Bolond Miska, 1872 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1872-01-01 / 1. szám
Sylveszter éjjelén. Letelt az év. Sylveszter éjszakája Takard el oh! botlásaink nyomát, Oly vastagon boríts fátyolt teája, Hogy okulár se lásson azon át; Ne lássa azt, hogy mit s mért tevénk, Tégy mindent csak. . . tükröt ne tarts elénk: Szamárt hogyan toltunk magas helyekre, S az érdemet miként hagyók alant, Okos beszédet, hogy dobtunk mi félre, És hallgattunk helyette s oktalant, Hogyan nyomtuk jobbra a mérleget A mely súlyával balra lebegett; S hogy mutatánk olykor fügét titokban, Fenyegetőzvén, hogy sok, a mi sok. . . S ha szavazás jött, mégis a sarokban Összedugták fejünket, mint kosok, S elvégzők, hogy híjába, nem lehet! És ajkunk ismét „igen“-t mekegett. Feláldozásunknak lett is jutalma, Konczessió, hivatal s más egyéb, Hullott kezünkbe szépecskén az alma, S nyitott szánkba repült a sült veréb , Ki lőtte s hol? S kinek mi gondja rá; Elég az, hogy nekünk az „ur“ adó. S nem csak nekünk, de minden jó barátnak S atyánkfiának, ki szí levegőt, A hon-mama még sose szült magának Ennyi szoptatni való csecsemőt, Boldogtalan, ki később születik: Sose lesz ily hivatalszüret itt! /És most jövel, jövel te szent Sylveszter, Szentek sorában utolsó ki vagy, Takard el fix faxjainkat ez egyszer, S a számadás alól minket kihagyj, Ne lássa szem, hogy mit s miért tevénk, Tégy mindent, csak tükröt ne tarts elénk. 2 A Margit-sziget hidjáról.* — Szakértelmi szempontok irányadásul. — A Margit-szigeten át budapesti dunahidat vezetni nemcsak gyakorlati, de művészeti becsű vállalat is, miután ezáltal a Margitsziget hidassá változik, a hidas pedig az eredeti magyar építészeti stílus elvitázhatlan ősi típusa gyanánt tekintendő. Magának a hídnak minő rendszer szerint leendő építését illetőleg, mely iránt a vélemények annyira szétágaznak, mi azon rendszert tartjuk legalkalmasabbnak, mely az egyik partról átmegy a másikra, tehát az úgynevezett átmeneti rendszert, mely Magyarországhoz politice is igen jól illik, miután ezen ország ily rendszereknek és korszakoknak úgyis sok évig volt színhelye. Minthogy ezen híd rendeltetése az is lesz, hogy a pesti és budai indóházakat egymással összekösse, mi azt óhajtanók, hogy az vasúti híd legyen. De miután az ilyen nagyon sokba kerül és Amerikában hasonló czél gőzkomppal is eléretik, mi gőzkomp mellett szavazunk. Ha e gőzkomp hidalakban létesül, ez minket nem zseniroz, ám nevezzük aztán vasuti hídnak. Hogy a híd minél inkább értékesíttessék, mi jónak tartjuk azon kétoldalt boltokat építeni, minek vannak Velenczében a Rialto hídján. E boltokat bérbe lehet adni s a vasúton közöttük elrobogó t er. közönség úgy futtában mindenesetre talál majd időt azon boltokban vásárolni is. A költség kisebbítése végett azt ajánljuk, hogy két hídfő helyett csak egy építtessék, feltévén egyszersmind, hogy a kétfejüség hazánkban valamint a sasoknál, úgy a hidaknál sem igen teremhet jó gyümölcsöket. Hálás feladatnak tartanák továbbá megkisérleni, vájjon nem lehetne-e a hidat, mint egyrészt a Margit-sziget csúcsán, úgy másrészt az országháza csúcsán is általvezetni és igy nemcsak a Duna, hanem az országház jobb- és baloldala közt tátongó mélységet is az újkori mérnöki tudomány eszközeivel áthidalni. Ez talán megtörténhetnék egy füst alatt, mely füstöt az új híd alatt átzakatoló gőzhajók kéményei ingyen tartoznának szolgáltatni. A gyalogosok számára aránylag igen könnyen lehet utat alkalmazni, és pedig úgy, hogy azok az uj hid egyik végétől gyalog lemennek parthosszant a lánczhidig, azon átgyalogolnak s aztán a másik part hosszában ugyancsak gyalog felgyalogolnak az uj hid túlsó végéig. E gyalogút, úgy hiszszük, minden jelentékenyebb költség nélkül létesíthető lesz, annál inkább, miután már meg is van. A kocsik számára hasonló rendszert lehetne alkalmazni, azon módosítással, hogy ilyen járművek a lánchídon való közlekedéstől eltiltatnak, számukra a Gellérthegy tövében létesítendő híd tartatván fenn. Tekintettel azokra, kik netán a