Elemér Oszkár: Görgey Arthur 1848-49-ben (Budapest, 1896)
Előszó
ELŐSZÓ. Szükséges, hogy elmondjak egy pár szót e füzetről és czéljáról. Egy, a történelmi kritika által már régen megdöntött vádnak alaptalanságát, sőt képtelenségét akarom a lehető legszélesebb kör előtt e lapokban megismertetni. Arról a világtörténelemben szinte páratlanul álló vádról lesz itt szó, mely Görgey Arthurból, a hazájáért önzetlenül küzdő emberből, egy erkölcsi szörnyeteget csinált. Arról a vádról, mely azon mértékben nőtt nagyra, a mely mértékben távolodtak az emberek ama férfiú pályája idejétől s a melyet ma a születő gyermek szinte az anyatejjel szív magába. Az a társadalmi tünemény, mely szerint az emberek a többeket ért s többek által előidézett bajt egy emberre szeretik hárítani, a magyar forradalom ügyének elbukásával egy monstruosus kiadásban jelentkezett. A nemzeti ügy bukásával az egész bajt arra a férfiúra zúdították, aki annak legkevésbbé volt oka. Kevéssel rá, hogy minden elveszett, hogy Görgey a kormányzó tudtával és az egész táborkar határozata alapján letette a fegyvert, hogy a szegény ország utolsó pár ezer fegyverfogható fiát le ne mészároltassa, megdördült a widdini szózat, melyben a végveszély utolsó óráiban kimenekült s a saját maga által reménytelennek kijelentett ügyet ott-