Bolond Miska, 1875 (16. évfolyam, 1-49. szám)

1875-05-30 / 22. szám

/ 136 B O L О ND M I SS A. Május 30. 1875. És összegyülének — ifiak és vének, — teremében a lövöldének, — róluk szóljon az ének. Felhangzik újra a kiáltás— csakhogy, a ki kiáltja, most mind náthás, — »eilender Radocza«, — ezt röfögi a czocza, — a him úgy, mint a kocza, — ezt hirdeti a falragasz, — s kiáltja utczán suszterbub a kamasz, — s végezetre pedig, — mert ilyen is tellik —30 szál polgár váltig — ezt orgonálja halálig. — De megtelik a lövölde terme, — elnöknek azonban fejében a körme, — fülét vakarja — mindakét karja, — idegen figurákat látva köztek ,— a menyország felé mász— ajkáról a fohász: — »öröködbe urampogányok jöttek.« — Megnyitja a gyűlést a Schweiger, — hamar rákiáltják: állj el! — De ő el nem áll — magyarúl-németül povedál — s valahogy mégis kimondja, — a mi a szivét nyomja, — a gyűlés hallgatja, mi a? — »Radócza az isten fia!« — s hogy ezt kimondta, hamar leül, és néz maga elé feneül, — a gyűlés pedig — szörnyen fenekedik — kalapját forgatja, — a ki nem hiszi, nézze meg ebanyja, — és sötéten, mint a korom, — azzal kiáltja: éljen Horn! — s azzal se fűre se fára, — ott hagyja a gyűlést magára. — S elindul a tömeg kifelé — az omnibuszok felé, — és ürül a terem, — mint a kutverem,— mikor harminczan ássák.— Az ördög látta ennek mássát! — Az elnök Schweiger, — »Ohnós der Teufel!« — csak nézi nézi, — marad-e néki! — és mikor látja, hogy biz ott nem marad — maga is nézi hol a kalapos fülére ? nyomván czilinderét, — mint a megriasztott veréb — ott hagyja hamar a csata szinterét. Utána ballagnak — emberei a csatát nyert hadnak, — számszerint húszak —mindnyájan iszonyú busák, — és fölpakolva egy omnibuszra, — haza hajtatnak négy lószuszra. ..........A lövöldének udvarában — Tavaszi Andris egymagában — ül egy asztalnál kngli sör mellett, — szakállát lengeti lanyha szellel, — s sóhajt, hogy a pohár felfordul, — fizetetten söre kicsordúl, — a kapu szárnya egyet csikordul, — s a sóhajtásra el-békordul. — — pediglen az égre mordul, — nem látom a te sorodban, — mi van megírva a csillagokban. — Oh! Radocza néked és nékem — rész nap világitott fenn az égen!« — És békaparva két kriglisörtül, — csendesen a szék alá fördül. —Majd föltápászkodik, tovább baktat, — kellnerek üldözni utána kapnak — s ő megbotolván, elnyeli a pöcze-árok — s ott eltemetik dunai molnárok. E ADOC ZIÁD AA. pJSIX ППРТ vagyis Zsinagóthai almanach. (Kóser évkönyv, körülmetéseknes zsidócskák által szerkesztve.) MUTATVÁNYOK. -Gitel kisasszonyhoz. Hogyha látom szép szemeid, Imádott babám Gitel, Hidd el, csupa szerelemből. Hát a hideg majd kitel.. Hogyha látom szép orcádat, S piros szádat, a piczit, Hidd el csupa szerelemből A lapos guta megit. Úgy szeretlek!.... de hiába, Enyém mégsem lenni fog: Mert én tréfit szoktam enni, Apád pedig — orthodox. Szentesi Rudas. Rüfke és Páter Skapuláré. — Novella. Irta : Posner Károly Lajos. — Első fejezet. £eetjRüFKE és Páter Skapuláré! Ők szerették egymást. Rüfke egy király utczai handlés zsidónak 17 éves szép lánya volt, Páter Skapuláré pedig Páter Skapuláré volt. A katholikus pap egész a tonzuráig szerelmes volt a zsidó lányba. A zsidó lány majd megbolondult a pap után. Mint mondom, ők szerették egymást. Igen. Jártak egymáshoz, meg is csókolták egymást. Az apa Reb Smal, mit sem tudott a dologról, mert szegény, köztünk maradjon, nagy chammer volt. Közbülső fejezet. Egy zivataros pénteki esten, midőn kün zúgott a szél, esett az eső, és akkor jött haza a templomból Reb Smül, és azon pilanatban lépett a szobába, midőn