Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/9-ből (Pest, 1850)
Hadügyministerek
B. Bakonyi ezredes azalatt a csatorna balpartján a sánczokat megtámadván, kemény álgyúztatás és kisebb fegyvertűz után a sánczokat egész elszántsággal megrohanta; mindazonáltal vitéz csapata hősies tartása daczára, az előnyomuló túlerő miatt a czélzott sikert nem nyerheté. Wollnhoffer vezérőrnagy parancsa következtében a serget álgyulövésnyire visszavezette, és összeszedvén holtainkat és sebesülteinket, seregemmel, melly a 8 óráig folytonosan tartó csatában kifáradt, Verbászra vonultam. Az egész sereg tántorithatlan bátorságát dicsérettel meg kell említenem, melly minden rendeleteimet a legnagyobb lelkesedéssel pontosan teljesítette. Különösen kiemelendők : Aulich alezredes, tanúsított rendületlensége és ügyessége miatt. Az 1849-dik évi tavaszi nevezetes csaták alkalmával az ő hadteste állott Pest alatt s nem egyszer küzdött diadalmasan a nagyobb erő ellenében. Kossuth a gödöllői szózatában nagy dicsérettel emlékszik róla. Itt folytatott csatái közül az apr. 11-iki a legnevezetesebb, mellyet Asboth ezredes által vivatott. Elhagyván a császáriak Pestet, e melletti táborából proclamatiót bocsátaa néphez, mellyben azt „miután szabadságot s függetlenséget hozának neki“ nyugtonmaradásra szólítja fel. Pest eznapi mámorát, örömét lehetlen volna festeni. Mint csókolák a huszárokat, mint vendégelek őket s látogatók meg a táborban! S midőn az agg tábornok a nemzeti színházban a „Kunok“ előadásán személyesen jelen volt, az öröm tetőpontját érte el. Ez időtájban a Dom Miguelek lobogójára ő tűzte fel az érdemrendet. Midőn Görgei a magyar kormánytól megtagadta az engedelmességet jul. vége felé, egyike vala, kit Kossuth ennek táborába küldött. Hozott is Görgeitől ígéretet. Lemenvén a kormány Szegedre, a hadügyminiszeri tárczát ő vette át s folytatta végig. Sokat küzdött ő is szegény a tisztek gyávasága ellen, de erélyesb eszközökhöz nem nyúlván, semmi sikerrel. Rendeletet azonban ügyes tapintatot árulnak el, így például ő volt, ki a tiszteknek az idegen ajkúak sértegetését kör. körlevéllel megtiltó: „A magyar hadsereg összes parancsnokainak. Harczunk, mellyet Európa két elhízott hatalmassága ellen vívunk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harcza az absolutismus ellen. Győzelmeink, elődiadalai a világszabadságnak, így van a nemzet s kormánya lelkesülve; igy van különösen meggyőződve a nemzet hadügyét vezénylő végrehajtó hatalom. Illyetén meggyőződésben lévén a hadügyministérium, nem csekély megütközéssel s illetődéssel értesült, mikép némelly seregparancsnokok s katonai elöljárók, a hatalmuk s rendeleteik alatt álló idegen ajkú egyénekkel, de kiváltképen a ráczokkal s oláhokkal néma kivántató emberséggel bánnak, s különösen nemzetiségeket szidalmak s káromkodások Forrai. fé f. 2, kia . 8