Margit-szigetre gyalog óhajtanának, átmenni, az uj hid olyféleképen intézkedhetik, hogy az eddigi margit-szigeti gőzösökről mindenféle lócza és szék elvétessék, mi által az lesz elérve, hogy gőzösökkel csak gyalog, t. i. állva lehet majd a szigetet elérni. Ezen intézkedés egyszersmind fel fogja menteni az új hidat annak szükségétől, hogy a Margit-szigetet egyáltalán érintse, mi az építkezési költségeknek ismét jelentékeny csökkentésével járand. Végre nem megvetendő eszme volna tán az sem: a budai és pesti indóházakat az által egyesíteni, hogy a pestit építenék át Budára a budai mellé, vagy a budait Pestre a pesti mellé, miáltal az összekötő híd szüksége magától elesik, valamint még egyszerűbben elesnék akkor is, ha végre-valahára hivatalosan kimondatnék a két testvérváros egysége, ami mindenféle más egységesítő munkálatot feleslegessé tenne, miután a budapesti indóházat a budapestivel összekötni mindenesetre képtelenség volna. Vita a versailles-i nemzetgyűlés „kezdeményezési bizottmányában.“ (Tárgy : a nemzetgyűlés áthelyezze-e üléseit Párizsba, vagy nem ?) Guiraud képviselő: Messieurs! A tárgy, melyhez szólok, majd oly kényes és fontos, mint azon kérdés: agyonüttessük-e az Orleans-okkal a republikát, vagy nem ? Uraim, én azt mondom, maradjunk Versailles-ban; Párisban nagy a veszedelem, nagy a kisértés, nagy a csábítás. Miképp munkálkodhatnánk a megrongált franczia erkölcsök javításán, ha a szép párisi nők a karzatról telekacsintgatnak ránk ? minden párizsnő communista, szeme petróleumbomba, melylyel gyújt és éget. Maradjunk itten, ne menjünk a tűzbe. Va vaude képviselő. Igaza van a tisztelt előttem szólónak Párizs pokol; a kopasz fejet elébb lehetne fésülni, mint ott nyugton tanácskozni. A levegője pestis, a virágból csalán, a mézbő méreg, a republikanistából communista, az istenfélőből sátánimádó lesz benne. Versailles mellett szavazok. A b e lü gy é r. Messieurs! Legyenek tekintettel az öreg Thiers iránt, rég volt ő huszonöt esztendős, szeret reggel egy kicsit aludni, mire Párisból a gyűlésbe ideér, delet harangoznak. Men-jünk vissza kedvéért Párizsba. Hiszen annyira a mennyire tiszta ott a levegő, a rakonczátlanokat agyonlövettük, jó mélyre el is temettettük, a Napóleon idejéből fenmaradt spiczliket anyazsíroztuk, azok majd vigyáznak reánk; ami pedig a nagyvárosi kísértéseket illeti, aki Párisban tizenkilenc, az Versailles-ban is csak egy híján húsz. Allons retour! Vo isin képviselő. Helyesen szólott a belügyér ő excellentiája. Az én feleségem is mindig pöröl velem, hogy oly korán hagyom ott a reggelinél. Azt mondja, hogy a férj kötelessége előbb való a haza iránti kötelességnél. Aztán meg feleségi nógatás ide, nógatás oda: deliberante Róma, Saguntum perit; míg mi itt Versailles-ban ülésezünk, ki controllirozza otthon az oldalbordát ? akinek valaha kutya volt a kertjében, az szavazzon velem. Menjünk vissza. Bu is son képviselő. Ridiculo ! akinek tyúkot kell őrizni, az ne választassa meg magát. Mulier tacent in ecclesia. Különben az sem nagy baj, ha otthon mulat a menyecske, az ember dúsan kárpótolhatja magát itt Versailles-ban. Nem mehetünk vissza már csak azért sem, mert nem mindegyikünk Rothschild, nagyon drága az élet ottan, az operabáli belépti jegy harmincz frank, egy bal mabille-i vacsora (ha csak másodmagunkkal költjük is el) száz frank. Maradjunk az olcsóbb Versailles-ban. D a h i r e ! képviselő. Hát arra senki sem gondolt, hogy a corp legislative-t leégették? csak nem mehetünk bérbe lakni s tanácskozni! a nemzetgyűlés tekintélye nem engedi. Egyébiránt pedig, uraim, négy óra van, éhes vagyok, szavazzunk, én Versailles mellett vagyok. (A szazás megtörténik és 19 szavazattal 9 ellen elhatározzák, hogy a plénumnak a Versailles-ban való maradást ajánlják)." Jó tanács, Wenckheim, a rendjelek ügyére, Barátinak panaszkodott, Hogy többi közt nagykeresztjét is Ellopták most a tolvajok. Nősülj meg, — monda egy barátja, — S kereszted újra megleszen, S hogy ezt korunkban el nem lopják, A tűzbe teszem a kezem.