a kis Büfke egy czvikipuszit nyomott a pap simára borotvált tokájára. — Rabló! kiáltá Reb Smül. Tableau k_________________________________________________ Utolsó fejezet. Az apa dühében a kezében tartott taleszt , és szidort dobta Páter Skapuláréra, ez pedig az asztalról egy barcheszt vett fel, odavágta Reb Smal fejéhez és gyorsan kigurult a szobából. A megcsalt apa fájdalmában kitépte hunczutkáit. Rürke egész éjjel sírt és zokogott, másnap reggel pedig, eltűnt az apai házból. Elszegődött Páter Skapuláréhoz a gazdaszszonynak. Még most is élnek együtt, ha meg nem haltak. Éljen a polgári házasság! Posner, K. L. Híres magyar zsidó életrajza. R 1 N b Ь N "1N Э "1J? 3 T R £ Van e a világon ember, ki ne ismerné Posner Károly Lajost? Van. Posner Károly Lajos. Mert ő annyira szerény, hogy saját nagyságát nem akarja elismerni. Ő a megtestesült szerénység. Pedig Bismark után őt emlegetik a lapok legtöbbször. És méltán, mert nem érdemli meg. Érdemrendé már annyi, hogy kiállítást rendezhet belőle Filadelnek nem csak a fiában, hanem az apjában is. Fog is. Lehet mondani, hogy az összes európai és ázsiai fejedelmek csak hosszas könyörgés után bírhatták arra, hogy tőrök rendjeleket fogadjon el. Hogy ő mily szerény, kitűnik onnan is, hogy b. Wenckheim már 5 mond ötször akarta megtenni várónak, s ő mind a 6 mond hatszor visszautasította. Demokrata a sírig ! Az ipar-diplomatia mezején véghez vitt distanzrittje utólérhetlen. Dicskölteményem gyors lábai se léphetnének nyomába, azért dalolom meg prózában: , Penna Vala,már I éxia ! Éljen Iszner , Vároly -Kala ! Vóczi Lajos. Elmés tárcza a fővárosból. S a NAP mosolyogva kelt fel-----Komor olvasóm, te már jóízű nevetésre fakadsz? Nyilván az első sor elmésségén. Valóban, magamnak is mosolyognom kell rajta. Ne nevess ki érte. Paul de Koczk azt mondja — Nos, mit mond Paul de Koczk ? Azt amit Agai. Tehát Agai azt mondja : De nevetésre fakadt olvasóm, ha én azt neked elárulnám, hogy mit mond Agai, az olyan elmés, hogy halálra nevetnéd magad az Azért nem árulom el az elmésséget. Élj ! Különben a nap mosolyogva feküdt le. Én is saját elmésségemen. BOLOND HÍREK. Tegnap este a Dunában, egy kövér harcsa torkában találtak egy elefántot. Ilyet még senki sem látott! S az elefántnak hegyében egy kisasszonyt, amint épen fúrta ki magát. Ez se mindennapi. Jó hír a földbirtokosokra. Miután Stuver Antal bécsi tűzművész tűzjátékait rendesen elszokta mosni az eső, ennek következtében a kereskedelmi miniszter felhívta Stuvert, hogy utazza be az országot s rendezzen mindenütt tűzjátékokat, így biztos kilátás van arra, hogy az ország által már rég óta várva várt eső nem sokáig fog elmaradni. A X. utczába é a 7. házában épen ma hajnalban egy kis gyerekre leltek a kapu alatt, reverendába göngyölve. Kérded : mi volt a bölcsője ? — egy jezsuita kalap. A bécsi Flohban e világtárlati magyar kiállítók arczképcsarnoka foglaltatik. Köztük van a kereskedelem egyér portréja is. Csakhogy az arczképen ez a fölirás pompázik : Br. Josef v. Simonyi. A rajzot kisérő ismertetés czime Ernst Simonyi. Azonban igen valószínű, hogy a rajzot és ismertetést kísérő Conto a helyes Br. Ludwig Simonyi névre lesz kiállítva. _A. A Tacryar Zolikából. — 124. szám. — »Senynyei beszéde után Molnár Pál szólalt fel, tiltakozva azon mondat szerénysége ellen, hogy eredményeket nem értünk el. Senynyei minden beszédének volt eredménye: elkezdte az ember gondolkozni. És ez nagy eredmény !« (Nekünk meg úgy rémlik, hogy még se M. P. se a M. P. nem hallgatták meg Senynyei beszédét, mert még nem kezdtek el gondolkozni.)