Laky Demeter: Marcus Annaeus Lucanus Pharsáliája vagyis a polgárháború tíz könyvben (Pest, 1867)
Marcus Annaeus Lucanus
, hamar bizalmas viszony szövődött közötte és Lucanus közt, ki még mielőtt a törvényes kort elérte volna, Quaestorságra emeltetett. Ekkor vette nőül az előkelő, gazdag és szelemdus Polla Argentariát, ki, ritka műveltségénél fogva, férjének tudományos munkálataiban is segédkezet tudott nyújtani. A szerencse mindenben túlságig kedvezvén Lucanusnak, egész a vakmerőségig vitte szenvedélyes önhittsége, mint a legnagyobb szerencséből végre a legnagyobb szerencsétlenségbe sodorta. Nero ugyanis, a maga nevéről „Neronia“ ünnepélyt alapított, mely, mint az olympiai játékok, minden ötödik évben, testgyakorlat, szekér- és költészeti verseny által szokott megtartatni. Ezen ünnepély lett Lucanus veszedelme. Mert a túlkapatott ifjú nem látván, vagy nem akarván belátni Nero szándékát, miszerint ezen ünnepély alkalmával őmaga akart saját műveivel tetszést aratni, egy alkalommal, midőn ezen ünnepély Pompejus színházában ment végbe, meggondolatlan föllépésével Nérót kérlelhetlen ellenségévé tette. Nérót t. i. egy költeményéért, mely Niobe történetét foglalta magában, megtapsolta a szolgalelkű hallgatóság, mire Lucanus lépett edő, s Orpheusról oly rendkívüli tetszéssel hevenyészett, hogy Nero e miatt, megsértett hiúsága érzetében rögtön elhagyta a színházat. A túl heves ifjú észrevévén fejedelmi ura és barátja hidegségét veszélyes alkalmazkodás helyett még inkább ingerelte ; sőt kíméletlen nyilatkozatok s aljas gúnyiratokkal boszanta a fejedelmet és ennek legbefolyásosb miniszereit, minek következtében minden nyilvános föllépés és ügyészkedéstől eltiltatott. Se a rajongó ifjút e vészjelek sem hozták észre. S ámbár ismerhette Nero verengző természetét, mégis egyik főczinkosául szegődött a Piso-féle összeesküvésnek; nyilvánosan magasztalta a zsarnokok gyilkosait, s mindenkinek, akivel találkozott, Nero fejét kínálgatta. Azonban csakhamar tőrbe került, s hármas lánczon hurczoltatott az ítélőszék elé.