Bolond Miska, 1872 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1872-01-01 / 1. szám

Kubinyi Rudi. Szép Rudi ur élvet tagadt S főispán lett Schmerling alatt, De Sennyei lővén polczra, Elesett az ipse koncza. Sokáig élt aztán bújva, De ideje megjött újra, Mert a mai kormány mellett Schmerling-bakák útra kelnek. Hevesmegye tetejében Ott ül Rudi feketében, És azt mondja: jó idő ez. Elvcseréért ismét scheresz ! Csuk a szálkák. A. Te, tudsz-e francziául ? B. Egy keveset. A. Hát mit tesz az, hogy: le canif. B. A kutya. A. Ördögöt! Annyit tesz, hogy peniczilus. Hanem hát azt tudod-e, hogy mi az az „embarras des richesses?“ B. Nem igen. A. Tehát az annyit tesz, hogy egy szerencsés flautást a karácsonyi hivatalos lapban egyszerre három törvényszékhez neveztek ki. 3 Színházi érintkezés. (Ha az intendánssal csak írás útján lehetne a színészeknek közlekedni). X. színész. — Jaj, amott jön az intendáns. (Leveszi kalapját, kiragad zsebéből egy szép papirosra irt levelet s azt alázatos hajlongások közt általadja az elhaladó intendánsnak). Egy ismerőse. — Micsoda ? Hát már igy szoktátok a kérvénye­*­ket az utczán átadogatni az intendánsnak? X. színész. — Hiszen nem kérvény az, csak jó reggelt akar­tam az intendánsnak kivánni, de minthogy most csak írásban sza­bad vele közlekednünk, mindig a zsebemben hordok egy pár kész jónapos levelet.* Y. színész. (Reggeli hat órakor komfortább­ra száll és a vasúthoz siet). Egy ismerőse. — (A pályaudvarban őt meglátva) Hova, hova, kedves Y. barátom? Y. színész. — Nem messze, csak Váczra kell mennem. Az ismerős. — Tán vendégszerepelni? Y. színész. — Dehogy azért, beszélni akarok az intendánssal. Az ismerős. — Hát most Váczon lakik? Y. színész. — Nem az, Pesten lakik a Sándor­ utczában. Az ismerős. (Megdöbbenve, félre). — Tán csak nem őrült meg ez a szegény Y. ? (Hangosan). Hogyan értsem ezt ? Y. színész. — Mindjárt megmagyarázom. Nekem ma reggel meg kell kérdeznem az intendáns urat, hogy ha este a kitűzött darab el­találna, maradni szükség lesz-e énrám? Szóbeli után nem szabad kérdeznem tehát. Írtam levelet. De inásom nincs, a­kivel el­­küldhetném. Hordárra nem bízhatom, mert az nem elég biztos. Ha a helybeli postára adom, legjobb esetben megérkezik az intendáns­nál holnapután. Ha átmegyek Budára s ott adom fel, megérkezik a jövő héten, így hát nincs egyéb mód, mint vasúttal elutazni Váczra, melyet egy óra alatt elérek, ott a levelet recommandirozva feladni, s a délben Bécsből jövő gyorsvonattal visszatérni Pestre. Ugyan­azon vonattal érkezik Pestre levelem is, mely mint nem helybeli levél még aznap kihordatik s én este még előadás előtt megtud­hatom, van-e rám szükség, vagy sem. Az ismerős. — Ahá!. . . No, szerencsés utat! * * * A súgó. — Ejnye, de jó, hogy az intendáns urnak nincsen színészi talentuma! Valaki. — Miért? A súgó. — Mert ha volna, kedve is szottyanhatna néha fel­lépni s én aztán kénytelen volnák neki . . Írásban súgni. Pedig ez nagyon sok fáradságomba kerülne. * * * A színház kecskéje. — No már nekünk is meg kell tanulni az írás mesterségét, miután a szóbeli mekegést el nem fogadja az in­tendáns. A színház macskája. — Nekem már nem kell, mert tudok leg­alább olyan jól, mint a halhatatlan Megyeri tudott, a ki a nagy Petőfi szerint «körmölgeté, mint más, a szinlapot.« A kecske. — Az igaz, körmölgetni te is tudod. A. A Deák-körnek meg egy szolgája börtönfelügyelő lett. B. Nos, ez ellen talán csak nincs az illetőnek kifogása , hisz nem tehet­ték mindjárt egyszerre törvényszéki elnökké. Antonelli bíbor nők. — Petőfi után. — Még kis pap korában Antonelli (Van-e, ki e nevet nem ismeri ?) Körmölgetett itt ott, min' a papok.. . S kapott Tehát Ezért egy jó plébániát, A mint mondom, egy jó plébániát. A plébánián élt csak vígan ám ! Ki nem fogyott ott soha a madám, Hiába inti őt sok papbéli: „ Nelli ! Vigyázz, Kedved majd követendi gyász, A­mint mondom, majd követendi gyász.“ S иду jön — egyszer csak sir­ám a gyerek. „ Tagadnám — иду mond — ámde nem lehet. E bajban már most legjobb az leszen. Ezen Kicsit —ahogy elrejtegetjük egy kicsit. A­mint mondom, elrejtjük egy kicsit.“ És azalatt, mig Antonelli ott Bibornokká felavanzsirozott, A kis fiúcska is sudárba nőtt, S a nők Szeme Nem egyszer került immár pénzibe, A mint mondom, került már pénzibe. S midőn, hogy apja ki, azt megtudd, „Fizessen a bibornok /" gondold. S mint apját pörli a bibornokot, S ez ok­oián Rómában szörnyű egy skandált csinál, A mint mondom, szörnyű skandált csinál. Apró külföldi h­írek. X Antonelli kardinálisnak egy 22 éves fia született, a­ki minden­felé azt kiabálja a hires bibornokra, hogy : „possumus.“ Ő Hei­ Czeg Metternich, miután Thiers udvarának nincs szüksége fertanézerre, legközelebb elutazik Párizsból. " A dán király, ki a telet Athénben tölti, Kakapapamokolopolis görög miniszter nevének kimondásában kitörte a nyelvét. '-'­ A franczia flottát, melynek tengerészei nagyon republikánus ér­zelmeket tüntetnek ki, elküldik az indiai partokra datolyát szedni.­­ Eugenia tensasszony, szobalányainak fizetését havonkint egy pengő forinttal felemelte, hogy őt ezután is „felségének czímezzék. CJ Bismarck igen udvarias levélben tudatta Thiers-rel, hogy miután ő, már I. i. Thiers, a Rosselek lepuskáztatásával úgy is nagyon el van fog­lalva, a megszállt területek engedetlen francziáinak agyonlövetését barátság­ból magára vállalja.­­ Amadeus spanyol királyhoz a saragossai leventék kérvényt intéz­tek, hogy tiltsa el a hózentrágerek viselését, mert a szabad Spanyolországban még a nadrágnak sem szabad­­ függeni. Mai számunk ez évben utolsó lévén, kérjük a közönséget, hogy stb. stb. légsport- S.­A.-Uj hely. Az itteni korcsolya-versenyen Lény a­­ Nenmyért szerencsésen elbukott s majd kiflezamitotta a jobb lábát. Győztes Mat­ula­­ lett, kinek korcsolyái a Tisza és Gh­y­­czy féle igen jeles gyárból valók. A versenynek jó tiszta téli le­vegő kedvezett, melytől K­öze János, ki a korcsolyaversenyre Pestről jött ide, iszonyú náthát kapott, konyult o­r­r­a­­ megy haza.

Next