Pap Dénes: A Parlament Debrecenben 1849. 1. (Lipcse, 1870)

Előszó

clamatiának birtoklása majdnem felségsértésnek tekintetett. Természetes, hogy majd mindenki sietett megsemmisíteni amaz irományokat, melyek az átélt veszélyes napokkal összeköttetés­ben voltak, melyek tehát a birtokos fejére terhes büntetést hoz­hattak volna. A rejtekhelyekről pedig a kormány buzgó szag­­lászai kutaták elő azokat. Ezen eljárás rendkívül megritkította az 1848. és 1849-iki adatokat. Hírlapjainkból, melyek pedig a közelebbi időkben első rangu történeti adatforrásokká váltak, alig maradt fen né­hány teljes példány, így a hivatalos „Közlöny“ oly ritkává vált, hogy 1861-ben 400 pft. ajánlatott annak egy teljes példányáért. (L. B. Kemény Gábor: Nagy-Enyed veszedelme X. lap.) S a „Közlöny“ példányainak ezen elpusztulása annyival sajnosabb, mert az 1848—49-iki országgyűlésnek naplója önállólag meg nem jelenvén, a „Közlöny“ volt parlamentáris történelmünk eme nevezetes korszakának egyedüli hiteles forrása. E körülményben ta­lálja indokolását jelen dolgozat köz­zététele. Ami a mű oeconómiáját illeti, szinte kevés mondani­valóm van. Részletes naplóját adom az országgyűlésnek ülésről ülésre; a kisebb érdekű vitatkozások s szónoklatok kivonatos, a nagyobb érdekűeknek teljes feljegyzésével. Sőt a jelentéktelenebb viták s szónoklatok rövidítését is vagy épen mellőzését csak akkor engedtem meg magamnak, ha ez által a tárgyalások jelleme, színezete nem szenvedett, mert célom az volt, hogy ama nagy­­fontosságú országgyűlés képét egész teljességében s elevensé­gében állítsam az olvasó elé. Pap D.

Next