Lehoczky Tivadar: Beregmegye és a Munkácsi vár 1848-49-ben (Munkács, 1899)
4 — Ilyen volt a hangulat és közjogi állapot hazánkban, midőn 1848-dik év tavaszán Francziaországban a forradalom kiütött, a szabadságért és emberi jogokért feltámadt nép zászlóira írván a Uberté, Egalité, Fraternité jelszavakat, melyeknek visszhangja azután hazánkban is felrázza tespedésökből a jobbérzésü honfiakat, kik megérkezettnek látták az időt, hogy Magyarországot háromszázados tespedése után, függetlenné, önállóvá tegyék s lerázzák a nyakukba nőtt illetéktelen igát. A pesti lelkes ifjakat illeti a kezdeményezés dicsősége, kik megértvén a távoli mozgalmak horderejét, megérkezettnek és alkalmasnak érezték a pillanatot, melyben cselekedniük kell. S mintha a szentlélek szállta volna meg elméjüket, egy szívvel, lélekkel hozzáfogtak a tüntetésekhez, melyek szokatlanságukkal felvillanyozták a közömbös tömeget, mely elragadtatva csatlakozott a buzgón működő ifjakhoz s azok tüntetéseit, vezető lépéseit és intézkedéseit helyeslő és bátorító zajos nyilatkozásaival előmozditá. S valóban alig szállt le a nap március 15-én, a pesti intéző körök mintegy megvalósultnak tekinték azt, mit a nemzet óhaja gyanánt még előtte való nap csak terveitek s mit egy megalakult bizottság mint az életbe léptetett sajtószabadság második termékét kinyomatott, hogy az országban szanaszét örvendetes tudomás és alkalmazkodás végett terjeszsze, így már harmadnap Munkács város utcáin is felragasztva lehetett olvasni a következő értesítést : »Pest város közönsége nevében alólkottak szerencsések hivatalosan értesíteni a magyar nemzetet, hogy ami más országokban polgárvérbe került, — a reformot — Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes után kivívta a törvényes egyetértés. A városi tanács ugyanis a választópolgársággal értesülvén arról, mikép a város polgárai és lakosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fejleményei felett, a tanácskozási termek századokon át zárva volt ajtait 1848-dik évi március 15-én délután 3 órakor a népnek megnyitá, s miután megértette annak törvényes kivánatait, azokat mint nagyobbrészt már eddigelé is kebelében ápolt hazafiai óhajtásokat, egy szívvel, egy akarattal elfogadta, magáévá téve sőt azon tizenkét pontot, melyeket nagy részben a nemzet 1790. év óta törvényhozás útján is annyiszor sürgetett ; ezen közgyűlésben az országgyűléshez intézendő kérelmezésként aláírta. A nemzet óhajtásainak említett pontjai a következők : 1. Sajtószabadság a censura eltörlésével. 2. Felelős minisztérium Buda-Pesten.