Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-16 / 20. szám

Rontier franczia miniszter titkos sürgönye gróf Gyulásy ő exjához. Mélyen tisztelt kolléga úr! Bizonyosan nem ismeretlen excellenciád előtt, hogy hazám, vagy jobban mondva : legkegyelmes Uram hű kormánya jelenleg a választások előestéjén áll. Tapasztalásból tudva, hogy a nagyszájú demokraták az egész világon a kétlábú állatok ugyanazon genusához tartoznak, és hogy Pattagoniában szintúgy, mint Grönlandban, az opposiczió ugyanazon nyugtalan, ficzkándozó, „subversive“ elemekből áll, s a közelebb lefolyt magyar választások fényes sikerei arra buzdítanak engem, hogy az egyik vagy másik dolgot, s általában eljárásunkat illetőleg excellenciád érett tanácsát kikérjem. Igaz ugyan, hogy mi sem vagyunk kezdők, mi is már néhányszor arattunk diadalmas, parlamentáris győzelmet, de — tudja isten, honnét van — minél nagyobb csontokat vetünk oda e nemzetnek, annál jobban mozog, annál ijesztőbben vicsorítja éles fogát; az idő nőttével nő az ellenzék, és az ellenzékkel együtt persze a mi akadályaink is megszaporodnak. Excellenciád ennélfogva kitűnően lekötelezne bennünket, ha mindenekelőtt nagy vonásokban körvonalazná a módot: mikép kell majoritást csinálni. És minekutána azt megtette volna, egyes, külön esetekre alkalmazandó, külön regulák tudósítására is bátorkodnék felkérni. Ha például valamelyik, ránk nézve kétes kerületben a mi jelöltünk ellen hangzatos nevű ellenzéki kandidátus lép fel, ami tanácsos : ezt az oppositionális embert a hivatalos lapokban dicsértetni vagy gyaláztatni ? Mi eddigelé az első módot követtük, mert így kombináltunk: ha megbukunk, akkor azt mondjuk: hja, magunk is mondtuk, hogy nehéz állásunk lesz, egyébiránt csakis a személy, és nem annak elvei ellen hozzuk a rövidet; ha pedig minden várakozás ellen győznénk, akkor pedig büszkén hirdethetjük : lám, milyen tengernyi mély gyökereket vert mindenütt az imperializmus; elveink diadalmaskodnak mindenfelé, még ott is, hol az ellenzék a legválogatottabb harcosait állítja velük szemközt! — minthogy azonban láttam, hogy a magyar kormány a választások alkalmával épp ellenkező taktikát követett, és az ellenzék embereit az eszikékben és nappalikákban kivétel nélkül gyaláztatta : kérni fognám excellenciádat, méltóztassék e tekintetben való tapasztalatait velünk közleni, mert mi a jobb előtt szívesen hajolunk meg. Ez természetesen csak egy példa a száz közül.Excellentiád hónapokig tartó tapasztalatai folytán eléggé tudja, hogy a választási csínyek, fogások, manőverek elszámlálhatlanak; örök hálára kötelezne le tehát bennünket, ha a magyar kormány eljárásának kimerítő exposéjét juttatná mielőbb kezembe. Agréez, monsieur mon cher collégue l’expression de ma consideration la plus distinguée x. x. Paris, mi-Mai 1869. Rouher m. p.tete volt a hires Patkó haramia iránt, és pedig csupán neve miatt, kedvencz játéka az volt, hogy zabot hegyezett, vagy zabszalmából dudákat faragott, minden éjjel a padon levő szénában hált, mindennap futtatott egy vékony vesszőn és alig múlt el nap, melyen valamely dijat nem nyert volna — ugyanezen vesszővel. Szóval született jockey volt. Tom Littlejump ezután elkezdett nőni. Megnőtt csaknem kétszer akkorára, mint mekkora születésekor volt és csaknem fél fontnyi súlyt ért el. E súlynál megállapodott s ezután már csak elvben nőtt tovább. Tizenhat éves korában lovász lett gróf Schimmelpfennig von Rapperswylnél s azóta minden pesti lóversenyen minden díjt elnyert, kivéve azokat, melyeket mások nyertek el. Mint jockey tehát párja nincsen. Szokásai és életmódja valóságos mintát képeznek minden jockey számára. Lábai oly véknyak, hogy pipaszárát mindig velük tisztogatja. Csontjain hús nincsen, mintha egész évben böjtje volna, sőt saját bőre helyett is rendesen csak szarvasbőrtvisel nadrág alakjában. Bajuszt, szakált nem növeszt, mert ezek, súlyát gyarapitnák. Naponkint 10, vasár- és ünnepnapokon 20 szczét izzadt miért is ruhái alatt folyvást úszónadrágot visel. Az izzadásban már oly nagy jártasságra tett szert, hogy ha télen egy ingben kimenne a 20 foknyi hidegre, még ott is csak úgy izzadna, mint más augusztus közepén téli kabátban a déli napon. Agyban soha sem hal, csak nyeregben, mely alatt azonban ló nincsen. Lábait csizma helyett kengyelbe dugja, hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból. Mindig igen mélyen, lélegzik, mert tudja, hogy ha sok levegő van üldéjében, ezáltal ő könnyebbé válik. Enni nem eszik soha, ellenben inni sem iszik. Abból él, ami tápanyagot teste a ló testével való gyakori érintkezés által ez utóbbiból absorbeál. Csak egy kívánsága van e világon. Tán Haupttreffer egy 1864-iki ,'sorjegygyel ? Dehogy. Csak az, hogy ha meg kell halnia, a tisztán szegje nyakát. —osgXS&t' Egy hires jockey életrajza. Tom Littlejump született Angolország