Ivánka Imre: Négy havi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 junius végétől október végeig (Budapest, 1881)
Sokkal csekélyebbnek tartom 1848-ban tett szolgálatomat, semhogy arra gondoltam volna, hogy valamikor kénytelen legyek eljárásomról emlékiratot közre bocsátani; de miután többen (Mészáros Lázár, Horváth Mihály és mások) rólam megemlékeznek, Pulszky Ferencz „Életem és Korom“ czímű munkájában nevemet említi fel, ismételve a nélkül, hogy a körülményeket teljesen ismerné, reá gondoltam magamat és sine ira et studio elmondom eleményeimet azoknak, akiket ez érdekelni fog. 1847-ben az őszi gyakorlatok után, tekintettel arra, hogy most már ezredemben rangra második főhadnagy valék és néhány hét múlva első teendők, elmondottam herczeg L. J. és gr. W. Gr. tábornokoknak, a kik mellett 5 évig dandársegéd voltam, miként a csapatszolgálathoz — különösen a lovasságnál — visszatérni, ismét ujonczok és pótlovak tanításával és felszerelésével foglalkozni, gyakran félreeső falvakon tanyázni, nem igen érzek hivatást magamban, és ha elhatározásomat helyeslik, kérelmet intézek az udvari főhaditanácshoz (Hofkriegsrath), hogy engem, ki már addig mint már említettem ezredemben a legidősb főhadnagy leszek, egy magyar gyalog sorezredhez nevezzenek ki századosnak, miáltal alkalmam nyílik városban lakni és tanulmányaimat folytatni. Mindkéttábornok és több magas állású elöljáróm ezen elhatározásomat helyeselték, a lépés megtételére buzdítottak, s a kellő ajánló levelekkel ellátva érkeztem Bécsbe; — igaz — elmulasztottam az akkor nagy be