Jerney János Keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. 1. kötet (Pest, 1851)

I. Etelközi Ut

ETELKÖZ. 131 Mielőtt tovább jutnék, azon vidéket kell röviden rajzolnom, mellyel m­ai nap meghaladtam. Moldvának Szereten inneni része jóval magasb­ és sűrűn keletkező hegyektől borittatik, mint a’ Pruth és Szeret­ közi. E’ táj­nak fölső részén már Bajánál emelkednek a’ havasok’ benyúló ágai, mely­­lyek Erdély határinál magos tetők- és bérczekben vonulnak el. Az alsó szinte bővelkedő ormok­ és bérczekben, de itt sem hiányzanak valamint amott a’ számos patakok és folyók, miknek termékeny és tág völgyei teszik Moldvát gazdaggá. A’ hegyeket itt fásd erdők födik mint a’ Szereten túl. Megbecsülhetlen kincset rejt gyomrában azon magas csúcs, melly Okna vagy Akna kis várost környezi. Ebben a’ fejdelemség’ baromtenyésztésére áldást hozó kifogyhatlan hires só aknája létez. A’ város’ népessége nem több 3000-nél, ennek mintegy 50 főből álló kath. része, a’ tatrosi egyházhoz tar­tozik. A’ só’ munkálatát az aknában nagy részint az elitélt rabok végzik, a’ lakosság bizonyos díjért hajtja végre. Olly nagy könnyűséggel és bőség­ben állitatik elő itt a’ só mennyiség, hogy némelly városokban jelesen fiá­kéban utczán lát az ember lerakva kősó halmokat. Fontja nem jő többe a népnek 2 kínál váltóban. A’ természet’ mindazon adományival, mellyek a’ hegyes országnak sajátjai, meg van áldva e’ kis tartomány; csak értel­mes és munkás kezek hiányoznak. Főleg az érczneműk, kő- és márvány­fajok kínálkoznak miveltetésre egy jövő boldogabb és polgárisodottabb nemzedéknek. A’ természet’ ezen kincseinek előállítására sűrű erdők és vizbő patakok nem hiányzanak sehol. Az egyes helyekről gyűjtött óság- és magyar történeti adatokat alábbi sorozatban lelenti föl az olvasó, most csak Tatrosról teendek néhány szót. Tatros terült helyen fekszik, magyar lakosi most körülbelül 400-ra mennek. Egyháza ujabbkori épitvény szinte azon helyen, hol a’ réginek alapromjai némi részben ma is láthatók. Martius’ 31-dikén, miután a’ régi romokat fölkerestem és legkis­­sebb emlékkő találhatása nélkül megvizsgáltam, Filuszeknek szives barát­ságát megköszönve, Gorczafalvának hajtattam, a’ tatrosi szőllőhegyeken föl, Újfalu 250 magyar lakost számitó, de már a’ gorczafalvai egyházhoz tartozó telepitvényen keresztül, kocsisom gorczafalvi lévén, az Ojtos vi­zen által hajtott, ’s ugyancsak Gorczafalván állt meg délre saját házá­nál , hogy ott ez nap’ időzvén, következő napon jókor az ojtosi passushoz juthassak. A’ nap’ hátralevő részét, ámbár havazó kemény idő álla be, a’ 17* Gorczafalva.

Next