Bolond Miska, 1872 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1872-01-01 / 1. szám
Kubinyi Rudi. Szép Rudi ur élvet tagadt S főispán lett Schmerling alatt, De Sennyei lővén polczra, Elesett az ipse koncza. Sokáig élt aztán bújva, De ideje megjött újra, Mert a mai kormány mellett Schmerling-bakák útra kelnek. Hevesmegye tetejében Ott ül Rudi feketében, És azt mondja: jó idő ez. Elvcseréért ismét scheresz ! Csuk a szálkák. A. Te, tudsz-e francziául ? B. Egy keveset. A. Hát mit tesz az, hogy: le canif. B. A kutya. A. Ördögöt! Annyit tesz, hogy peniczilus. Hanem hát azt tudod-e, hogy mi az az „embarras des richesses?“ B. Nem igen. A. Tehát az annyit tesz, hogy egy szerencsés flautást a karácsonyi hivatalos lapban egyszerre három törvényszékhez neveztek ki. 3 Színházi érintkezés. (Ha az intendánssal csak írás útján lehetne a színészeknek közlekedni). X. színész. — Jaj, amott jön az intendáns. (Leveszi kalapját, kiragad zsebéből egy szép papirosra irt levelet s azt alázatos hajlongások közt általadja az elhaladó intendánsnak). Egy ismerőse. — Micsoda ? Hát már igy szoktátok a kérvénye*ket az utczán átadogatni az intendánsnak? X. színész. — Hiszen nem kérvény az, csak jó reggelt akartam az intendánsnak kivánni, de minthogy most csak írásban szabad vele közlekednünk, mindig a zsebemben hordok egy pár kész jónapos levelet.* Y. színész. (Reggeli hat órakor komfortábbra száll és a vasúthoz siet). Egy ismerőse. — (A pályaudvarban őt meglátva) Hova, hova, kedves Y. barátom? Y. színész. — Nem messze, csak Váczra kell mennem. Az ismerős. — Tán vendégszerepelni? Y. színész. — Dehogy azért, beszélni akarok az intendánssal. Az ismerős. — Hát most Váczon lakik? Y. színész. — Nem az, Pesten lakik a Sándor utczában. Az ismerős. (Megdöbbenve, félre). — Tán csak nem őrült meg ez a szegény Y. ? (Hangosan). Hogyan értsem ezt ? Y. színész. — Mindjárt megmagyarázom. Nekem ma reggel meg kell kérdeznem az intendáns urat, hogy ha este a kitűzött darab eltalálna, maradni szükség lesz-e énrám? Szóbeli után nem szabad kérdeznem tehát. Írtam levelet. De inásom nincs, akivel elküldhetném. Hordárra nem bízhatom, mert az nem elég biztos. Ha a helybeli postára adom, legjobb esetben megérkezik az intendánsnál holnapután. Ha átmegyek Budára s ott adom fel, megérkezik a jövő héten, így hát nincs egyéb mód, mint vasúttal elutazni Váczra, melyet egy óra alatt elérek, ott a levelet recommandirozva feladni, s a délben Bécsből jövő gyorsvonattal visszatérni Pestre. Ugyanazon vonattal érkezik Pestre levelem is, mely mint nem helybeli levél még aznap kihordatik s én este még előadás előtt megtudhatom, van-e rám szükség, vagy sem. Az ismerős. — Ahá!. . . No, szerencsés utat! * * * A súgó. — Ejnye, de jó, hogy az intendáns urnak nincsen színészi talentuma! Valaki. — Miért? A súgó. — Mert ha volna, kedve is szottyanhatna néha fellépni s én aztán kénytelen volnák neki . . Írásban súgni. Pedig ez nagyon sok fáradságomba kerülne. * * * A színház kecskéje. — No már nekünk is meg kell tanulni az írás mesterségét, miután a szóbeli mekegést el nem fogadja az intendáns. A színház macskája. — Nekem már nem kell, mert tudok legalább olyan jól, mint a halhatatlan Megyeri tudott, a ki a nagy Petőfi szerint «körmölgeté, mint más, a szinlapot.« A kecske. — Az igaz, körmölgetni te is tudod. A. A Deák-körnek meg egy szolgája börtönfelügyelő lett. B. Nos, ez ellen talán csak nincs az illetőnek kifogása , hisz nem tehették mindjárt egyszerre törvényszéki elnökké. Antonelli bíbor nők. — Petőfi után. — Még kis pap korában Antonelli (Van-e, ki e nevet nem ismeri ?) Körmölgetett itt ott, min' a papok.. . S kapott Tehát Ezért egy jó plébániát, A mint mondom, egy jó plébániát. A plébánián élt csak vígan ám ! Ki nem fogyott ott soha a madám, Hiába inti őt sok papbéli: „ Nelli ! Vigyázz, Kedved majd követendi gyász, Amint mondom, majd követendi gyász.“ S иду jön — egyszer csak sirám a gyerek. „ Tagadnám — иду mond — ámde nem lehet. E bajban már most legjobb az leszen. Ezen Kicsit —ahogy elrejtegetjük egy kicsit. Amint mondom, elrejtjük egy kicsit.“ És azalatt, mig Antonelli ott Bibornokká felavanzsirozott, A kis fiúcska is sudárba nőtt, S a nők Szeme Nem egyszer került immár pénzibe, A mint mondom, került már pénzibe. S midőn, hogy apja ki, azt megtudd, „Fizessen a bibornok /" gondold. S mint apját pörli a bibornokot, S ez okoián Rómában szörnyű egy skandált csinál, A mint mondom, szörnyű skandált csinál. Apró külföldi hírek. X Antonelli kardinálisnak egy 22 éves fia született, aki mindenfelé azt kiabálja a hires bibornokra, hogy : „possumus.“ Ő Hei Czeg Metternich, miután Thiers udvarának nincs szüksége fertanézerre, legközelebb elutazik Párizsból. " A dán király, ki a telet Athénben tölti, Kakapapamokolopolis görög miniszter nevének kimondásában kitörte a nyelvét. '-' A franczia flottát, melynek tengerészei nagyon republikánus érzelmeket tüntetnek ki, elküldik az indiai partokra datolyát szedni. Eugenia tensasszony, szobalányainak fizetését havonkint egy pengő forinttal felemelte, hogy őt ezután is „felségének czímezzék. CJ Bismarck igen udvarias levélben tudatta Thiers-rel, hogy miután ő, már I. i. Thiers, a Rosselek lepuskáztatásával úgy is nagyon el van foglalva, a megszállt területek engedetlen francziáinak agyonlövetését barátságból magára vállalja. Amadeus spanyol királyhoz a saragossai leventék kérvényt intéztek, hogy tiltsa el a hózentrágerek viselését, mert a szabad Spanyolországban még a nadrágnak sem szabad függeni. Mai számunk ez évben utolsó lévén, kérjük a közönséget, hogy stb. stb. légsport- S.A.-Uj hely. Az itteni korcsolya-versenyen Lény a Nenmyért szerencsésen elbukott s majd kiflezamitotta a jobb lábát. Győztes Matula lett, kinek korcsolyái a Tisza és Ghyczy féle igen jeles gyárból valók. A versenynek jó tiszta téli levegő kedvezett, melytől Köze János, ki a korcsolyaversenyre Pestről jött ide, iszonyú náthát kapott, konyult orra megy haza.