Pap Dénes: A Parlament Debrecenben 1849. 1. (Lipcse, 1870)
Előszó
clamatiának birtoklása majdnem felségsértésnek tekintetett. Természetes, hogy majd mindenki sietett megsemmisíteni amaz irományokat, melyek az átélt veszélyes napokkal összeköttetésben voltak, melyek tehát a birtokos fejére terhes büntetést hozhattak volna. A rejtekhelyekről pedig a kormány buzgó szaglászai kutaták elő azokat. Ezen eljárás rendkívül megritkította az 1848. és 1849-iki adatokat. Hírlapjainkból, melyek pedig a közelebbi időkben első rangu történeti adatforrásokká váltak, alig maradt fen néhány teljes példány, így a hivatalos „Közlöny“ oly ritkává vált, hogy 1861-ben 400 pft. ajánlatott annak egy teljes példányáért. (L. B. Kemény Gábor: Nagy-Enyed veszedelme X. lap.) S a „Közlöny“ példányainak ezen elpusztulása annyival sajnosabb, mert az 1848—49-iki országgyűlésnek naplója önállólag meg nem jelenvén, a „Közlöny“ volt parlamentáris történelmünk eme nevezetes korszakának egyedüli hiteles forrása. E körülményben találja indokolását jelen dolgozat közzététele. Ami a mű oeconómiáját illeti, szinte kevés mondanivalóm van. Részletes naplóját adom az országgyűlésnek ülésről ülésre; a kisebb érdekű vitatkozások s szónoklatok kivonatos, a nagyobb érdekűeknek teljes feljegyzésével. Sőt a jelentéktelenebb viták s szónoklatok rövidítését is vagy épen mellőzését csak akkor engedtem meg magamnak, ha ez által a tárgyalások jelleme, színezete nem szenvedett, mert célom az volt, hogy ama nagyfontosságú országgyűlés képét egész teljességében s elevenségében állítsam az olvasó elé. Pap D.