Bolond Miska, 1873 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-05 / 1. szám

Jövendölések 187­5-ra. Kész dolguk lesz a szerelmeseknek és tolvajoknak, a folyó év régense a kiváncsi hold lévén. Az osztrák birodalom réges-régi jeligéje ez évben sem fog változni: Austria erit in orbe ultima. Alakulni fog egy »sikkasztás-biztosító részvénytársulat,« mely azon­ban csakhamar tönkre megy, minthogy több hivatalnoka a társulat kasszájá­val kereket old. A papi coelibatum megszűnik, Gio nono elveszi Viktória angol királynőt. Pünkösd napján »fehér karácsony«-ra ébredünk. Bécsben roppant sokat állítanak ki, Pesten — még többet. Jó és sok bor lesz, de a kormány még sem veszi annyi hasznát, mint tavaly. Gróf Lónyay Menyhát Milton »Elveszett paradicsom«-át lefordítja magyarra. Tíz méltóságos grófné belehal a baranyai fáradalmakba. Születni fog azon ember, kinek építész-fia terve szerint készül majdan az uj­pesti dalszínház. Hul­szky Guszti vagy közös hadügyminiszter, vagy reserve-Oberlajdi­­nánt lesz. Hugo Viktor fölfedezi, hogy szent István, »Árpád, a cseh király« ide­jében, hessen-darsmtädti Kurfürst volt. Kerkapoly ezután is a lyukas zsák fenekét keresi. A kholera megszűnik, de a magyar k. tőzsdéket annyira ellepik a mér­ges miasinák, hogy szivariszony-járvány tör ki. Az »Alkotmány« fölöslegesnek dekretáltatik. Egy néptanító e szavakat vésett sírkövére: »Oh, miért nem voltam kisbéri ménes ?« Az emberi elme új meg új vívmányai annyira mennek, hogy valaki mesterséges tyúkszemeket talált fel, melyek épp úgy fájnak, mint a ter­mészetesek.­­ Miniszter úr! nevem gróf Alpári Alpári Kristóf, dédapám Árpáddal együtt jött be Magyarországba, annyi sort az ujság­­skriblerek egy esztendőben sem írnak össze, mint a­hány ökröm, lovam, juhom, béresem van, az angol turfon tisztelettel említik nevemet, és mindezek után azt kérdem: micsoda tónus az, mely­­lyel miniszter úr velem beszél ? egy Alpárit teendőkre figyelmez­tetni ! egy Alpárit kötelességre inteni! miniszter úr az első ember, a­ki ezt tenni bátorkodott. Azt hiszi tán nagyméltóságod, hogy rongyos háromezer fo­rintért parancsoltatatok magammal mint egy diurnista ? ha ön az állam szolgája, én a megye szolgája nem vagyok és nem is leszek. Ur­nák születtem, s az maradok teljes életemben. Midőn nagyméltó­ságod e levelet veszi, megszűntem Csöbör megye főispánja lenni, ru­házzon fel e hivatallal olyan embert, a­ki még az ágyát is a me­gyeház termében veti meg, de én nem alázom le magamat annyira, hogy beamter legyek. Dixi. Servus­­ Gróf Alpári Alpári Kristóf. Kiss. No csakhogy a mi geniális hadvezérünk, Klapka tábornok is kapott neki való alkalmazást. Nagy. Hol ? a magyar honvédségnél ? Kiss. Éj dehogy , a fényes portánál, a­hol a muzulmán hadsereg szervezéséért három évre hat­százezer forintot fizetnek neki. Nagy. Vagy úgy! Kiss. Ilyen fránya legények vagyunk mi, szomszéd úr , a honvédségnél mellőzzük Klapkát, a színháznál Molnárt, a közlekedésnél a lángeszű Mi­­haleket; itthon pedig ezalatt a legboldogabb közép­szerűségek tiszalajoskodnak. Nagy. No szomszéd úr, tartott a pápa megint egy czifra allocutiót ; bizony nagyon haragszik. K­i­s­s. Ej dehogy haragszik szomszéd ur, az egyszeri János gazda is nagyon káromkodott s mikor kérdezték, hogy mi a baja, azt felelte rá , hogy »semmi, de könnyebb a lelkemnek, ha magamat egy kisség kikáromkodom .