Huszka József: A Magyar turáni ornamentika története (Budapest, 1930)
Bevezetés
A magyar történelem, az elfogadott hivatalos történetírás szerint, a Kaukázus feletti pusztaságon, a Meotis tájain kezdődik, vagyis Árpád vezérré választásával, amikor még a magyarság a Volga, Kaspi- és Fekete-tenger vidékein elterülő Kazár-birodalom kötelékében élt. Fő hiteles forrásai a magyar krónikák mellett Konstantinus Porphirogenitus császár kissé összekuszált feljegyzései és némi arab és szláv tudósítások. Segítségére sietett a nyelvészet, mely megállapította egyrészről a magyarság ugornyelvűsége mellett a finn, osztjákvogul, cseremisz, lapp stb. atyafiságot , míg másrészről a törökvérűséget. Tehát most vagy törökugorok, vagy északi ugor-törökök volnánk, ha nyelvünk ugor maradt is. E keveredés arányába, foka megállapításába még ezelőtt egy pár évtizeddel az archeológia nem tudott beleszólni, mert minden emléket idegen rabolt jószágnak tartott ; sőt az ethnográfia is néma csecsemő volt még és a sokirányú, többé-kevésbbé szellemes spekulációk, meg a már ismert mozaikkövecskék csiszolgatása meddő maradt, miért is az elégedetlenkedés új nyomok után kutatott és új források felfakadását várta. A történész-kutatás nem kockázatos, megállapított módszereihez és holtbizonyos területeihez lekötve, éppen úgy nem tudta előbbre vinni a dolgot, mint ahogy a vasúti mozdony is csak a lerakott, biztos vassíneken tud mozogni a sínek végéig. A biztos, módszeres utazáson kívül is lehet pedig utazni : gyalog, lóháton, szekéren, hajón, sőt repülve is. A legújabb időkben nem történészek kezdtek kutatni, elhagyva, sőt alig ismerve a vassíneket, a megbotlástól védő szigorú szabályokat s úgy látszik, hogy a magyar történelem fonalát aligha meg nem kell toldani pár ezer évvel, a meotiszi haza előtti időkből, ha az eddig ismeretlen földek és korok bányái is feltárulnak. Megkísérlem e gyalogszeresek némelyikének úti élményeit röviden összegezve, a következőkben bemutatni — mielőtt a magam kirándulásáról szólnék —, hátha akad élményeik között hasznavehető is. I. Dr. Hollósi István : Magyarország őslakosai és az oláhok eredete. Budapest, 1913. A szerző görög, bizanti és egyéb középkori írók feljegyzései után törzsi, családi, személy- és helynevek alapján kimutatja, hogy a hunnok bejövetele előtt, itt már magyar nyelvű szittya-népek laktak, sőt Európa egyéb részeiben is telepedtek. A hazánkban talált rövid tőrök, csörgők s egyéb emlékek is legalább Kr. e. másfélezeréves itteni letelepedésüket bizonyítják. Hollósi tanúi : Herodotos, Xenofon, Diodorus, Siculus, Curtius, Plinius, Solinus, Justinianus, Strabo, Tacitus, Ovidius, Ptolemeus, Ammianus, Jornandes, Brocopius, Dio Classius, Suidas (960 Kr. u.), Arcanus, Ibas Katma, Bizanti Iszv. Agathangelos, Priscus Rhetor, Szt. Martin. II. I r. Pongrác Sándor : A magyarság keletkezése és őshazája. Budapest, 1901. és Tibet-magyar nyelvtanulmányok. Budapest, 1897. s egyéb megelőző tanulmányaiban nyelvészeti úton igyekszik az indiai hunnok, déli ugorok, tibetiek és az árja-szittya keveréknyelvek segítségével világosságot deríteni. A turáni népek áttekintése és a magyarság keletkezése című fejezetben a szó-összehasonlítások mellett történeti és ethnográfiai alapon a következő eredményekre jut : Közép-Ázsia déli és délnyugati része az iránoké, északi, közép- és keleti része a turánoké. A finnek valamikor összefüggésben voltak az ősturánsággal és időközben a szlávságban elmerült csúdokkal, mint szintén urálaltáji néppel, szoros rokonságban állottak. Mai elszigeteltségük a csúd-orosz keveredésnek következménye, míg ethnográfiai különállásukat a svédekből és norvégekből kirajzott normánok befolyásolták. A kéták ragozó nyelveket beszéltek és igeragozásuk sok tekintetben közeledik a baszkokéhoz és a magyarokéhoz. A magyarok nyomát csak a Kr. u. IX. század elején találjuk a Kaukázus feletti pusztaságon, hol Madzsar város romjai hevernek. Azonban ez a vidék nem volt a magyarok őshazája. A történelem nem tud arról, hogy a huni-magyar népek itten találkoztak és vegyültek volna. Ami a nemzeti, helyesebben a türki hagyományokat illeti, melyek szerint a magyarok Atelkuzuból jöttek, az bizonyos, hogy az innen kiűzött nép a turkok népe volt, melyet a magyarral azonosítani nem lehet. A magyar törzs évezredeken át oly helyeken lappangott, melyek távol estek az északi és nyugati turánok színhelyétől és eseményei- BEVEZETÉS