Bolond Miska, 1873 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-05 / 1. szám

Tavaly ilyenkor •— sudribom! — A hajrá, hossza járta. És higyjétek el — sudribom, — Most sem maradunk hátra. A régi élet — sudribom, — Megújul ott is, itt is. Nem ártott néki — sudribom, — Ragály s efféle krízis. Kezdődnek újra — sudribom, — A miniszteri bálok A régi módra, — sudribom, — Bár a rendezők mások. A taktust ütik — sudribom, »Reform« s a »Napló« fújják; Széljobb s középjobb, — sudribom, A kankánt, valzert rúgják. De a csárdásra — sudribom, — ítéletnapig várhatsz. Szilveszter-éji arabeszk. Jó, ha a fiatal ember idejekorán kitombolja magát. Ezért elmentem a tombolába, mely a városi vigazdában éjfélkor végbement. A bérlő igen élelmes. Egyúttal félelmes is. Félelmesen élelm­es, mert élelmiszerei megfélemlítik a hősgyomorú gyo­­morhőst is. 500 fánk képezi a tombola nyereményeit. Ennek kö­vetkeztében az előrelátható főnyeremény : kholera; második nyeremény: cholerin; harmadik: kólika; negyedik: hasrá­­gás, stb. stb. Vettem 10 sorsjegyet. Valóságos b­ékatombola lesz eb­ből, gondolom. Tíz darab ilyen Szil­veszterházy-sorsj­egy­gyel lehetetlen, hogy ne sprengoljam az egész bankot. Csakugyan úgy jön. Nyertem tíz darab fánkot. H­iszen lehet most ezekből pampuskázni, gondolom. Rendre feltöröm a fánkokat, hogy kifejtsem belőlük a nyereményeket. Az elsőben volt egy szilvamag. Panaszt emeltem a bér­lőnél, de ez fölvilágosított, hogy a szilvamag rendesen csak szilvában szokott teremni, az olyan pampuska tehát, mely­ben szilvamag van, nagy ritkaság. Ez a bérlő valóságos szil­vamagiszter ! A másodikban volt egy svábbogár. Sváb telepítvény egy fánkban, ez is nagy ethnographiai ritkaság. Ez a bérlő úgy látszik, nem sárbogárdi, hanem svábbogárdi születés. A harmadikban volt egy nadrággomb. Mintha bizony nem is tombolában, hanem gombolában nyertem volna. Ha még egyet találok, fölcsapok G­ombos Bertalan életitalszep­­temvirnek. A negyedikben volt egy légy, ily körirattal: »Légy hive, oh magyar!« Úgy földhöz csaptam, mintha született légycsapó volnék. Az ötödikben volt egy szivarcsutka. Csutcunque zsebre dugtam, jó lesz vendégszivarnak. A hatodikban volt egy kukoriczaszem. Az is rövidlátó volt, úgy hogy másnap pápaszemet kellett neki vennem. Püspökszemmel be nem érte volna. A hetedikben volt egy zsindelyszeg. Ha az építkezési tanács megtudja, még bírságot rónak rám, amiért hogy Pest­ről a zsindely száműzve van. A nyolczadik oly nagy volt, hogy már nem is lehetett pampuskának nevezni, hanem pampusnak. Nem volt benne semmi, ily körirattal: »fogd meg jól!« A »nesze semmi«-t nem írták oda, mert a csöröge fánknak a nesze nem le­het s­e­m­m­i, különben nem volna csöröge. A kilenczedik oly kicsiny volt, hogy már tulajdonkép nem is volt pampuska, hanem csak pampisztoly. Még pedig töltetlen. Ez legyen aztán időtöltés! A tizedikben nem volt semmi, hanem ellenkezőleg az volt — egy debardőrben, s nyakamba akasztottak. Csak­ugyan akasztani való is volt. Hadd függjön hát, mondom, és függni hagytam, mint az elitéltet, naplementéig. Ezek voltak összes nyereményeim. Még tíz ilyen fánk, és megbuktam. Bankezott — fánkezott! Soha sem tombolok többé a vigadóban, melynek adója épenséggel nem vig. 2 FARSANG ELŐTT. Nincs a tánczrendben — sudribom, Ha kérded ez a válasz... Magyar hadsereg — sudribom, — ! Hegedüli szent Dávid. Rövidre szabta — sudribom, — ; Szent Harapat ruháit.­­ Magyar bank s törvény — sudribom, — I A demokratiának; ; No annak öcsém — sudribom, — S Ugyancsak bedudáltak. I Vígan polkázik, — sudribom, — I A szentszék és a klérus; I Polgárházasság — sudribom, — I Sarokban alszik, zérus. I­ Mosolygva ülnek, — sudribom, — I Protectió-mamácskák; ; Csemetéiket — sudribom, — [ Hogy a kolónba látják. í Gesert kisasszony, — sudribom, — ;Fut legelöl a sorban, j Sok a lovagja, — sudribom, — í Száz is minden bokorban. j Sőt a vén csont is, — sudribom, — í Ki hitte volna vájjon? ; Mozog szuszogva — sudribom, — S Virilitás kisasszony. : De a képzettség — sudribom, — j Ott ül szerényen hátul; —­­ Elv, munka, jellem — sudribom, : Hja! petrezselymet árul. ( Az étteremben, — sudribom, — j Lampányi palaczkokkal ; Csörög Kerkápoly — sudribom — ! És pattog a dugókkal. — I Az ezrek, mi­jók — sudribom,— ;; Pezsegnek össze-vissza, j S a deficitet, — sudribom,— ! Az egész ország iszsza. Ha én Pius pápa volnék, Az uj évvel nem gondolnék, A gratulanst, ki pénzkéri, Szent áldással fizetném ki. Ha pénzügyminiszter volnék, Az uj évvel nem gondolnék, Mert ott az ördög se keres, Tudják, hogy a kassza üres. Ha Sziv­ágyi Virgil volnék, Az uj évvel nem gondolnék, Újévkor. Hol gratuláns meg nem talál, Bújnék reverenda alá. Hogy ha én Schwartz Gyula volnék, Az uj évvel nem gondolnék, Ki is gratulálna nekem : Mikor totál — Schwartz a nevem. De mert Bolond Miska vagyok , Jönnek hozzám kicsik, nagyok, Nem egyenként, de száz számra, Agyon vagyok gratulálva. Comparatio: Nagy csoda, hogy a »Budapesti Közlöny« hat egész napig minden állat- és embernemesítés nélkül jelent meg. Nagyobb csoda, hogy a vízvezetékben pár hét óta nagyobb minőségű deszkaszálkák nem mutatkoznak. Legnagyobb csoda, hogy a napokban a tiszai vaspálya igaz­gatóságának egy olyan levelét láttuk, a­mely magyarul volt írva. Oh te szép hölgy, drága angyal­om, elődbe térdepelve kérdem : mikor kelt viszhangot Benned már szivem szerelme ? -----«—sa—»----­ Mit­­remény — »Ifjú, ifjú, szivem vágya Hozzád majd csak akkor szárnyal, Ha Salamon Ferencz kész lesz Pest monográfiájává! !« *) Szerk. *) S Gyulai »Romhányi«-jával.

Next