« — úgy lát­szik, a római öreg ur lelkének is könnyebb, ha egy­, kisség kiallocutiózhatja magát. Nagy. Azt írják a lapok, hogy az istenben boldogult »Korunk« most uj, név szerint »Alkotmány« czim alatt akar kiserteni. Kiss. Minden jó lélek az urat dicséri! ültet­ i. Méltóságos gróf Alpári Alpári Kristóf, Csöbörmegye főis­pánjának. Méltóságos gróf ur! Nyakamon ül a sajtó, meg az ellenzék, meg az úgynevezett nyilvános vélemény — nem segíthetek magamon, méltóságodnál kissé alkalmatlankodni kell. Ments isten, hogy méltóságodat megsérteni akarnám, ismeri hangomat és hangulatomat, tudja, mennyire vagyok kollegiális és elnéző, tavaly bruderschaftot is ittunk, elhiheti e szerint, hogy csak külnyomásnak engedek, midőn méltóságodat legalázatosban figyelmeztetni bátorkodom, hogy inter alia a főispán is. Részemről ugyan nem irigylem az e méltósággal járó cse­kély fizetést de a mindig csaholó plebs azt mondja: a­ki nem dolgozik, ne is egyék. Intem tehát főispán urat, méltóztassék ezen­túl a megye teendőivel is kissé foglalkozni, nézzen hébe-hóba a tanácsterembe, szóljon hébehurgyába valamit, s általában teljesen ne hanyagolja el magas hivatalának kötelességeit. Tisztelettel legalázatosb szolgája: Tóth Vilmos, belügyminiszter, m. p. ). Nagyméltósága Tóth Vilmos belügyminiszter ő excellen­­tiájának. Nagyméltóságos miniszter úr! Vettem rendeletét, s minthogy az efféle epistola azok közé tartozik, melyeket az ember hamar lerázni szeret nyakáról, azon­nal válaszolok. 3 Kürtölik az újdondászok: Itt is, ott is, országszerte, Alma, körte kivirágzott, Ibolya kékelt a gyepbe’, Nem deczember, de september Heve érzik a sugáron, Hogy így jösz, az eszed ment el 187З? Mutasd meg, hogy különb lesz, mint Testvéred volt, a­ki meghalt, Ki leszedte mint a tejszint, A többi meg ehetlen volt, Étvágyunkat föllovalta, S aztán mi sem volt a tálon, Ne folytasd a kenyérhajjal 187З. Nem lehetett szólni azzal, A hogy kezdte, úgy végezte, Lenn a Kánaánt tavaszszal Vízbe fújta, eltemette. Kholerával jött a télen, Jégzáporral járt a nyáron, Kívánom, több eszed légyen 187З. Fogy az ország, az adósság Pedig egyre dagad, árad,­­ Derága pénz nem orvosság, S mi fizetünk másfélszázat. A miniszter deficittel . Kormányozgat, úgy sajnálom, s Hozz a pénzt olcsóbb kredittel.­­ 187­3. Egyébiránt akármit hozz,­­ Kibékülünk mi majd veled, És csinálunk csapásidhoz ! Alkotmányos jó képeket;­­ És üdvözlünk prima viszta, S megdicsérünk minden áron : Csak Lónyayt ne hozd vissza ! 187З. 1­87­3. Bolond hírek. T .A. törvényszéki börtönök annyira telvék rabok­kal, hogy ezen ügyben sürgetőleg intézkedni kell; egy nevezetes szakképesség erre nézve azt ajánlotta a minisztériumnak, hogy jövőre a börtönökbe csak annyi rab zsúfoltassék, a­mennyi belefér, a többi pedig bizonytalan időre szabadságra bocsáttassék. Aj év nap­ján a kormánypárti képviselők Bittónál is tisztelegtek; a gratulációt Perczel Béla mondta el, kinek aztán Bittó egy pengő forintot adott.­­ Bernáth­ Gazsi nemzetgazdászati pályára adta magát s fölfedezte, hogy a jelen abszurdus fadrágaságban jutányosan be­vásárolt sétapálczákkal sokkal olcsóbban lehet fűteni, mintha a fát az ember úgy ötszámra veszi. Tapasztaltatván, hogy a szabadságos állomá­nyú honvédtisztek néha tömegesen köszönnek le, a honvédelmi mi­nisztérium intézkedni akar, hogy jövőre az ilyen tisztek előbb mondjanak le, mintsem kineveztetnének.

Next