midőn majd te, késő kornak nyájas lectora, ezen sorokat olvasod, hogy tudniillik, szereté azt, a mi tiltva vala neki, a mit pedig cselekedhete, azt nem cselekvé. És eljött 20-dik éve is március tizenötödikének és megünneplék e napot az országban mindenféle síppal, dobbal és cziteráknak ékes zengedezésével. És midőn az „Egyenlőségi kör“-ben, Pesten is dicsérték e napot s hárman négyen is megtoasztották ennek jelentőségét, föláll vala becsületes Boldog Lajos, polgári könyvkötő s megcsinálván a konkluziumot, mondá, hogy éljen irja Miska diák,) tehát az, a kinek e nap létesülésében legdicsőbb része volt: Kossuth Lajos. És jön ebből egy kis ártatlan összekoccanás, mert valának ott sok hivatalos és félhivatalos keblek, akik abban a meggyőződésben valának, hogy egy leyális polgártól minden jót a kormánypártnak s ha március tizenötödike csakugyan jó, ezt is egyedüla jobboldalnak kell tulajdonítani, annál inkább, mert ezeknek sikerült márc. 15-dikét „közös ügy“ és „quóta“ cím alatt újra föleleveníteni. Ezen napokban történt az is, hogy egyik előkelő újságunkban kifigurázzanak egy csizmadiát, mert ez egy demokratakörben elnökölt s kifigurázta egy olyan újság, mely különben a demokratiáról sokat szokott beszélni. Bizony bizony pedig mondom én nektek, hogy valának az időben csizmadiák, akiknek több eszük és műveltségük vala, mint sok, törvényhozóul született mágnásoknak — valamint egyébiránt valának mágnások is, akiknek több eszük és műveltségük vala, mint némely csizmadiáknak. Grivicsics tábornokot pedig elutaztaták, mert a rajx.... akarom mondani, a delegátiókban elszólta magát, világosabban mondván meg azt, amit homályosabban kell vala megmondania s mert az őszinte tábornok nem tudá, hogy bizonyos helyeken a szónak csak arra valónak kell lenni, hogy az ember vele gondolatait eltakarja; — a ki ezt sem tudja, az utazzék Svájczba, Bécsben csak olyan embereknek lévén helye, a kik mint — mint Petur mondá Gertrudisról — mindig kétféleképen tudnának beszélni, hogy a jó lelkek gondolataikban őket meg ne lephessék. Grivicsics vezérőrnagy beszéde. (Lestenographirozni V. de V.) Uraim! Tegnap mondatott, hogy roppant államadósságainkat a hadsereg csinálta, — ez nem úgy van, szegény hadseregünk megelégszik, ha pontosan kikapja léningját, az adósságokat minden absolut és konstitutionális birodalomban a pénzügyminiszter csinálja. Uraim! Az is mondatott, hogy hadseregünk egysége csak a papiroson áll, — ez megint nem úgy van, méltóztassanak akármelyik katonát (ha ugyan megengedi) felboncolni, és szive közepén nagy fraktúra-betűkkel e szavat fogják találni: AUSTRIA. Mindegy az neki, akár magyar, cseh, lengyel, tyroli vagy steyer — lány legyen, az ő meleg szive az egész birodalomért dobog, lokális patriotismust osztrák katona nem ismer. Uraim ! A cs. kir. hadsereg nem politizál. Konstitutió, absolutismus, respublika, monarchia, demokratia, aristokratia, oligarchia, — az neki tökéletesen „Worscht“, s kell is, hogy igy legyen; csak bajusza pödrött, álla borotvált, cipője fényes, gombja tükröző, lova tiszta, puskája hátul tölthető, ágyúja bömbölő s panganétja hegyes legyen, — aztán tökéletesen képes, magasztos feladatának megfelelni. A politika ne nyúlj hozzám — virág, mely a cs. kir. katona herbáriumában elő nem fordul. Uraim! Mindennek a világon van határa, még a terjedelmes Reiss-Schleitz-Greiz-Lobenstein hercegségnek is. Nálunk a kiengesztelés határát a hadsereg egysége képezi. Minden cs. kir. katona büszkén nevezi magát rajzkatonának, és háromszor jaj azon civilistának, ki e cs. kir. érzelmeit megsérteni merészkednék. Mi mélyen sajnáljuk a magyar honvédeket, de ép azért nem szeretnék, ha megint oly idő keletkeznék, melynek méhéből új honvédek születnének. A pénz olvasva, az asszony verve, a honvéd segélyezve jó; szívesebben látunk tíz honvéd kezében tíz mankót, mint egy honvéd markában egy kardot. Uraim ! A polgár pénzben, a katona vérben fizeti adóját, és minthogy mi finnyásan bánunk az emberélettel, nem akarjuk, hogy a hadsereg ketté szakitása által a véradó kétszeresen történjék. Uraim ! Az átkozott napi sajtó folyton lerántani törekedik a cs. kir. katonáról az öntudat poésisét, melylyel férfias-büszkén a rajxhaza fiának vallja magát, de mérges nyilai lepattannak az egységes páncélról, mely vitéz mellét födi. Csak ne bántsák önök e közös, egységes, osztatlan érzületét , és hadseregünk lelkesedéssel fogja vérét a cs. kir. haza oltárán feláldozni s Solferinót s Könniggrätzet kitörli majd szerencsétlenségünk könyvéből. Uraim! Kettős életet csak a vallás ismer, a politika nem. Itt e földön csak egy az élet, egy a haza, kell tehát, hogy a hadsereg is egy legyen. — Dixi et salvavi animam meam, és most nem bánom, ha urlaubra küldenek is.