Hamvay Ödön: Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből (Budapest, 1904)

Bevezetés

Bevezetés. A múltaik glóriás ködéből, nagy idők nagy embereinek tündöklő sorából a hősök hőseként emelkedik ki Damjanich János. Nincsen a félszá­zad előtti szabadságharc magasztos hőseinek so­rában nálánál nemesebb jellem, nagyobb hős, iga­­zabb ember. Pedig sokan voltak, kiknek nevét nem, ok nélkül burkolja a mithosz ködébe a ma­gyar nép szeretete . . . Kiket, a félszázad előtt még köztünk járókat, legendák emelnek a tör­ténelem fölé... Damjanich János, túlzás nélkül mond­hatjuk, csodás ember volt. Lefejthetjük róla bátran a mithosz ködét, a legenda csillogó köntö­sét Glóriás fényben fog ő tündökölni tovább, sőt fénye igazabb, mélyrehatóbb lesz, mihelyt meg­ismerjük élete való és komoly történetét. Mert igaz eimbar volt ez a hős: bátor, erős, tüzes­­sza­vu, erőskezű hadisten, kinek nevéhez méltán fűződnek szabad­ságharcunk legszebb diadalai. Egyike volt a legérdekesebb egyéniségek­nek. Születésére nézve határőrvidéki szerb, de testesüü­l­ lelkestül magyar. Nem renegát, mint fajrokonai vádolták. „A ki Magyarországon szü­letett, magyar állampolgár, — volt az ő hitval­lása, — s köteles Magyarországot hazájának te­

Next