Jerney János Keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. 1. kötet (Pest, 1851)
I. Etelközi Ut
ETELKÖZ. 131 Mielőtt tovább jutnék, azon vidéket kell röviden rajzolnom, mellyel mai nap meghaladtam. Moldvának Szereten inneni része jóval magasb és sűrűn keletkező hegyektől borittatik, mint a’ Pruth és Szeret közi. E’ tájnak fölső részén már Bajánál emelkednek a’ havasok’ benyúló ágai, melylyek Erdély határinál magos tetők- és bérczekben vonulnak el. Az alsó szinte bővelkedő ormok és bérczekben, de itt sem hiányzanak valamint amott a’ számos patakok és folyók, miknek termékeny és tág völgyei teszik Moldvát gazdaggá. A’ hegyeket itt fásd erdők födik mint a’ Szereten túl. Megbecsülhetlen kincset rejt gyomrában azon magas csúcs, melly Okna vagy Akna kis várost környezi. Ebben a’ fejdelemség’ baromtenyésztésére áldást hozó kifogyhatlan hires só aknája létez. A’ város’ népessége nem több 3000-nél, ennek mintegy 50 főből álló kath. része, a’ tatrosi egyházhoz tartozik. A’ só’ munkálatát az aknában nagy részint az elitélt rabok végzik, a’ lakosság bizonyos díjért hajtja végre. Olly nagy könnyűséggel és bőségben állitatik elő itt a’ só mennyiség, hogy némelly városokban jelesen fiákéban utczán lát az ember lerakva kősó halmokat. Fontja nem jő többe a népnek 2 kínál váltóban. A’ természet’ mindazon adományival, mellyek a’ hegyes országnak sajátjai, meg van áldva e’ kis tartomány; csak értelmes és munkás kezek hiányoznak. Főleg az érczneműk, kő- és márványfajok kínálkoznak miveltetésre egy jövő boldogabb és polgárisodottabb nemzedéknek. A’ természet’ ezen kincseinek előállítására sűrű erdők és vizbő patakok nem hiányzanak sehol. Az egyes helyekről gyűjtött óság- és magyar történeti adatokat alábbi sorozatban lelenti föl az olvasó, most csak Tatrosról teendek néhány szót. Tatros terült helyen fekszik, magyar lakosi most körülbelül 400-ra mennek. Egyháza ujabbkori épitvény szinte azon helyen, hol a’ réginek alapromjai némi részben ma is láthatók. Martius’ 31-dikén, miután a’ régi romokat fölkerestem és legkissebb emlékkő találhatása nélkül megvizsgáltam, Filuszeknek szives barátságát megköszönve, Gorczafalvának hajtattam, a’ tatrosi szőllőhegyeken föl, Újfalu 250 magyar lakost számitó, de már a’ gorczafalvai egyházhoz tartozó telepitvényen keresztül, kocsisom gorczafalvi lévén, az Ojtos vizen által hajtott, ’s ugyancsak Gorczafalván állt meg délre saját házánál , hogy ott ez nap’ időzvén, következő napon jókor az ojtosi passushoz juthassak. A’ nap’ hátralevő részét, ámbár havazó kemény idő álla be, a’ 17* Gorczafalva.