Kemény Gábor: Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848-49-ben (Pest,1863)
Előszó
Némi előnyöm egyébaránt lehetett, sok mások felett. Ért ama vidéknek vagyok szülöttje, melynek 1848 és 49-ki szerencsétlenségeiről szólok; ott töltöttem el gyermekkorom legnagyobb részét és ifjúságomból jó darabot,ismerem nemcsak a nevezetesebb szereplőknek igen jelentékeny részét, és nemcsak azon vidékeknek saját viszonyait, de nagyobb részint jártam amaz események főbb pontjain. És, habár magam nem is fordultam meg ama veszedelmes korszakban azon vidéken, egybeköltezéseim, ismeretségeim útján, képes valók eredeti adatokra tenni szert. A múlt esztendőben (1861-ben) megjelent „Erdély története 1848—49-ben“, Kőváry Lászlótól. Több olyan, nézetem szerint, fontos adatra találtam benne, melyeket én nem úgy tudtam. Természetes volt a tudakozódás, az utánjárás azokra nézve. Egyéb észrevételeim mellett csakhamar azon csodálatos megjegyzésre jutottam, hogy habár még az orrunk előtt vannak amaz emlékezetes évek eseményei, azokra vonatkozó adat kevesebb van, mint sokan hinnék, és a meglevők is részben ziláltak, homályosak, veszendőbe indultak. A közelebbi időben első rangú, fontosságú történeti adatforrásokká váltak a hírlapok. Hiszen a napi sajtó az eseményeknek , a kornak állandó krónikája. És annyival érdekesebb, történeti szempontból, mentői egészebben visszatükrözi azt bűneivel és erényeivel. Ámaz erdélyi eseményekre nézve legkülönösebben érdekeseknek kell lenni a kolozsvári, szebeni, brassói, budapesti és későbbre debreceni hírlapoknak. De az újságok csak azon vidékekről szólhatnak, mellyel fennáll az egybeköttetés. Hányszor és minő csodálatosan, váratlanul szakadt meg 48 és 49-ben a közlekedés a Királyhágótól nyugatra és keletre?! Már a nyár folytán megszűnt az Alvidéken és Horvátországgal. Szeptemberben fennakadt a Dunántúli részekben. Októberben Szeben és Brassó teljesen el lön zárva Kolozsvártól. Sőt, kevés időre