Áldásy Antal: A nyugoti nagy egyházszakadás története VI. Orbán haláláig 1378-1389. (Budapest, 1896)
Előszó
lassan, de biztosan fejlődő reaktio, mely egyre hangosabban sürgette a pápai szék visszahelyezését Rómába. Ettől várta, főleg az olasz közvélemény, a viszonyok gyökeres javulását. Érthető tehát az öröm, melyet a pápai szék visszahelyezése Rómába okozott. XI. Gergelynek nemsokára bekövetkezett halála azonban méltán aggasztá az olasz félsziget, főleg Róma lakosait. Köztudomású volt, hogy a bíbornoki testület minden követ megmozgatott, hogy a pápát visszatérésre bírja Avignonba. Maga XI. Gergely is — mint mondják — nem idegenkedett egészen e gondolattól. Méltán lehetett attól tartani, hogy a bíbornoki testület, melyben a francziák különben is többségben voltak, újból francziát választanak a pápai trónra, s ez bizonyára nem késend újból Avignonba visszatérni. Az 1378. ápril 8-án tartott conclave olasz származású pápát ültetett Szent Péter trónjára. Ezzel el volt hárítva a pápai szék áthelyezésének veszélye. De e választás egy még nagyobb bajnak volt a kútforrása. A franczia bíbornokok érezték, hogy az általuk eddig gyakorolt hatalom és befolyás ez által tűnőfélben van. Természetes, hogy mindent elkövettek, hogy azt maguknak megtarthassák. A hatalom utáni vágy, az ahhoz való görcsös ragaszkodás vitte őket az elszakadásra VI. Orbántól és a fondii választásra. A most bekövetkezett egyházszakadás sajátos jellegét és az adta meg, hogy hatalmi érdekek, a veszendőbe induló befolyás megerősítése szolgáltak okul kitörésére. És ha vizsgáljuk az egész egyházszakadás lefolyását, azt találjuk, hogy az Avignonban székelő ellenpápa pártjával csak Francziaország és a franczia érdekek szolgálatában állók tartanak. Az egyházszakadás, miután elsősorban a hatalom körül forgott, nem szorítkozott tehát tisztán az egyházra, hanem átnyúlt a politikai térre is, és elsőrangú szerepet játszott az európai országok történetében.