Boodachese nevű helységében, ebben a században. Születésekor csak egy verdungot nyomván, szülei azonnal elhatározták, hogy jockeyt csinálnak belőle. Anyja azt állítja, hogy a kis Tom kezében már születése perczében lovagostor volt, melyet turanról hozott magával. Már mint gyermek nagy jockey volt. Szerette a lovak zabját megkóstolgatni, határozott előszere 78 Bécsi levél. Egy bolond német poéta — úgy hittük, hogy Bürger — azt a bolondot mondta egyszer: a halottak gyorsan nyargalnak. Ha Bürger uram, úgy poéták módjára, nem hal éhen, hanem, most is élve, eljön ide Rajxráthot nézni, akkor meggyőződhetnék, hogy az elevenek hetvenhétszer sebesebben nyargalnak, mint az ő túlvilági kísértetei. Hopp, hopp, olyan szédelgő vágtatást ember fia még nem látott, mint a minőt a domini legislatoree e héten végbevittek , lélek- és tüdőveszetten rohantak, mint a szegény korista, ki kapuzárás előtt honn lenni óhajt, mielőtt az étvágyat gerjesztő aromatikus — monturban főtt krumpli kihűl, villa berek, nád a kert, hastes xegn, sixtes nimmer mehr! Tizenötödikén vége a saisonnak, — mit is csinálhattak a nyakukon maradt, téli portékával ? Ausverkauft, veritabilis Ausverkaut rendeztek. Naponként hat, nyolcz, tíz törvényreszlin adnak túl; egy, kettő — senki többet ? és — három! bewilligt! Futtában annyi százezeres bankót nyomtak a szerény Breszl feneketlen zsebébe, mint amennyi garasért máskor akkora lármát csaptak volna, mintha a nagyságos minisztérium az egész konstitutiót pereputyostul légbe akarta volna röpíteni; harmadfél másodpercz alatt tabula rasat csináltak egy egész határ állam, javakkal: bányákat, erdőket birkákat, vasutakat, méneseket, kilenczvenkilencz százalékkal a gyári áron alul vertek a dobra. Száz rizsma petitióval lóhalállal bántak el; úgy röpült az a tömérdek kérvény, hogy a világszerte ismert, „szárnyas sas , a képzelem“ is csak lihegve érhette utol azokat. A tisztelt törvényhozó urak teste úgy járt, mint az inga: föl — le, le — föl, úgy benne voltak a szavazásban, hogy — ha szépen kértük volna őket — tán egy füst alatt megszavazták volna nekünk az önálló hadsereget is. Hanem azért — miért, miért nem: a parlamentek géniusza tudja — a legnehezebb kelmék, a legdrágább portékák mégis ott maradtak a fabódéban; a patres patriae tán anynyira szeretik azokat, hogy kibocsátani sem akarják kezükből. Ott fekszik például a választási reform ügye ; párját kereső, fáin egy törvényjavaslat, a nagy publikum már egy esztendő óta kacsintgat felé, de bár az urak még egy cziptűjét sem mutatták meg. Tűzmentes spagáttal bekötötten fekszenek az utolsó-pontig elkészített iratok a tolvajmentes archívumban, és jaj volna annak, aki hozzájuk nyúlni merészelne ! Választási reform,— lächerlich! hányan ülnek a tál mellett? kétszázketten, mi jut egyre ? alig valami; hátha még négyszáznégyen kezdenének el kanalazni ? — akkor kirekire csak alig valaminek a fele esnék; ez pedig édes testvérek közt is blutwenig. Ott maradt a lengyel resoluczió; a pudli valamelyik rejtett fiókjában hever, a penész úgy ellepte már, hogy fel sem ismerhetni többé : fiúé, vagy leány. Hiába császoznak, hiába gazettanarodovnáznak a lengyelek otthon, hiába grocholskyznak, hiábazybliekiewitzeznek a követek itten, kéz nem mozdul, hang nem hallik, és a resoluczió oly édesen aluszik, mintha a világ öszszes, tudományos akadémiájának mélységes kiadványait olvasták volna föl előtte. Ahhoz a nehéz posztóhoz, melyet úgy hivnak, hogy : konkordátum eltörlése, és ahhoz' - a finnyás bársonyhoz, melynek neve: polgári házasság, senki hozzá nem mert volna nyúlni, még akkor sem, ha a világ összes kincsét, meg még egy jó borravalót ígértek volna neki. Annak az embernek a keze, ki ezeket a gyönyörű munkákat készítette, már rég elporladt; annak az embernek a fejét, ki ezeket a pompás mustrákat kigondolta, már rég a göröngyök nyomják . Mühlfeld már egy év óta az elysium házbért nem ismerő lakosa, — és gyártmánya érintetlenül, felszabatlanul, varratlanul, megszavazattlanul hever még valamelyik kuczkóban. Minek is annyira sietni ? nem múlik bele ötször öt hét, és felvirradt a római konzílium szép napja, s a szent férfiak amúgy is önszántukból megadnak az egész világnak mindent, amit csak óhajtanak: liberális konkordátumot, liberálisabb polgári házasság, no meg ráadásul egy kis legliberálisabb infallibilitást. Ha pedig a conzilium nem hozná meg a reménylett adományokat, no, akkor ráérnek rájárátnék a szavazásra jövő esztendőre, nagypénteken, vagy ha ekkor nem lehetne, úgy holnapután, kis kedden. Konferenczia. Az adreszvita közelgése alkalmából felhívunk a lezúgásban minden képzettebb jobboldali erőt, hogy az együttes „eál“-ok s egyéb dörgedelmes kórusok művészi betanulása végett egy kis barátságos összejövetelre megjelenni szíveskedjenek. Hidlszky Ferencs, karnagy: Szőke Vilmos, tenorprim.