Makray Aladár: Kossuth Lajos levelei Bem altábornagyhoz 1849. évi márcz.-jun.-ig (Pest, 1870)
A kormány-elnök Bem tábornok urhoz, a magyar-erdélyi hadsereg főparancsnokához
A Tábornok Úrnak azon határozott utasítást adom, hogy a szász zendülés legkiválóbb vezetőit fogassa el, s azokat Csányi kormánybiztosnak szolgáltassa át, azon utasítással, hogy azok kezesek gyanánt szolgáljanak az oroszok mielőbbi eltávozása s polgártársaik békés magatartása iránt, és ha az oroszok nem távoznak el azonnal az országból, vagy ha a szászok közt a legcsekélyebb ellenszegülés mutatkozik, azok, mint a leggonoszabb hazaárulásban bűnösök, haditörvényszék elé állíttatnak és kikerülhetlenül halállal büntettetnek, Ön pedig, Tábornok Úr, minden képzelhető erőt vonjon magához — és Szebent egész az utolsó emberig tartsa. — Ha önt megtámadnák, mondja ön Szeben hazaáruló népének, — hogy az ön ágyúi a város romjaiból bástyát fognak képezni az országba áruló módon behítt ellenség ellen — míg én, ha szükség lesz rá, egy új hadsereggel jönni fogok, hogy a hallatlan hazaárulást megfenyítsem. — Ezért a városi tanács menjen ki az ellenség táborába, családjaiknak mint kezeseknek hátrahagyásával, s egyedüli mentőszer gyanánt arra kérjék az oroszokat, hogy tüstént vonuljanak ki az országból. Brassó adja meg magát, különben Szebenen lesz megboszulva makacssága. Erősítse meg ön a vöröstoronyi szorost. — Az orosz foglyokat illetőleg emlékezzék meg ön, hogy az oroszok nem becsületes ellenség, hanem rablók, mert hadüzenet nélkül népjogellenesen nyomultak be. 1*