Szilágyi Sándor (szerk.): Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez (Budapest, 1883)
1632. Tholdalagi Mihály főkövetsége
LEVELEK ÉS ADTÁK. 7 isten az utat is jobban adja. Az téltől istennek hála, tegnap megszabadultunk, csak az igaz, nagy sara vagyon az hónak rajtunk. Kára kegmes urunk még Nagodnak derekas semmi nincsen egyéb az sólymoknál, mert azokban több nincsen 17-nél, talám mivel immár mivel nincsen hideg, azok meg nem halnak. Az mi Kegyes uram, az ottbenn való visszafordult állapotot nézi, értjük, minket is isten megtartván s bemenetelünket is megadván, azon igyekezünk, úgy mint Nagodnak igaz hívei jámbor szolgái, hogy mindeneket jó állapotra hozzunk, vagyon is istenben reménységünk, hogy elégséget ad reája. Kegyes urunk, igen kévántatik, hogy Nagod minket sietve informáljon, mert az mint Szalánczy uram az előtt is megírta vala az vezérek menyen vadnak, Huszti uram is azt mondja, itt penig mi nálunk csak hét vezérnek való ajándék vagyon, bizon változó az ott való állapot, az mint akkor volt. Az mely registrumból informálódott Nagod, most quasi coelum distat a terra informatiója. Az szent isten éltesse és tartsa meg Kegyes urunk Nagodat. Datum ex Dobrali 12 die Februarii 1632. Ispao (jel.1“ Vrae servitores perpetui fideles humillimi Michael Toldalaghi. m. p. Stephanus Seredi m. p. P. 8. úgy vesszük kegyes urunk eszünkben, hogy Zülfikár aga nem mindenikünket vár egyarányú jó kedvvel, de mi Nagod szolgái vagyunk. Külczini: Illustrissimo principi stb. Gcorgio Eákoczi stb. stb. domino dno nobis semper clementissimo. fr 2. 1632. máj. 21. Életünkig való alázatos stb. Levelünket megírtuk és emberünket elkészítettük vala Kegyes urunk az elmúlt hétfőn hogy érkezék hírünk, hogy Ozafur Keczep passát megfojtotta és mivel az mely tatára az havaseli vajdának akkor kimenetgen igen postán: emberünket azért, hogy nem érkezik el vele az egy lóval, mert amaz két lóval megyen maga egyedül lévén, nem bocsáthatók el véle, levelünket nem merek relá bízni, hanem most csak futva íránk, azt az míg megírok is, alig vártathatók meg véle; annakutána emberünket nem akartukaddig elbocsátani, míg az mostani fővezérrel is nem tradtálunk, azzal penig tegnapig nem beszélhettünk az felette nagy és sok rajta való embereknek szorgalmatosága miatt. Tegnap azért maga